A duci Jucik hátrányos helyzete (beszélgetős fórum)

Mondasz valamit, nem egy szomszédasszonyom úgy nyerte vissza a verseny súlyát, hogy evés helyett cigizett. Azok is rászoktak a cigire, akik egyébként futnak. Nekem a kettő valahogy összeegyeztethetetlen (a futás a cigivel, meg úgy általában a sport a cigivel).

Szóval attól még, hogy valaki kisebb súlyú nem jelenti azt, hogy egészségesebben él.

Azért létezik olyan, hogy függőség és a túlsúlyosok egy része függő, ráadásul szénhidrátfüggő, ami alapvetően az étrend része. Szóval nem lehet olyan egyszerűen azt mondta, hogy elég csak kerülni. A cigit lehet kerülni, az alkoholt, drogokat teljesen ki lehet zárni - nyilván nem könnyű, ha már egyszer kialakult a függés -, de az evést kerülni, főleg kizárni nem lehet. Ha most azzal jöttök, hogy nem kizárni kell, csak lecsökkenteni a mennyiséget, abban igazatok van. Amiben tévedtek az szerintem az, hogy akinél erős a függés, annak ugyanolyan nehezen kivitelezhető, mintha azt javasolnátok egy alkesznak, hogy csak egy keveset igyon vagy a drogosnak, hogy csak egy picit dorogozzon stb. Nem lehetetlen, de sokszor közel áll hozzá. Az agya a dopamint követeli, azt pedig az evés biztosítja, vagyis a túlevés. Ezzel nem védeni akarom őket, meg azt mondtani, hogy ez így van jól, ne csináljanak semmit, nem kell még meg se próbálni tenni ellene, hanem azt, hogy aki nem tudja miről van szó, az fogalmazzon óvatosabban, mert attól még, hogy nem érti, a probléma létezik! Feleslegesen meg ne sértegessük akár fórumozó társainkat sem! :)

Korábban leírtam egy fórumban, de itt is aktuális:

Én sem vagyok vékony alkat, talán mondhatom magam átlagosnak. Metron utazom kb. egy éve, és szomorúan tapasztaltaltam, hogy sok nő (nálam fiatalabbak is) 2 x akkorák, mint én. Volt olyan, megszámoltam, hogy kb. minden 3. nő (extrémen) túlsúlyos, és két helyet foglal el az adott metrokocsiban. Én is voltam kövér, ami a mostani állapothoz képest + 35 kg, és tudom, hogy hormonzavar volt az oka, de igenis tettem érte, hogy sikerült lefogynom, tartani, megggyógyulni. Az elhízásom oka a mértéktelen kajafogyasztás, mozgáshiány volt. Foghattam volna a hormonzavarra, betegségre ahogyan sokan teszik, de nem tettem, küzdöttem, és még most is küzdök az utolsó kilókkal. Szánalmasnak találtam a saját életemet kövéren, ugyanazt a rossz kedvet és elkeseredést, illetve sajnos esetenként irigységet rosszindulatot látom a kövér nőkön a metrón, akik így tekintenek a normál, vékonyabb alkatú nőkre, és kétségbeesetten keresik a dupla helyeket a metron, ahova elférnek, mert ugye állni, kapaszkodni nem tudnak, vagy nehezen, mert a karjuk gyenge, és az állóképességük is rossz, ne tudják megtartani magukat. A másik, ma reggel ott lihegett mellettem egy ilyen lány a metrómegállóban, annyira elfáradt a két perces lépcsőzésbe, mint én egy megfeszített edzés után.

Ebben egyébként igazad van, de azért szerintem látszik valakin, ha egészségesen eszik. A bőrén, a haján. Meg látszik az is, hogy ki mennyire van jóban önmagával.

Szerintem mondjuk azért általánosságban többet sportolnak, vagy másabb az életvitelük a normáls súlyú embereknek.

Szerintem (remélem) sok boldog kövér ember van. Na jó mondjuk, aki esetleg 200 kg-os, meg tényleg nem tud kimenni a házból, vagy felmenni a lépcsőn, stb. De ezek extrém példák.

Az például tipikus szerintem boldog párkapcsolatoknál, hogy a nő és a férfi együtt hízik...:D Aztán vagy együtt is fogynak, vagy nem. De szerintem ez az egyik legjobb példa a duci-boldogságra.

