A férjem megutáltatta velem a főzést (beszélgetős fórum)

Aki egy kicsit is járatos a pszihológiában, bólogatott Hattori megjegyzésén.

A párkapcsolat mintákat sajnos öntudatlanul visszük magunkkal és tudat alatt is hasonló személyiségű férjet választunk, mint az apánk és hasonlóan viselkedünk, mint anyánk.

Lehet, hogy tudatosan megfogadad, hogy fizikai bántalmazást nem fogadnál el és nem is fogod, de a kezdeti viselkedésed mintázta anyukádét, ami valószínűleg egy alázatosabb, alárendelt szerep, jó feleség akarasz lenni, ki akarod elégíteni a férjed kívánságait, hogy neki jó legyen, termésetes számodra, hogy te főzöl, ha tudsz, ha nem, most is abban keresed a megoldást, hogyan tudnál jobban főzni.

Kedves FI! A jó házasságok alapja egymás kölcsönös tisztelete és az egyenlőség. A munkamegosztás, a terhek közös viselése, a gondok megbeszélése. (Pl. miért nem avat be a férjed a munkahlyi gomdjaiba? Mi megtesszük és tanácsot is kérünk egymástól). Gondotál rá, mi lesz, ha gyerekeitek lesznek? Minden a te nyakadba szakad? Vagy még elégedetlenebb lesz a párod, mert nem jut majd annyi időd, energiád az ő kívánságait kielégíteni?

Szokott bármi más otthoni munkát végezni? Mivel tölti az idejét otthon? És te? Milyen közö programjaitok vannak?

Csak ezt olvastam el, de az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy te kije is vagy a férjednek. Mert abból amit írtál az jön le, hogy a házvezetőnője, akit jól megfizet, hogy finomakat főzzön neki, de a cselédnek mégsem sikerül, ezért ki van akadva.

Ha a felesége vagy,akkor egyik héten főzzön ő, a másikon te, és akinek jobban megy, azé legyen ez a házimunka.

Remélem majd megosztod a beszélgetés eredményét.

Már korábban is utaltam rá, hogy ha nagyon összetett beszélgetés, akkor legyen ideje megemészteni és kapjon időt, hogy érdemi választ tudjon adni.

Remélem megtaláljátok a megoldást.

Ezen kell dolgoznom, hogy kommunikáljak, ne veszekedjek. Köszönöm mindenkinek a tanácsokat. Ma leülök vele, hamarosan hazaér. Muszáj lesz beszélni, mielőtt nagyobb baj lesz. Az önbecsülésemen is lenne mit javítanom. Remélem ma sikerül normálisan megbeszélni mindent.

Az én apám ivott, kiabált, verte anyumat. Szerencsére elváltak. De addigra roncsok lettünk. Csak azt hallgattam, minden milyen rossz, anyám, én, minden. Szóval tudom, hogy nem szeretnék élni. De akkor is azt mondom, nem ilyen a férjem és remélem nem is lesz. Mert ha bebeszélem, még bevonzom.

Itt mindenki csak azokból az információkból indul ki, amiket leírtál. Mindenki a Te érdekedben írja le a véleményét az élettapasztalatai alapján.

Ne az járjon a fejedben, hogy rosszabb is lehetne ! Arra gondolj, hogyan szeretnél élni a házasságodban, hogy boldog legyél, hogy örömmel várd haza a férjedet ( vacsorával vagy anélkül ), és ő is boldog, hogy várod haza és újra láthat.

Az én szüleimnél is így kezdődött, pedig anyám jól főzött, de apámnak mindig volt valami kritikája, és nem finoman fejezte ki magát. Aztán fokozatosan minden idegességét a családon vezette le, napiszinten ordítozott, vert bennünket. Milliószor hallottam anyámtól, hogy " régen nem ilyen volt". Persze, aki ideggyenge, agresszív, az a gyengébbeken vezeti le a dühét, a stresszt. ( Később aztán elváltak, szerencsére, de addigra már felnőttünk, és mély nyomot hagyott bennünk a gyerekkorunk.) A dolgokat nem szabad hagyni elfajulni !!! Vagy mindent megbeszélsz a férjeddel, hogy mihez tartsa magát, mit tűrsz el és mit nem a jövőben, vagy nem lesz hosszú a házasságotok. Ha a sarkadra állsz, lehet, hogy észhez tér,...ha szeret.

