A férjem mostanában folyton a fejemhez vágja, hogy tévedett, hogy azt hitte, hogy megérett az apaságra. 17 hónapos a kicsi. (beszélgetős fórum)
Újabb telibeszart fórum.
Süketelünk a semmibe
Nem mindenhol van kéznél nagyszülő vagy bárki más. Nálunk sincs úgyhogy tök egyedül vagyok a gyerekkel, a férjem sokáig dolgozik. De este mégis próbál segíteni, hogy legalább egy fél - 1 órám legyen magamra. Ami valljuk be lópikula...
Én meg őt nem akarom még azzal is terhelni este ha végez h átveszi a gyereket.
Ezért kell bevonni néha mást is. Nagyszülő stb.
És figyelni kell nem csak a másikra, magunkra is.
Ezt nem vitatom.
De ő nincs egész nap a gyerekkel.
Anyuka is pihenne egy kicsit, de ő nem teheti.
Ha a férj szerencsés akkor igen. De nem feltétlen ez a jellemző. Nagyon sok stresszes munkahely van. Lehet ő is szívesen pihenne legalább otthon nyugodtan.
Figyelni kell egymásra. Aki éppen jobban bírja az vállaljon többet.
A férjnek alapjában sokkal több nyugis órája van.
Valószínűleg ő reggel elmegy a munkahelyére, délután/este meg hazajön.
Anyuka meg 0-24-ben nyomja.
Én pedig azt mondom pár órára a férjnek adja oda a gyereket. Miért kell ilyen szinten kímélni az apukát?
Ugyan, a FI milyen kíméletet vagy pihenést kap?
17 hónapos. Nem könnyű időszak. Nyilván gyerkőcre válogatja, de vannak üvöltős gyerekek, akiket még az anyjuk sem bír könnyen. :)
Szóval ez természetes! Nem kell megijedni a férjed - akár buta - reakcióitól. Kitartást kívánok neki! Pár év és könnyebb lesz! :)
Csak egy tipp. Próbáljátok tehermentesíteni egymást. Legyen mindkettőtöknek nyugis pár óra, amikor csak lehet. Ha Te jobban bírod, akkor a férjednek legyen több.
Az élet ilyen. Nem lehet tudni mennyire zűrös babát dob. :) Vigasztaljon, hogy ezt 99%-ban kinövi mindenki. Szerintem sok üvöltözős babából lett nagyszerű felnőtt. :)
Hát nem tudom...
Nálunk nehezített helyzet volt, és annak ellenére, hogy a férjem megsértődött, hogy fia lett és nem lánya, sosem mondott/tett ilyet.
Én tuti egyedülálló anya lettem volna, ha ezt teszi. Az is lehet, hogy tudta ezt és azért nem hisztizett bár, ahogy viselkedett/viselkedik a gyerekünkkel nem utal elfojtott érzésekről.
Nem tudom, hogy egyébként, hogy éltek, vannak e esetleg más problémáitok?
Mert az OKÉ, hogy most te is a gyerekre tolod a férjed viselkedését, de én azt gondolom, hogy nem ez a baja.
Gondold végig, hogy megtartod e az egyensúlyt az anyaság-feleség szerep között?
Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy valaki a saját gyerekét ne tudná elviselni, ha egyébként normális férfi.
Szerintem olyan nem igen van, hogy nem ért meg valaki ilyen szerepre, ez a rossz kapcsolatok magyarázatára lehet egy kifogás.
Ismerek férfiakat, akik 18, 21, 24, 27, 30, 32 stb. évesen apák voltak és egyik korban sem tapasztaltam, hogy az éretlenség befolyásolná a gyermekük szeretetét...
Szerintem ezert nem kell tustent kib.ni vkit :/ En lattam jo par babaval, pici gyerekkel nem-tud-mit-kezdeni apat, akik vegul tenyleg baromi jo apak lettek.
Az en apam szerintem vilag eleteben azt a szeretetet onlja rank, amit ok nem kaptak meg a tesojaval az apjuktol. Ahogy ok babaznak, unokaznak anyammal, attol szinte gyerekcsinalni lesz kedve az embernek.
De azert a 4. gyereknel, mikor meg mindegyik kicsi volt, nem volt ilyen idilli.