Alapvetően azért a külső nem minden... Fontos, -meg nyilván itt most ez a téma-, de az sokkal fontosabb, hogy valaki milyen ember. Szerintem a magabiztosság nagyon fontos a boldogság szempontjából, ami nem a kilókban nyilvánul meg. Hanem abban, hogy tudom, hogy ki vagyok, felvállalom azt, aki vagyok, szeretem azt, aki vagyok. Tudom mik az igényeim, mit tudok én nyújtani az embereknek, és ezeket igyekszem mindig minden helyzetben összehangolni. Ha ez sikerül, akkro pedig magabiztos leszek, és tudni fogom, hogy én hasznos lényeg vagyok ennek a bolygónak és akkor boldog leszek. Most elég vázlatosan persze...

A normális, vagy ideális nem is tudom, hogy fogalmazzak. Duci hozzáállás szerintem ez lenne. Ahogy Te is írtad: jól van próbálkozom, több-kevesebb sikerrel, de teszek érte, nem nyígok ezen.

De ez nem is igazán a duciságról szól már, hanem arról, hogy az adott illető milyen ember. Aki nem vállal felelősséget a dolgokért ducin, vékonyan sem fog, sajnos.

De hát igen, végül is mindig minden problémát visszavezethetünk ide. Mindenkinek meg kell ismernie önmagát, aztán abból gazdálkodni, építkezni, ami van. Ha erre van igény valakiben, ott hiba nem lesz szerintem. Bár eléggé elkanyarodtam a témától. :)

Értem, amire gondolsz. Valóban van erre is példa. Azt sosem értettem, miért jó valakinek mások vállon veregetésére apellálni. Valószínű kell az önbizalmuknak, nem tudom.

Furcsa, én nagyon sokféle dagival találkoztam, a legtöbben elfogadják önmagukat olyannak, amilyenek. Vagy lehet, hogy csak nem mutatják, hogy rosszul érzik magukat a bőrükben. Mondjuk azt nem lehet letagadni szerintem.

Elmondom, én hogy gondolok a kövérségemre. Rajtam húsz kiló van betegség miatt. Nem örülök neki, de elfogadom. Szeretnék lefogyni, teszek is érte, bár mozogni bőven lehetne többet. A hibámat is vállalom ezzel kapcsolatban, hogy tehetnék többet. A szigorú diétát tartom. Sok, rengeteg dolgon változtattam az életemben. Régebben, mikor nem voltam rendben önmagammal, előfordult, hogy bántottak. Ma már nem szoktak. Nem is tűrném el senkitől. Én hordom ezt a segget, én csináltam végig az eddigi 35 évemet minden jó és rossz tapasztalatával, döntésével. Nem szoktam panaszkodni. De kérkedni sem a kövérségemmel, vagy rájátszani bizonyos szituációkra. Egyszerűen nem szokott téma lenni. Most ilyen vagyok, lesz ez még így se. Azt nem tudom, más kövér ember hogy gondolkozik, gyanítom, mindenki másképp. Mindezt csak érdekességképpen írtam le, nem tudom, mennyire egyezik a benned a kövérekkel szemben alkotott képpel.

Azt nem tudom, hogy milyen beszólások érik a kövéreket? Odamegy egy idegen és közli: Maga egy bálna. Vagy mi? A pincér salátát ajánl az étteremben? Ez utóbbi lehet, hogy betalál, de talán ott kellene elgondolkodni.

Én egy pillanatig sem hiszem el, hogy vki boldog kövéren és nem zavarják a fizikai korlátai. Legfeljebb akkor, ha soha nem volt kisebb és nincs összehasonlítási alapja.

Én pl. ha felszedek, pontosan tudom onnan is, hogy bár ugyanazt a farmert hordom, de "kibuggyan a hájam" a gombra vagy az övcsatra, szóval épp, hogy hozzáér a bőrömhöz a fém, kiütésem lesz, mivel fémallergiám van. Zavar. Szóval még egy minimális túlsúly is bosszúságot okoz és nem érzem tőle jól magam a bőrömben, esetemben a szó legszorosabb értelmében. Viszket.

Szerencsére ilyennel én sem találkoztam, mondjuk nem is találna bennem jó hallgatóságot... :D

Mondjuk azt még fontos hozzátennem, hogy én itt a kifejezetten kövér emberekre gondolok, akik nem tesznek ellene. Mert az, hogy egy bizonyos kor után például nők hajlamosabbak a hízásra, ez tény, és elég szívás is sajnos. Mondjuk, ha itt azt mondja valaki, hogy na azért nehogy már még kenyeret se ehessek, leszek inkább +10 kg! Azt tökre megértem, én is így lennék vele. De attól mozoghat, meg ehet egészségesen, meg azért odafigyelhet a táplálék minőségére. De ez szerintem rajtuk látszik is! Meg Ők azok , akik nem is nyígnak, sőt! Ők azok, akik bátran felvállalják és esetleg jókat vihorásznak is ezen, hogy micsoda dolog ez a női lét...:D

Számomra ők nem igénytelenek, és ha esetleg dagik is, nem tudnám rájuk ezt jó szívvel mondani, mert nyilván vannak ezeknek a dolgoknak egyéni korlátai. Mint például lelassul az anyagcsere, stb.

