A férjemet az édesanyja folyamatosan érzelmileg zsarolja, mert engem jobban szeret, mint őt, és ezt anyuka nem tudja elviselni. Mit tegyek? (tudásbázis kérdés)

Vagy a kedves mama, ahogy nálunk is történt.

Bár a mi esetünk más, mert ott anyós mániákusan ragaszkodik a fiához.

Szia!

Én vagyok a fórumindító. :)

És nem, nem fogadom el ezt a helyzetet, ha ezzel a páromat bántja a kedves mama.

Most ott tartanak, nem beszélnek, mert az édesanyja nem tudja elfogadni, hogy én lettem az első a fia életében, és nem ő.

Velemenyem szerint a foruminditonak semmi eselye kiturni az anyost a poziociojabol ! Vagy elfogadja a helyzetet es tisztelettel viselkedik a fiu anyjaval szemben , vagy pedig sajat maga assa ala a kapcsolatat !

Barmenyire is szereti öt a ferje pont most,hosszu tavon nem fogja figyelmen kivul hagyni az edesanyjahoz valo viszonyulast es valasztani fog , igen valasztani fog egy masik nöt aki elfogadja az edesanyjat is !

Nem lehet elvarni hogy egy ember aki most lep be egy csaladba , majd törvenyeket hoz es az ö szaja ize szerint fog ugralni mindenki , ez nevetseges is , ha belegondolunk ! Ugyanis annak kell alkalmazkodni ,megpedig tisztelettudoan aki bekerult az uj csaladba ! Nekem is van fiam eppen hazassag elött all es biza kikeri a velemenyemet a nöugyeiben s , mi több meg is halgatja -:)

Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek.

Az én szüleim akkor, amikor kezdődtek a gondok, sem mondták, hogy hagyjam ott a párom, majd találok mást stb.

Hanem csak annyit mondtak, most épp lent, majd lesz fent is.

Apu azt tanácsolta, panaszkodjak neki, ne a páromnak. Azt majd megteszi az anyós, és a végén a fia is rá fog jönni, hogy egyik csak panaszkodik, a másik mindig vidám, és nem nyávog, és egyszerű lesz döntenie.

Csak az a baj, hogy szerintem az enyém azt akarja.

Annyira féltékeny, nem veszi észre, mit tesz.

És nem tudom eldönteni, rám vagy a boldogságunkra.

Ebben igazad van. Akkor én kérek bocsánatot.

Egyébként nem vagyok ingerült. De olvasni itt sok furcsaságot.:)

Bocsáss meg,de félre értelmezed szavaimat.Senki sem állított semmi olyat,hogy rosszat írt.

Sajnálom,hogy az írás eme formája, mivel nincs hang,hangsúly stb.,az adott hangulat szerint értelmezi az ember.Azaz ha ingerült vagy, akkor bármiféle írás is lehet sértő.Ha béke van benned akkor láthatod tisztán azt, amit írtam....

És ha nem boldog, akkor mi baj lesz a lánnyal?

Attól,hogy még a fiad nem szabad "beleszólni" az életébe.Felvilágosítani felvilágosíthatod,de a döntést hagyd rá.Mert ha a Te ráhatásod miatt szakít a lánnyal attól még nem látja tisztán,hogy valójában miért is tette.És később (még akkor is ha a kapcsolatnak már régen véget kellett volna vetnie), majd lehet téged fog vádolni,hogy Te beszélted rá.Neki kell megtapasztalnia a boldogtalanságát is.És ha az nem jó,akkor bizony a meghozott döntésével a felelősséget is vállalnia kell.Csakhát a mai embert terelik piszkosul,irányítják.Ahogy Hofi mondta a verset elemezve: "És vadakat terelő juhász leszel! EGY! A vadakat nem tereli SENKI!Titeket viszont piszkosul!" :D

Szerintem mindannyian jobban járunk akiknek fiunk(is) van,ha tanulunk belőle.Egyébként én nem tudom eldönteni melyik a rosszabb,aki a szeretetével teszi tönkre a fia életét,vagy amelyik nem szereti és azzal árt.Talán meg kellene találni a közép utat.Tudomásul venni,hogy a gyerekek felnőnek és saját életük lesz.El kell tudni engedni Őket,elfogadni,hogy Ők döntenek az életükről.Magunkhoz láncolni nem szeretet,hanem önzés.Miért nem lehet örülni egymásnak,várni a találkozásokat örömmel?Miért kell a másik agyára menni az állandó tolakodással?És nem tudom miért,de ez talán tényleg jobban jellemző a fiús anyákra???Vagy csak minket nőket jobban zavar és ezért tűnik úgy?Nem tudom.Minden esetre az én fiam is hozott már haza olyan barátnőt,akitől égnek állt a hajam.De úgy gondolom nem választhatok helyette,és azt kell majd elfogadnom,akit Ő szeret.Örülnöm kell majd ha boldognak látom.Lehet,hogy nem könnyű elviselni,hogy a saját lábára áll és külön életet él,de ez a normális,és én annak fogok örülni,ha ez működik és boldog lesz benne.Majd lakatot teszek a nagy számra ha valami nem tetszik,majd az uram őrjítem meg vele,hogy neki zsémbeskedek:D

Szerintem egyébként aki a legtöbbet veszíti ha kenyér törésre kerül a sor,az anyós és nem a fiatalok.Ők is persze,de nagyon rossz lehet rosszban lenni a saját gyerekünkkel,ha nem örülhetünk az unokáinknak....stb..mert az utálkozásunkkal tönkre tesszük a kapcsolatot.

Ha meg sikerül tönkre tenni a gyerekünk házasságát boldogságát,hát szerintem az sem lehet egy felemelő érzés egy normális szerető anyának.