A gyerek nem köt meg (beszélgetős fórum)
Én is csak 21 voltam, mikor az első lányunk megszületett :) Ugyanúgy rendezünk kerti party-kat a barátokkal, a gyerek/ek is kint vannak velünk, este ugyanúgy elviszem őket aludni, utána folytatom a barátokkal :)
Sőt, szilveszterkor is szoktunk bulit csapni, átjönnek barátok, zene, tánc..stb minden ugyanúgy. Igaz tavaly kihagytuk a 10 hónapos babával, de szerintem idén már velünk tud lenni Ő is. A nagy kb egy körül szokott elájulni, tavalyelőtt a szőnyegen elaludt :DD De alig várja, hogy vendégek jöjjenek, vagy mi menjünk valahova :)
Minden évben van saját szülinapi bulija, ahova az összes barátját meghívja, kb 10 kislány rohangál ki-be a házban :D Gondolom ha a kicsi is nagyobb lesz, akkor duplázódnak a számok.
Nem szűnt meg az életünk azért, mert gyerekeink lettek.
:)
Sok sikert mindkettőtöknek!
És most,hogy már beköszöntött az ősz,lassan itt a tél,a december,a karácsony...
Hú,tudod,mennyivel másabb gyerekkel várni az ünnepeket?!Látni a csillogó szempárt,amikor meglátja a karácsonyfát...!És előtte a készülődés együtt...!
Nekem egész mást jelent a karácsony,mióta gyrekem van,mint előtte.
Na,csináltunk már elég kedvet a gyerekvállaláshoz?:)
Nekem már 17 és 14 évesek a gyermekeim... és hjaj, ha átadhatnám a tapasztalatokat... Tudod, amikor picik voltak és boldog voltam velük/mellettük.. mindig mondták, hogy "hjaaaa, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond"... és megmondhatom, hogy piciként és nagy gyerekként is csupa öröm az életem mellettük... ééééés áááálllítólag nekik is mellettem/mellettünk. :o))Egy biztos, ha gyereket vállalsz, ne a gyerektelenek életét tekintsd mintának, hogy neked hétvégi buli jááár, és barátnőzés jár... és haverok és stb., mert abban, hogy gyermeked van és CSALÁDOD legalább (sőt sokkal több) öröm és lehetőség van, mint abban, ha a tizenévesek életét akarnád tovább élni.... de ezt észre kell venni meg kell látni... hogy alakulnak át a hétköznapok, az ünnepek...
... és meg lehet tenni, hogy siránkozunk, hogy buliba akarok menni és itt a gyerek... de lehet újra és újra azon mesterkedni, hogy tegyünk ünnepnappá minden napot a családunknak. Én élveztem... és élvezem ma is...:o)) (De ez mellett jártunk buliba - imádunk táncolni, a párom is és én is (és immár a leányom is :)) voltunk külön hétvégéken... színházba családilag járunk... (7 színházbérletet veszünk minden év elején), koncertre gyerekekkel együtt járunk. Az első Kormorán koncerten emlékszem még ott szaladgáltak a sorok előtt... most pedig már ifjakként nézik végig... :o)
Huh, befejezem, mert leírnám az egész életünket... :oDD
Egy gyerek nem köt meg, hanem új világokat ismertet meg veled...persze ha nyitott vagy rá. :o) Más oldalát ismered meg az életnek... Előtte soha nem gondoltam volna, hogy gyerekfarsangra fogok járni a műv.házba és játszóházakba, de szerintem a leányom se gondolta ;D, hogy 3-4 évesen végignézi a Mágnás Miskát és a Leányvásárt a színházban.
Az én gyerekeim már nagyobbacskák, de most is új és új dolgokat nyitnak meg előttem (is)... Én mindig jó kapcsolatot ápoltam a szüleimmel és az anyósaimmal (pirulós szmájli ;)), így soha nem volt gond, hogy valaki vigyázzon a gyerekekre, amikor külön programra vágytunk a párommal. (Javaslom ezt Neked is mindenképp... nagyon fontos a CSALÁD, és nem árt ha a gyerekek is úgy nőnek fel, hogy ezt tudják.)
