A foteltől a félmaratonig fél év alatt I. (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A foteltől a félmaratonig fél év alatt I.
Sziasztok!
Nagyon jó volt olvasni ezt a cikket :-)
Pár hete én is elkezdtem. Soha nem futottam, soha nem sportoltam semmit...
De mivel most már közelebb vagyok a 40-hez mint a 30-hoz, hát gondoltam itt az ideje a tunyaságból felkelteni magam.
Élvezem a futást. Tényleg. Jó a fáradtság utána.
De...
Lehet, hogy valamit nem jól csinálok? Én is tartok benne pici sétát, de pl. ha dombnak felfelé kell futnom iszonyú sokat kivesz belőlem.
És ami a legszomorúbb, hogy az utóbbi 1 hétben nagyon elkezdett fájni a lábam a bokám felett... És be is vizesedett. Futás közben nem érzem a fájdalmat benne. Ezért kénytelen vagyok mindig tartani 1-2 néha 3 nap szünetet is, hogy ez elmúljon. Így viszont nem haladok sem időben sem távban...
Tapasztaltabbak, esetleg valami jó tanács?
Köszönöm,
Viki (remélhetőleg jövőben nagy futóbolond :-)
Kedves Dinamoz!
Gratulálok a futáshoz, a kitartásodhoz, az íráshoz.
Nekem még senki nem tudta így meghozni a kedvet a futáshoz :DDDDD, pedig próbálkoztak sokan. Elolvastam az edzéses napjaid, kijegyzeteltem pár dolgot és holnap nekikezdek. A cél egyelőre május 31-ig a 3200 méter (időre), de ha belejövök, akkor szeretnék eljutni tovább is.
Drukkolj! :)
És mielőbbi gyógyulást a lábadnak!!!!
Gratulálok!
Cikkedet olvasva visszajöttek a gyermekkorom szomorú emlékei a tesi órákról.Duci kislányként mindig utolsóként sírva vánszorogtam végig a 12 percet.Utáltam futni.Felnőtt fejjel többször próbálkoztam én is fokozatosan megszerettetni magammal a futást.De egy idő után mindig feladtam valami miatt.Ilyen cikkeket olvasva újra kedvet kapok, hátha egyszer nekem is sikerül egy hosszabb távot lefutni.
Ügyes vagy!
Én szülés előtt futottam, kb. én is fél év alatt elértem a 12 km-t, és nem volt fárasztó, igaz én mindig mozogtam (műkorcsolya, úszás, kerékpár, túrázás, de ha nem csináltam kőkeményen és rendszeresen, akkor híztam) valamit egész életemben, amellett, hogy hármas voltam tesiből (és minden másom ötös volt), és túlsúlyos... most más mozgásformát választottam baba-kisgyerek mellett, de az is hatásos, bár szerettem futni.
Ismerősek az emlékek, de nálunk 9 perc alatt kellett 1500 métert futni, és az volt a kettes!!! én mindig beverekedtem magam ennyi idő alatt, de akkor nálunk valami extrabrutál követelmény volt általánosban.
Egyébként futottam otthon a szüleimnél felnőtt fejjel, és a tesitanárom le volt döbbenve!!! mondtam neki, hogy megutáltatta velem a mozgást, egyetem alatt emiatt már közel mázsás voltam, de ennek vége, mert igenis szeretek mozogni!!! :)
nagy gratula! szép féléves eredmény! várom én is a félmaraton beszámolót, én az Őszinek szeretnék nekivágni tán ha sikerül. legrosszabb esetben jövőre.
de jó olvasni, más edzését:) na ott, ahol futóstárs, és sprint ami másnak kocogás.. ott nagyon együttéreztem . vagyok evvel én is így:)
Gratulálok és nagyon - nagyon irigykedem :)
Remélem, szülés után én is hamar bele tudok majd kezdeni, bár a kondim a béka s*gge alatt van :(
Ez nagyon tetszik, gratulálok!
Amikor én suliba jártam, még nem volt Cooper, de ettől függetlenül utáltam a futást, mert nem bírtam a tempót. És ez így volt 40 éves koromig...Akkor kezdtem el futni járni. Eljutottam odáig, hogy egy órás folyamatos kocogás simán ment, és már reggel azt vártam, mikor lesz este, amikor felhúzhatom a futócipőt. Közben változott az életem, ami miatt fokozatosan abbamaradt a mozgás, nagy bánatomra. Újrakezdés, megint az elejétől - amikor egy perc futás után tüdőkiköpés és haldoklás következik. Főleg azért volt ez sokkoló, mert tudtam, honnan estem vissza. Nem hagytam abba, szép lassan szoktatom magam a régi, megszokott távomhoz.
Pár éve beszélgettem a falusi tesitanárral, és kifejtettem neki, hogy szerintem azért utálják a gyerekek a futást, mert kihajtják a belüket, és csak a teljesítmény a fontos, nem az, hogy MEGSZERETTESSÉK velük a mozgást. Szemléletváltás kellene, különben nem fognak a sok elpuhult gyereknek kedvet csinálni a mozgáshoz, ha csak kudarcélményük van tesiórákon - ahogy neked is volt, kedves topikindító, és még sokunknak. Még jó, hogy a mi kedvünket nem egy életre vették el a futástól...:)
Csak óvatosan az olvasással, mire a végére érsz, szinte biztosan veszed is a futócipőd, és indulsz! :))
Ugrás a teljes írásra: A foteltől a félmaratonig fél év alatt I.