A férfiak nem becsülik azokat a nőket, akik lesik minden kívánságukat. Lesse ő a Te kívánságaidat !

Ne idegeskedj, csak legyen tartásod, önbecsülésed, és beszéld meg a férjeddel a problémáidat ! Mire vársz ? Itt a hétvége, beszélgessetek ! Szól már Hozzád ? Ha nem , beszélj Te őhozzá ! Ne veszekedj, csak kommunikálj !

Keresed a társalgási lehetőséget.

Ha ennyire igényled, akkor meghívlak egy kávéra.

Egyszer ezt írod, aztán azt. Érdekes.

Ha megengeded, azzal foglalkozom, amivel akarok.

Hol kritizáltalak?

Nem kell mindig mindent érteni.

De neked bármikor.

Egy kávét?

Èn azt nem èrtem,hogy miért hiszed,hogy egy ilyen tanfolyam jó ötlet..

Borian leírta a tutit!

Az az út ami szerintem járható!

Nem KELL, de akkor már nincs oka a férjnek ez miatt ordibálni vele.

Ez az én véleményem, és tartom magam hozzá.

Ha neked más véleményed van, akkor írd le ide azt, és ne mások véleményével foglalkozz, ne azokat kritizáld.

Majd választ FI, hogy melyik úton indul tovább.

Mi az, hogy KELL?????

Hol van ez leírva?

Az apró betűs részben?

Azért, mert a férjnek már van egy alapkészsége, és ha együtt mennek, akkor az ott tanultak nála arra az alapra épül... így FI mindig is hátrányban lesz vele szemben.

De ezt leírtam ott is! Kell, hogy FI többet tudjon mint a férj, különben továbbra is ugyanez a felállás lesz kettejük között.

Miért csak az egyik tanuljon?

Tanuljon a másik is!

Így korrekt.

Ha neked ez jött le...

Mi csak kinyitogatnánk a szemed, hogy lásd, manipulál, és lelki terror áldozata vagy.

Figyelj! Ha ez neked jó, nekem is.

Nekem se jobb, se szarabb napon nem lesz attól, hogyan döntesz vagy mit csinálsz.

Köszönjük Emese!

Ez egy nagy katyvasz, mert ez is lehet, meg az is.

Mint a mesében: vitt is ajándékot, meg nem is.

Ennek a házasságnak sanyi, de persze lehet még húzni.

A fórum talán azért adhat félre értést, mert kihagsúlyoztad a férjed reakcióit és ezzel némileg beskatulyáztad egy olyan típusú személynek, akivel a hozzászólok többsége negatív tapasztalatot szerzett.

Ha estek egy százalékában van ilyen nézet eltérésetek, akkor csak a tanácsok egy százalékát használd fel.

Én sosem mondtam, hogy válj el, és igen, a mi házasságunkban minden rendben, anélkül, hogy főznék, de itt most megállnék egy pillanatra:

Azzal ne vígasztald magad, hogy máshol még rosszabb. Lehet, ahol ütik-verik-csalják az asszonyt, ott is a főztje kritikájával kezdődött.

Ezzel nem akarom azt mondani, hogy nálatok és még rosszabb lesz (reméljük nem), hogy válj el, de az biztos, hogy nálatok a szerepek rosszul vannak leosztva és innen könnyű még kiszogáltatottabb helyzetbe kerülni.

Mit gondolsz, a nagyim miért merte ráborítani a nagypapi fejére a levest? Mert tudta, hogy egy kis mérgelődésnél nem lesz több, mert a nagypapám se nőt, se gyereket, se állatot nem bántott soha életében és tisztelte-szerette a feleségét. (A nagyim meg elég tűzről-pattant volt, nem ez volt az első hasonló treátrális jelenet.)

