A férj elvette a gyereket (beszélgetős fórum)

szerintem tőled azért nem lehet normálisan elvállni mert te magad sem vagy normális .

ahhoz elöbb normális életet kéne élned hogy normális párkapcsolatod legyen ...de ez sosem lesz ...

mert alkalmatlan vagy , voltál , és leszel rá

mert csak önmagad szereted , de azt nagyon . ilyen egyszerü az egész ....

Szia!

A levél jó.Tudom,hogy nem ezzel a céllal írtad,de később felhasználhtod(fel kell használnod)a bíróságon.Írtam privit,holnap felívlak.Mosolyogj,veled annak a gyerekeid!:-)))

Már lassan 2 hónapja ezért könyörgök neki: próbáljunk meg normálisan emberként elválni!! Még levelet is írtam neki és szerintem nincs benne semmi kivetnivaló vagy rossz, vagy bármi mégsem hatotta meg! (Beteszem a naplómba a levelet)

Ma is jön és hívom a rendőröket újra, szétbőgtem már a fejem a félelemtől, apám a nyaralását szakította meg miattam és hazafelé tart. Hisz felnőtt értelmes emberek vagyunk miért nem lehet ezt erőszak nélkül intézni??????????

Hát nem is értem miért csinálja ezt a férjed...nem gondol bele, hogy ezzel a viselkedésével csak azt fogja elérni, hogy a végén egyáltalán nem láthatja a gyerekeit!?

Miért nem lehet, nyugodtan, higgadtan elválni az embereknek...kinek jó a veszekedés, feszültség...!?(ez amolyan költői kérdés:-))

Gondolom nálatok azért van ez, mert a férjed fájdalmat akar okozni neked, azzal amivel a legjobban megsebezhet...a gyerekeket akarja elvenni tőled...tudja ő milyen fontosak neked... bár az is igaz, amit írt már valaki, az apának is van joga a gyerekéhez, gyerekeihez...csak nem mindegy hogyan akarja ezt elérni és milyen ember...azért ezt is figyelembe kell venni...

Már írtam a bizalomról, hozzátennék annyit, hogy az előző párommal nagy volt a szerelem...Mondhatni nem láttam a ködtől semmit...De egyik napról a másikra észrevettem pár dolgot... Addig fel sem tűnt, de hirtelen nagyon féltékeny lett, nem akarta, hogy dolgozzam, hogy rám nézzenek a férfiak... én leültem beszélgetni vele 1 hét alatt többször is... Szóval végül is utána már csak pár hétig voltunk együtt... hálistennek nem vert meg, igaz megszorongatta a nyakam...én akkor már biztosan tudtam nem akarok ilyen pasihoz hozzámenni...ugyanis pont eljegyzés előtt álltunk... otthagytam...és nem bántam meg, utána megismertem a jelenlegi párom, akivel jól kiegészítjük egymást...

ezt azért írtam le, hogy lássátok, nem minden derül ki azonnal...szóval jól meg kell ismerni egymást főleg egy párkapcsolatban...mert ugye együtt "kell" élni, megoldani a problémákat, együtt örülni...

Én elővigyázatos vagyok, és nem mennék bele egy házasságba, gyerekvállalásba, míg nincsen pár év a hátunk mögött együtt. Jó tudom ez sem biztosíték, hogy jó lesz együtt... mert valójában soha semmi sem igazán biztos... van ismerősöm aki egy rendes férfi és neki a nővel gyűlt meg a baja... először kedves, házias volt, olyan "tökéletes nő" féle...aztán jött hamar minden...persze nemsokára különváltak, mert a nő teljesen kifordult magából... és azóta is rosszindulatú... Ezt azért írtam le, hogy azért tudok olyat is, amikor a nővel nehéz együtt élni...valójában ez nem a nemtől függ, hanem az ember természetétől, neveltetésétől, a gyerekkorában őt körbevevő környezettől...stb

Pikari!

Ha téged rugdostak meg, akkor tudod min ment keresztül Korisa. Annyiban volt más az ő helyzete, hogy még mielőtt még jobban megrugdosták volna jött a segítség és kimentették. A szerencsén múlott, hogy nem lett nagyobb baja. Más az a szitu amikor az embert ott hagyják, és más amikor a segítségére sietnek.

Ha engem ott hagynának a földön agyon rugdosva biztos, hogy én sem kelnék fel a földről egy hamar.

Nem tudom elfogadni azt, ha gyereket, nőt bántalmaznak. Na, meg úgy nagy általánosságban az erőszakot nem szeretem. Ha pedig a férj épp eszű lenne akkor ilyet nem csinálna csak azért, hogy a fiát láthassa, mert ezzel csak ront a helyzeten. Lehet békében is elválni.

Sajnálom Korisa, hogy így mellé fogtál, de még fiatal vagy, és lehetsz újra szerelmes, és boldog egy olyan férfi mellett aki elfogad a két gyerkőccel együtt. Ha rátok gondolok meg erre az egész helyzetre mindjárt sírok, mert nem tudok segíteni nektek. A távolság sose lesz akadálya a barátságunknak!

Én őszintén mondhatom, hogy szívből remélem, hogy a történetben szereplő mind a 4 fél számára kielégítő és igazságos módon zárul majd le ez a történet.

