A férjem vágyai (beszélgetős fórum)

Ha a te oldaldról nézed a dolgot, te nem kívánsz a későbbiekben több együttlétet, valószínűleg ő pedig nem fog kevesebbet.

Ami először átfutott az agyamon, hogy le a kalappal a kapcsolatotok előtt, hogy a férjed ilyen őszintén felvállalta a vágyát.

Mindenesetre úgy gondolom, hogy akit szeretek, azt boldoggá is szeretném tenni..

Az biztos, hogy én ennyi infó alapján nem vállalnék gyereket.

Stressz ellen: sajnos mi hiába mondjuk, hogy menjen el futni akár, vagy focizni. Ha neki ez nem nyújt kikapcsolódást, akkor nem fogja csinálni. Magának kell megtalálnia a hatásos módot.

Hasonlóképpen látom én is. Persze egy válást nem lehet csak úgy ripsz-ropsz elhatározni és végrehajtani. Ehhez a helyzetnek meg kell érni. De, ha az ember tudja, hogy úgy is az lesz a vége...

Szerencsésebbek azok a párok, ahol a passzívabb fél simán beleegyezik abba (olvastam már ilyet itt a Hoxán is) hogy a partnerének legyen másik partnere is.

A "házastársi kötelesség" hosszú távon nem sok jóval kecsegtet...

Egyébként meg volt már ehhez hasonló fórum.

"Segítsetek véleményetekkel!! Válságban van a 22 éve tartó kapcsolatom!! "

Én nem igazán értem a kérdést.

28 éves férfi vagyok..

bár ez nagyon intim, de megsúgom nálunk pont fordítva van.

persze nem olyan drasztikus számban, csupán én inkább reggel aktívkodnék, ő pedig este.. ő reggel nem, én pedig este nem. ebből az ellentétből alakult ki a heti 2-3 együttlét.. ami igen kevés.. de ha neki szükséglete van mikor nekem zéró, és ezt finoman jelzi,akkor én teszek érte hogy eloltsam a tüzet :) ugyanez fordítva.... ez így működik... ez így természetes, ha néha ellenkezőek az igények.

ha neked nincs kedved segíteni rajta, akkor ott vagy nincs szerelem, vaaaagy nem tudom.

azt hozzáteszem ha tényleg ő kezdte a mással szexelős ötletelgetést, (ha csak egyszer is szóba hozta) akkor nagyon szépen kérlek felejtsd el a közös gyerek fogalmát. fájdalmas a válás egy gyereknek :(

Az lenne a (természetes) megoldás, ha a kívánósabb fél vágya elég hamar feltüzelné a másik fele is.

Ez akkor működik, ha az együttlét mindig kellemes.

Ha viszont az egyik fél (és ez a dolgok természetéből adódóan általában a nő) párszor eljátssza az orgazmust vagy akár csak tessék-lássék alapon működik együtt, akkor nem lesz miből feltételes reflexet építeni, és elindul az a folyamat, mint egy örvény, hogy ennél már lassan mindig csak rosszabb lesz.

Tény viszont, hogy sokszor az önző férfi is elrontja a saját dolgát azzal, hogy nem fordít kellő figyelmet a nőre. Pedig megérné, ő is jobban járna...

Nekem csak olyan párom volt, aki nagyobb "étvággyal" rendelkezett mint én. Én is úgy éreztem, hogy attól, hogy én fáradtabb vagy nyűgösebb vagyok, attól még neki okozhatok örömet. Ilyenkor lezavartunk egy gyors menetet, de ez nálunk nem ment a minőségi együttlétek rovására (amikor mindketten rá voltunk hangolódva). Számomra ez pont annyit jelentett, mint mondjuk csinálni neki egy ránottát, mikor éhes. Sőt kevesebb időbe és erőfeszítésbe tellett. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok épp egy szolgalelkű vászoncseléd. Persze, ha neked ez kellemetlen, akkor ne menj bele, mert akkor utána még annyira sem lesz kedved az egészhez. Nem élünk már a sötét középkorban, hogy az asszonyka majd legfeljebb összeszorítja a fogát. De ebben az esetben tényleg el kellene gondolkodni azon, hogy hogyan lépjetek ki ebből a helyzetből (megcsalás nélkül).

