A férjem nyugdíjba ment és totálisan kezd az agyamra menni. (beszélgetés)

À kis mellék projektjei akkor is voltak, mikor aktív volt (és nem hiába). Fizikailag sem tunyult tudatosan. Nem nagy sportember már reg, de minimum annyit csinált a megszamlalhatatlan óra mellett, hogy direkt setalt. Mindennapi a sok ülés mellett, nem tomegkozlekedett vagy autozott. Fizikai vackot a mai napig nehéz kiszedni a kezéből a pocsék derekaval együtt. Meg nehéz ágyba rakni, mint egy kisgyereket, mert még dolga van, meg nem fejezte be, mint egy gyerek a legóval xd

Az anyukám nagyon más, nagyon elege volt a munkából, ahogy a rendszert változtatták. De mióta nyugdíjas, nem olyan utálatos a házimunka, amit megosztanak, jár az uszodába, felujitgatnak az apámmal, együtt mennek programokra. Utána szeret leulni TV-zni, és nem más baja gondolkodni. Meg imádz unokákkal lógni, ahogy eddig is, és a húgàval is többet tud lenni.

Az unokatesomek az ok szülői házában élnek, ő meg ujitgatja a nagybátyám hazat, ahol az unokatesomek éltek. A felújítos sorozatokat mindketten szeretik.

Ismerős házaspárnál a férj már évek óta nyugdíjas volt.

Az asszony dolgozott még, csak este találkoztak.

Mikor az asszony is nyugdíjas lett, egyszerre megváltozott az addigi békés élet.

Napirenden voltak a veszekedések, bármilyen apróságon összekaptak.

Ezt hozta ki az állandó együttlét, ehhez is alkalmazkodni kell, hogy ne menjenek egymás idegeire.

Gondolom én.

Valószínűleg ő aktív korábban is ilyen volt, keresett kihívásokat. Akik csak bejártak "melózni", utána otthon elterültek, nem fognak megváltozni.

Nyugdíjas létre tervezni kellene, minimum értelmes hobbit. A pihenés nem az.

Ismerős.

Ez egy teljesen új életforma. Nem tudja elképzelni, aki nincs benne.