(persze tudom, hogy nem úgy fog.)

Te jó Isten,hihetetlen amit leírsz a naplódban.Nagyon,nagyon sajnálom,hogy ilyen helyzetben vagy,hogy egy ilyen állatnak,baromnak ki vagy szolgáltatva ennyire.Kérj távol tartást a bíróságon,és ezekre a dolgokra hivatkozva,ne legyen majd láthatási engedélye.Borzalom,hogy ember,hogy süllyedhet eddig,ahogy férjed viselkedik,amit művel veletek.És még sokan azt mondják,hogy a magyar családjog mennyire anya párti.Hja,elméletben talán,de amúgy egy nagy f.s.Ennyi minden után senki nem tett ellene semmit,ez hihetetlen.Itt tényleg meg lehetne ölni bárkit,simán hagynák,és utólag sopánkodnának.De felelőssége persze egyetlen szervnek sem lenne...

Döbbenet.

Sok erőt kívánok neked,és remélhetőleg kiiktatják az életetekből ezt az "embert".

Hát persze, mert a férfiak talán nincsenek a nőknek kiszolgáltatva mi? :D

Tudomásul kell venni azt hogy a férfiaknak is joguk van a csemetéjükhöz. És néha ezért meg is tesznek mindent. Gusztustalan?

Ez a világ a gusztustalan.

Meg az, aki kitalálta a válást, mint intézményt.

Talán nem utólag kéne sírni hogy jaj, jön a 2 méteres majomember, és szarráveri a fejem, hanem előre kellett volna gondolkodni, hogy mégis kivel köti össze az ember az életét.

Köszönöm szépen drága!!! Ténleg nehéz ezt megtenni... én ismerek olyat is pl aki azért nem mer lépni mert a férje megfenyegette, hogy elveszi tőle a gyerekét! Gusztustalan dolog, hogy így ki vagyunk szolgáltatva... naponta azon gondolkodom ha ffi lettem volna...

És mi történt ma? Miután közöltem, hogy ma programom van ezért ne jöjjön ide, hogy láthassa a gyerekeket amit nap mint nap 1,5 hete megengedek neki. Erre idejött az apjával és a nagynénjével és ordítottak, szitkozódtak minden k-nak lehordtak majd kihívtam a rendőröket! A rendőröknek be kellett jönniük, hogy fel tudják venni a jegyzőkönyvet mert nem hallottak semmit az ő ordításuktól. A kaput megrongálták, a postaládát letépték! Holnap megy a feljelentés zaklatásért és garázdaságért esetleg magánlaksértés kisérlete miatt. És ezek után még mindig azt hiszik ők a nyerők! Hozzáteszem, hogy annyira féltem, hogy a rendőrnek még a lakcímet se tudtam megmondani se telefonszámom... még jó, hogy itt volt hugom! Ő diktált be mindent!!!

Szia!

Olvastam ezt a hozzászólásodat...

Elolvastam a naplódban a bejegyzésed is...

Én nem érzem, hogy a hozzászólásaimban megbélyegeztelek volna. Te magad írod, hogy naív vagy... Sajnos az ember van, hogy a közvetlen környezetében lévő emberekben sem bízhat meg...nem szabad mindent elhinni(itt főleg sok kamu fórum is van pl. meg amúgy is az életben sok emberrel találkozunk, akik megbízhatóak vagy nem...)Szóval én az általános véleményem írtam le. S voltam ilyen helyzetben gyerekként... Apám hasonló személyiségű volt mint a te férjed.

De ugyanakkor olyan helyzetet is tapasztaltam, mikor a nő volt a ludas a kapcsolatban. Érzem, látom az írásod alapján, hogy imádod a gyerekeid, és most már tudom jó helyen vannak nálad. Ahogy írtam is több hozzászólásomban, én azt kívánom a lehető legjobb helyre kerüljenek a gyerekek.

Jól tetted, hogy most léptél, mert én sajnos ebbe éltem 17évig... emlékszem mennyit idegeskedtem, mennyit fájt a hasam, hányszor sírtam...

Remélem hamarosan végképp lezárul a helyzet, és nyugodtan élhettek.

Üdvözlettel:

Csajszika

Szia!

Örülök, hogy végre a két gyerkőc együtt van nálad!

Vigyázz rájuk és remélem a lehető legjobban alakul ezután a jogi része a dolognak.

akik aggódtak és bíztattak azoknak köszi, akik meg megbélyegeztek és hamisan itélkeztek azok kicsit gondolkozzanak el mert még ők is kerülhetnek olyan helyzetbe amibe nem szeretnének!!! A naplómba bemásoltam a cikket amit írtam erről az esetről, a naplómat is lehet olvasgatni visszamenőleg hátha kaptok rólam valami képet és rájöttök se drogos, se alkoholista nem vagyok de legfőképp olyan anya aki elhagyja a gyerekét!!!

De aki/akik mellettem voltak és bíztattak, akár csak néha rám gondoltak azoknak nagyon hálás vagyok! Főleg Áginak!! Az ő barátsága volt sokszor ami továbblökött, ami átlendített és még így is, hogy 150 kilóméter választ el tőle azt éreztem, hogy fogja a kezem!!! Köszönöm drágám!!!