A férfi, akivel bár soha ne találkoztál volna (beszélgetős fórum)

Pontosan így gondolom...az önkéntesség.

Szeritnem önként ajánld fel a csajnak, hogy beveszitek harmadiknak.

Mit szólsz hozzá? :))

Bocsi!!!!!

Moncha!!!

Ezt akartam írni...!!!! komolyan!!!

:))), de én legalább magamnak beismerem, hogy nem vagyok egy tündibündi:DDD, és az, hogy esetleg a valamelyik exem utánam következő csaját is zaklassam... szerintem ahhoz már po*a kell. Nekem viszont csak kicsi szájacskám van!:))))))))

Ha valamit meg ennyire erőltetni kell, az már ugysem azé, aki erőlteti...

Vagy nem így gondolod Monca?

Ugye ugye?

Hogy van ez? Ujjal mutogatunk a tükörképünkre? :)

Alig várom a sztoridat!

Egyébként én is elég sokfélét "kihalásztam" már közülük (a felsorolt pasitípusokat tekintve:)).

Viszont, akit most néztem ki magamnak, maga az igazi...:))))A baj, hogy a volt nője egyszerűen nem akar leszálni sem róla, sem a családjáról, de még engem is zaklat...

Az ilyen ex nők is "megérdemelnének" egy cikket!

Biztos magamról is találnék egy-két keresetlen sort, de akkor is...!:DD

:))))

Azt majd én is :)))

Ha mellette ébredek...minimum 1 hétig. Ebben maradhatunk? :)))

Érdekes cikk.

Nekem volt elkötelezőunszimpatizáns és az elvált, de még nős típus is. Bár ez utóbbinál inkább az volt, hogy a nő nem bírt elszakadni... halkan megjegyzem, kiraktam a szűrét, és most újraházasodik a nővel. Tudnám miért, hisz egy undok csajszi volt, terrorista. No, de nem is érdekel, a világ minden kincséért sem mentem volna hozzá feleségül, nem vagyok cseléd...

Jah és az igazi. Majd elmesélem egyszer milyen is, ha végre mellette ébredek :).

:))))

Köszönöm, hogy elolashattam ezt a cikket.

Teljesen fledobódtam tőle.

Egyrészt azért, mert én a lent említett összes típussal találkoztam már. Az összessel! Beleértve az utolsót is.

Ez csak azért érdekes. Mert hiába vagyunk mi valakinek az igazija...ha mi nem annak érezzük.

Ilyen is van.

Sőt, ez a nyitottság kérdés is igen érdekes...annyira fején találja a szöget, komolyan.

:))

Szóval én jelen pillanatban úgy érzem mindenki jöhet, van akihez én megyek...de az önkéntesség legyen meg.

Igenis kell az, hogy összetörjön az ember szíve időnként.

Hogy később felismerje...de valakinek megy nélküle is, ők hol vannak?

Ők miért nem jelzik azt: én vagyok az, aki sosem fogott mellé, aki sosem tört meg..én komolyan kezdem azt hinni, hogy azok akik nem csalódtak az életben legalább egyszer, igazán sosem szerettek.

..