Tehát rajta... és ne is gondolj arra, hogy megköt, hanem örülj és élvezd minden pillanatát... és lásd a világot az ő szemükkel... és láttasd a Tiéddel... jóóóóóóóó lesz (ha ügyi vagy!). ;)
Nem veszem bántásnak:)
Nem is akartam neked esni;), hisz nem egyformán érünk meg az anyaságra;)
Én 28 évesen szültem az első gyermekemet, Én akkor éreztem magam készen az anyaságra. És nem anyagi, és egzisztencia szempontjából
Nem bántottál meg, csak sajna erre a témára mostanában robbanok. Ugyanis bármikor feljön a fórumon, hogy babát tervezünk,egyből nekem esik valaki, hogy 20 évesen még én is gyerek vagyok, nincs egzisztenciám stb. És ez kiakaszt. Ugyanis másfél éve együtt élek a párommal, komoly kapcsolatban, egy hónapja a saját házunkban. Nagyon szerencsések vagyunk, ugyanis az új lakásra mindössze 17000Ft hitelt fizetünk minden hónapban (és az is csak 5 milió Ft honvédségi kedvezményekkel ->párom katona). Igaz nekem nincs munkám,ugyanis tanulok(de ha minden igaz a munkaügyin keresztül részt fogok venni egy képzésben, ami fizut is fog adni), de párom biztos jövedelemmel rendelkezik. És nem ismernek,így állítják azt, hogy gyerek vagyok...
Remélemte sem veszed bántásnak:)
Ha ennyire szeretnél gyereket,nyugodtan vágj bele,nem fogod megbánni!
Én azzal nem értek egyet,hogy mindenhova vinni lehet,és bármit csinálhat mellette az ember,de természetesen nem is köt meg.
Olyan helyre lehet vele menni,ahol nem kell sokáig csendben egyhelyben ülni,pl. szinházba egy darabig biztos nem!Olyankor bizony igénybe kell venni egy nagyi segitségét,vagy le kell mondani az ilyen tipusú programokról.
Koncertet sem minden baba birja.Az enyémmel simán végig lehet tombolni egy koraesti bulit,de van olyan gyerek is,amelyik fél a hangos zajoktól.És ez nem nevelés kérdése.
A nagybevásárlások sem úgy zajlanak,ahogy addig.Türelem kell,hogy a gyerkőcre is figyeljünk,meg az árura is.Az enyém pl 5 percet sem bir ki a bevásárlókocsiban ülve.
Minden gyerek más!
Én nem gondolom,hogy a gyereknek alkalmazkodni kell hozzánk,sem nekünk a gyerekhez,abban hiszek,hogy kölcsönösen kell egymáshoz alkalmazkodnunk,hogy mindenkinek jó legyen.
Nem állt szándékomban megbántania korod miatt;)
Nem kor függvénye a gyerekvállalás, de jó ha előtte az ember egy kicsit kiéli magát;)
valahogy én is ezt akartam írni.ugyan ez volt nálunk.mentem volna vele-de nem érezte jól magát így többet voltunk otthon mint előtte-inkább hozzánk jöttek vendégek.és igen egy pici babának a mászkálás még csak annyit jelent hogy nem otthon van-majd ovis korban örülnek ha látnak mást is.mert akkor már értik is hová mennek...legalábbis az enyém ilyen...most már élvezi ha megyünk a mamához vonatozunk....babakorában csak a játék evés ivás pihenés volt fontos neki.
a sógoromék meg teljesen máshogy csinálták-ők mindenfelé vitték a gyereket-nem azért hogy neki mutassanak sokat, csak nem akartak kikerülni az addigi életből-én nem láttam a gyerekükön hogy nagyon élvezné a folytonos menést, de olyan természete van hogy jól viselkedik nyugodt kicsit befelé forduló gyerek...aki simán elvan az autóban órákig vagy ha leültetik egy padra.és amit még észrevettem hogy nekik semmilyen napirendjük nincs sem pihenésre sem evésre se semmire mert mindig máshogy alakul a napjuk a sok jövés menéstől.
Én a 3. trimeszter végén pityeredtem el többször, hogy jaj, most már soha nem leszünk kettesben.
Most pedig meg már úgy beszélünk az egészről, hogy jaj, de jó lesz, ha majd kislányunk nagyobb lesz és együtt játszunk majd 4esben a kistestvérével.
Hát igen. Talpra esett csaj vagyok, szóval nem tartok ettől:). És igen "csak" 20 éves, de anya szeretnék lenni. Nem kor függvénye!
Tregédiaként biztos nem fogom megélni, talán egy kicsit kétségbeesek. De ez is velejár az anyasággal szerintem. Nincs olyan nő, aki amikor megtudja, hogy kismama nem merül fel benne semmi kétely, vagy amikor megszületik,akkor is vannak aggodalmak.
Mi is mindig vittük a gyerekeket, bárhova mentünk.
Ebből soha sem volt probléma.
Nekem nem volt aki vigyázzon rájuk, anyukámék messze voltak, anyósom meg soha sem ért rá, ha vigyázni kellett volna rájuk.
Mondjuk, nem is bíztam volna rá a gyerkőcöket.
Az enyém még régies elvek alapján nőtt fel, szoptatás lehetőleg otthon. Míg nem volt eldobható pelus, ugye kínos volt cipelni a cuccal telit az utcán, és tárolni valahol, míg ki lehet mosni:))
Ma minden könnyebb. Szerencsére :)