Igen sokszor bunkók az emberek, akárkivel, akármiért. Bár szerencsére majdnem ugyanilyen sokszor meg nem. De ez meg olyan dolog, amivel nem lehet mit kezdeni. Illetve a bunkók tudnának, azzal, hogy ne legyenek, de mivel már a probléma gyökere ott elkezdődik, hogy ezek az emberek nem is tartják magukat bunkónak...így elég nehéz... Pedig ha kérdés nélkül hangoztatom a véleményemet az elég nagy bunkóság; kéretlen tanácsot adni, szintén ugyanilyen bunkóság.

Gondolom ezért ír valaki egy cikket is, vagy bármit fórumra, mert érdekli a mások véleménye. Legalábbis én eddig ebben a szellemben cselekedtem. :D

Közben rájöttem, hogy mit szerettem volna pontosan ott írni.

Szóval, akik megértésre vágynak, szerintem nem is akarnak igazán lefogyni, hanem dagik akarnak maradni. Viszont nem akarják vállalni a dagi-élet velejáróit!

Hogy igen, ha dagi vagy, abból sokan automatikusan arra fognak következtetni, hogy sokat eszel és lusta vagy, és nem foglalkozol magaddal és az egészségeddel.

Szerintem ez az általános, én legalábbis egy 20-30 kg plusszal rendelkező emberről ezt gondolom.

Igen egy tunikával valóban kifejezetten előnyös, mert általában a legtöbb duci nőnek kifejezetten jó lába van.

Most csak ez jutott hirtelen eszembe, amikor sok kövér lányon láttok ilyet, esetleg spagetti pántos toppal. Ez már kevésbé esztétikus szerintem, de persze ízlések és pofonok. Szóval ezért ezt írtam...:D

Engem sem érdekel.

Csak gyakran figyelem az embereket, mert számomra érdekesek, magam szórakoztatására, ha úgy tetszik; és azt tapasztalom, hogy ez az általános.

Nem mondtam, hogy ezt érdemlik. De az én tapasztalataim alapján ezt fogják kapni.

Nekem ez kicsit olyan dolog, hogy széllel szemben pisilni lehet, de nem érdemes. Szerintem vagy azt gondoljunk, hogy minden ember kb. egyforma, és nagyon egyszerűek vagyunk. Vagy azt, hogy mindenki más és más... és valahol mindkét mondatban van igazság.

Ez a baj, hogy ezt látjátok benne! Nem, ezek nem bántó megjegyzések. Csupán nem sajnáljuk és nem értjük meg a dagikat! A kettő nem ugyanaz, de ezt már az előbb is kifejtettem... hogy a sajnálat részemről nem olyan dolog, ami csak úgy alanyi jogon jár vkinek.

Nekem egyáltalán nem célom, és véletlenül sem szeretnék megbántani senkit. (De én azt hiszem ezt bárki nevében mondhatom.)

Nekem ezzel az volt az egyetlen célom, hogy felnyissam végre a szemüket, vagy szemét valakinek esetleg. Totálisan építő jellegűnek szántam, ahogy írtam is.

Szerintem ha egy duci ember elolvasná, és a szívére tenné a kezét belátná, hogy igazam van. (Nyilván ezt én gondolom...)

Mert vagy sz*rja le és fogadja el, hogy dagi, aztán ne nyígjon. Vagy tegyen ellene! Igazából ennyi a lényeg.

Pontosan így értettem én is.

Illetve még arra is céloztam ezzel, hogy természetes, hogy egy normáls testalaktú nő vonzóbb a férfiak számára, mint egy elhízott. Ha valaki kövér, ne lepődjön meg azon, hogy esetleg nem bámulják meg annyian az utcán (ha erre van igénye), vagy pont fordítva, ha felvesz egy cicanacit (szerintem senkinek nem kellene, de ez nem ide tartozik), a nagy kofferjára, akkor ne csodálkozzon, ha rosszalló pillantásokat kap.

Nyilván nem arra gondoltam, hogy egyből lenézem őket, vagy más lenézi őket. Csak abból, hogy valaki kövér szerintem joggal levonhatók bizonyos következtetések. Vagy ha úgy tetszik, az "első benyomás" okozta ilyen-olyan ítélkezést nem lehet kivédeni.

Természetesen az, hogy mi, hogy állunk más emberekhez az csak minket minősít.