Te viszont - saját bavallásod miatt - már félsz előre bemenni a konyhába, tálalni, füledet-farkadat behúzva várod az újabb kritikát, ami nem is marad el.

Szerintem itt nem a főzőtanfolyam a megoldás, hanem hogy megmondd a párodnak, NEM TŰRÖD, hogy még egyszer kritizáljon, veszekedjen a hülye kaja miatt, ha nem tetszik, lehet hazamenni a kedvs mamához/főzni magára/felvenni egy szakácsnőt. (nem kívánt rész törlendő).

Azután ha ez a veszekedés megvolt, le leet ülni normálisan megtárgyalni a megoldásokat.

Tapasztalatom szerint a megbeszéljük felnőttek módjára nagyon intelligens dolog, de egy hét múlva minen ugyanúgy folytatódik. Ezért kell néha a sarkadra állni, hogy kinyilváítsd, egyenlőek a viszonyok, nem vagy az alárendeltje ebben a kapcsolatban (De levest is boríthatsz a fejére, ha mered. :-))

Kezdetnek az is jó :)

Amúgy nyilván nem tökéletes mindenki más házassága, csak kívülről könnyebb beleokoskodni. Mindenkinél vannak kisebb-nagyobb problémák. Sokan amúgy szerintem ismeretlenül is "aggódunk" érted, mert amiket írtál, az alapján a férjed sokszor tiszteletlenül viselkedik és nem becsül meg. Én mondjuk asszem nem írtam hogy válj el, de ez sehogy sem oké, hogy így viselkedik. Lehet hogy eddig te is próbáltad magadban elnyomni azt hogy kiállj magadért, és a kommentektől csak rosszabb lett, de ha egy teát nem tudnál megfőzni, akkor sem lenne rendben hogy dühkitörései legyenek miatta, és már gyomorgörccsel menj ki a konyhába hogy vajon mi lesz a reakciója a főztödre.

Én írtam neked, hogy menj el egy tanfolyamra, linket is raktam fel, lehet választani.

Persze tanácsok jönnek, ilyen is, olyan is. Dönts a saját érzéseid szerint. Ez a fórum arra jó (volt), hogy legalább kiadtad magadból a problémát. Tekints úgy erre, és ne légy feszült. Azt a választ fogadd el, amelyet szíved szerint is követnél.

Csak egy feltételezés a részemről.

A munkával töltött idő és munkából származó jövedelem hatarázzoa meg legalább fele arányban az ember életét. A másik felét az egyéb dolgok.

Némileg kortól is függ, illetve a váltási lehetőségektől, vagy annak hiánytól függően évekig képesek benne ragadni egy munkában. Aki úgy lett nevelve, hogy azt kell elfogadni, ami van az még kevésbé fog váltani.

Jobban kellene ismerni a teljes szitúációt, hogy az estleges mélyebb hiba forrásokat fel lehessen tárni. De van az az általános láncfolyamat, hogy pléldául a megrendelő nem fizet ledolgozott munkáért, ettől a főnök fusztrált lesz, bunkó lesz az alkalmazottal, ettől a férj is fusztrált lesz, ez akaratlanul is tovább adja otthon a feleségnek, feleségről a gyerekre adódik át, az át adja a kisebbnek és így tovább.

Ez a láncfolyamat addig működik míg valahol meg nem szakad.

Lehet, hogy egyszerűbb a probléma megoldás és a férj hasa megnyugtatásával nem lesz fusztrált. De az is előfordulhat, hogy máshol jelenik meg ez a konfliktus átadás.

Ha korábban minden jól működött köztük és együtt képzelik el a jövőt, akkor közösen kell megoldaniuk az alapvető hiba forrásokat. Az ilyen stratégiai döntéseket hosszabban kell átbeszélni. Munkahely váltás, költözés, vagy külföldre költözés, befektetés valamilyen tanulásba.

Ők látják, hogy jelenlegi helyzetet meg lehet oldani egyszerű főzési leckével, vagy gyökeresenben kell újra gondolni a régi terveiket.