Ami a másik dolgot illeti, ha nem érzi jól magát a munkahelyén, akkor tényleg a váltás lenne a legjobb. A meditációt sajnos nem lehet rákényszeríteni arra, aki nem akarja. Egy munkahely sem ér annyit, hogy belefásuljon az ember. Jobb-e a biztos rossz, mint a bizonytalan?

Egyrészt ha valaki a háta közepére se kívánja a szex bármilyen formáját a férjével, akkor tényleg el kell gondolkodni, hogy két eltérő étvágyú ember mennyire és mennyi ideig tud együtt működni.

Másrészt egy szeretetteljes kapcsolatban szerintem alap, hogy az ember örömet szeretne szerezni a párjának, akkor is, ha ő éppen nincs olyan mértékben ráhangolódva, de tudja, hogy a másik vágyik rá. Szerintem ezzel nincs probléma ha az ember nem nyűgből csinálja.

Hát én meg attól borulnék ki ha a hátam közepére se kívánnám a szex bármilyen formáját és csak azért hogy ne érezze rosszul a másik elkezdjem huzigálni a micsodáját. Hát egy frászt!

Mondjuk a férfi is lehetne kompromisszumkészebb nem csak a nő!

5 év után előtted morfondírozik azon, hogy mi lenne, ha megcsalna? Ez azért elég meredek.

Mondjuk a sz.xben te is lehetnél kompromisszumkész. Miért nem szeretnél vele lenni többször? Nem kívánod annyira? Nem muszáj minden alkalomnak aktusnak lennie, az ő örömét máshogy is el lehet érni, ami neked nem annyira megterhelő...

Én mondjuk teljesen kiborulnék, ha a férjem előttem anekdotázna azon, hogy máshova lógassa.... kicsit talán zsarolás íze is van a dolognak, nem?

Sziasztok! Előre elnézést kérek, hogy ha hosszúra sikeredik az irományom.

5 éve vagyunk házasok a férjemmel. Neki én vagyok az első nő az életében szexuálisan. (Én 24, ő 25 volt amikor elkezdtünk járni)

A legnagyobb különbség pont ebben van köztünk. Én kevesebb együttléttel is beérem, neki viszont igen nagy az étvágya. Nem szeretne megcsalni, mert szeret, ezt ő mondta, de neki ezek az együttlétek nem elegek. Vasárnap eljátszott a gondolattal, mi lenne ha mégis találna valakit, akivel szexuális kapcsolata lenne, de csak ennyi. Aztán visszatáncolt, hogy erre tényleg képtelen lenne, mert neki a szex csak úgy nem menne, meg hát engem szeret.

De bennem megszólalt a vészcsengő. Igen, jelenleg még a szeretete erősebb mint a vágyak..de meddig? Plusz az eleje óta van bennem egy olyan gondolat, hogy én vagyok neki az első, az egyetlen nő. Mikor fogja elkapni a vágy, hogy na most ő kipróbálna másokat is, mert még nem élte ki magát?

30 éves vagyok, gyereket szeretnék, de iszonyat bizonytalan vagyok, mikor fordulnak meg a dolgok és mondja azt, hogy na márpedig ő most mégis élni akar. Tudom, ez akkor is megtörténhet bárkivel, ha a férje/párja több tucat nővel volt együtt előtte.

A másik, hogy nagyon stresszes a munkája, nem érzi jól magát benne, de váltani nem mer. Sokszor nem tudom milyen hangulatba ér haza. Mert ha minden rendben az szuper, viszont ha feszült és ideges, akkor jobb ha nem szólok hozzá. Javasoltam neki a meditációt, jógát, amiket én is csinálok és érzem a hatását, de nem érdekli..nincs rá energiája és ideje. Mondtam neki, hogy pont az a lényeg, hogy találjon valamit, ami feltölti. Nekem ezek jutottak eszembe, de nyitott vagyok bármire, ha neki segít.

Egy szó, mint száz, nem tudom hogyan tovább. Külső segítséget nem fogad el, de én ehhez már kevésnek érzem magam.

Ti mit javasoltok?