Apam hazaert, puszi, babat, felkepta, a baba (a hugom) meg tudta, hogyha vegtelenul sir, az anyjnanal kot ki, ahol lenni szeretett. Komolyan egy dobbantonbak hasznalta apamat. Pedig 3 gyerek utan edzett volt apam, es anyam neha eroskodott, hogy atvegy, csak jcsend legyen.
Az unokahugom egy csendes baba volt egy darabig. Aztan 1,5-2 oran keresztul volt kepes sivitani, amikor mar sajat labon volt, mert az anya helyett en voltam vele. Akkor mindenkivel ezt csinalta. Meg az apjaval is.
A noverem az egyetemen "logott", en meg hagytam, hogy addig uvoltson, amig ki nem fullad. Neha felvettem, megpuszultam, kerdezes nelkul adtam neki inni. Amikor felkelt evett, utana ujra volt ereje orditani par orat. Az utolsokat mar el tudtuk tolteni konyv nezegetessel meg gyerekdalokkal.
Az apuka nem lesz terhes, neki nincsenek hormonjai. neki egyik naprol a masikra.
Szoval Szoszke, miert jobb egyedulallo anyanak lenni, mint az elso nehezsegeknel beszelni egymassal?
24 évesen lettünk szülők,most már tudom fogalmunk nem volt mibe vágunk bele:)Bár nem is sokat törtük a fejünket ,hanem tettük a dolgunkat.Észrevettem én is ha a férjem besokallt.Vagy mindketten:)
Ennek ellenére nagyon rossznéven vettem volna ha kijelenti hogy "nem ilyen lovat akart".Mert ha nyűgös napok hetek hónapok vannak a gyrekekkel azt tudnia kell hogy neked is épp olyan nehéz nem csak neki.
Lehet hogy tanácstalan nem tud segíteni ,DE akkor ne búsítson még azzal is hogy mondja a magáét,és lelkileg is odatesz neked.
Meg kell valahogy beszélni.
Másfél éves a gyerek. Mennyi idő kell még neki?
Mire kitalálja felnő a gyerek és azt veszi észre h minden szép dolgot elmulasztott mert ő éppen az udvaron duzzogott egyedül.
Tetszik, amit írsz. Egyetértek.
Szerintem is fel fog nőni a feladathoz/apasághoz. Szokták mondani, hogy a nőknek 9 hónap előnyük van: a pici születése előtt már kapcsolatban voltunk a babával. A férfiaknak sokszor meg kell érni rá. Kitartás. :)
Én csak simán elküldeném a micsába.
Felnőtt ember, tuti nem viselném el a hisztit. Elég a gyereké.
Van két furcsa gyereked.
Ez egyikkel bank gyerekként, a másik meg szintén....
Elmúlik.
Csak légy kitartó a gyerekkel!
Nem tudom elfelejteni, amikor a kistesom üvöltött a városon keresztül. Nem sírt, üvöltött. A belvarosig kimerült. Én meg mentem a gimibe beiratkozni. A szüleim dolgoztak.
Lesz ez még így se!
A jövőt nem tudjuk megjósolni, de ha a férjecskéd durcáskodik akkor hagyd rá.
Lehet h a kicsi is tőle örökölte.(?)
Sziasztok, sajnos nincsenek barátaim nagyon sok évig éltem külföldön. Itthon született a picim.Senkivel nem tudok beszélgetni azért gondoltam, hogy megpróbálok itt eszmecserét tartani anyukákkal. 🙂
Szóval a férjem állandóan azt mondja ,hogy idegesíti a gyerek és mostanában nem bírja elviselni. Folyton ki megy az udvarra , de úgy hogy hagyjuk békén. 🙁 Mostanában eléggé kivagyok. Nagyon értelmes gyermek sokat foglalkozom vele, és határozott vagyok vele, nem vagyok engedékeny , de olyan durván szigorú sem. Dackorszak.... Igen tudom vannak hiszik, de kezelem. Mégis folyton a fejéhez vágja, hogy csinálják már vele valamit. Ez nem normális amit a gyermek csinál. Pedig a szülei is mondták ,hogy ezen a gyerekek átesnek. Egyre többet mondja hogy elege van ebből az egészből. Ha tudja hogy ilyen gyerekkel , akkor nem is akart volna. 🙁 Pedig tervezett és nagyon várt baba. Esetleg később jobb lesz? A dackorszak után? Esetleg valami tanácsot tud valaki adni? Köszönöm