Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » A depresszió szélén fórum

A depresszió szélén (beszélgetős fórum)


1 2
2017. jan. 18. 00:48

A legnagyobb probléma az, amikor meg akarjuk változtatni a másikat. Nem az a baj! Az a baj, hogy nem ismertük fel, hogy milyen az az ember a való életben. Mert bizony mindent lehet látni, ha egy kicsit éberebb az ember. Amikor fáj a valóság, akkor már késő. Én nem voltam elég éber! Én nem voltam elég elővigyázatos! Nem szabad a naivitás csapdájába esni. Az hogy "Minden jó lesz!" és hogy "Majd megváltozik!" nagyon relatív! Azt kell látni hogy MOST milyen, és ha nem tetszik, akkor várni, kikerülni, stb... Amikor már benne vagyok életem drámájában, akkor már nagyon nehéz PREVENTÍVEN gondolkodni! De még itt is nagy esély van a változásra, csak lassabb a folyamat. Ezt kivárni idegölő!


Ekkor már inkább el kell ismerni hogy LÉTEZIK a probléma, amit régebben nem ismertem fel. És akkor várok, megoldásokat eszközölök a saját életemre nézve, de ha erőszakkal rámozdulok a másikra, azzal a kapcsolatot veszélyeztetem. Szóval itt már csak a jószerencsében lehet bízni, mert a másik megváltoztatása nagyon erőszakos, kényes ügy. Úgy kell élni az életet, mintha nem lenne az a valaki mellettem. Sajna ez van!

2017. jan. 18. 00:39
Talán ott van elszúrva a dolog, hogy a férj nem vállalja a felelősséget, azaz nem tud érett emberként részt venni a család dolgaiban, a nő pedig ott hibázik, hogy ezt nem vette idő előtt észre. Két dolog esélyes: vagy kifut a dolog és beérik a férj, vagy marad a bizonytalan útkeresés, elfeledkezve arról hogy mit vállaltak. A nő mindenképpen élete válságának fogja megélni ezt a pillanatot. Innentől a saját életére kell koncentrálnia, aztán meglátjuk mi lesz.
2017. jan. 17. 11:46

Sok mindenben a saját életemre ismertem. Rengeteg gép, online játék előtt töltött idő a férjem részéről. A játékban megismerkedett egy kerületi nővel. Egymás lelki támaszai lettek. Majd erotikus tartalmú üzenetekre bukkantam, mert én sem birtam ki, hogy ne nézzek bele. Durva volt! Kérdőre vontam, kértem szakítsa meg vele a kapcsolatot. Nem tette. Pedig hozzáteszem, a beszélgetés után azt hittem, hogy én rontottam el. Mindent, de mindent megtettem, hogy helyrehozzuk a házasságunkat. Másfél hónapig volt ismét szép az élet. Mindez 18 év házasság után. Semmi nem volt jó. Újból fontosabb volt a nő. Időközben azért a játékot abbahagyta. Mindaddig amíg a nő meg nem halt. Utána újra elkezdett játszani.....

Mindenképpen beszélj vele, ez elkerülhetetlen. Kérdezd meg tőle, hogy fontosak vagytok e neki, akar-e egyáltalán titeket, vagy teljesen más életet képzel el magának? Egyáltalán hogy bánik most veled, a babával? Ha van olyan barátnőd, anyukád, vagy olyan személy akivel igazán bensőséges a kapcsolatod, kapaszkodj belé. Ne legyél egyedül, beszélj, beszéld ki magadból. Ott az a pici csöppség, akiből erőt, energiát, boldogságot, mosolyt tudsz meríteni, most és mindörökké! Ti vagytok most a legfontosabbak! Képes vagy rá! Csak nézz rá, és mosolyogj! Erősebb vagy, mint hinnéd!

2017. jan. 16. 19:37
Amúgy meg olvasásértés egyes. Mert nem azt írtam, hogy nem fáj.
35. erolin88 (válaszként erre: 26. - 9c485f67e8)
2017. jan. 16. 19:35
Semmit sem tudsz rólam. Zárjuk le ennyivel.
34. csikil4ny (válaszként erre: 33. - Channa*)
2017. jan. 16. 19:15
Nem, nem az idő miatt.
33. Channa* (válaszként erre: 32. - Csikil4ny)
2017. jan. 16. 19:08
Szerintem náluk nem az idő miatt van ez....
32. csikil4ny (válaszként erre: 31. - Channa*)
2017. jan. 16. 19:05

Persze, ezért nem általánosítunk. :)


Én meg eleget ismerkedtem, együtt éltem s mégis válás lett belőle. :)

31. Channa* (válaszként erre: 29. - Csikil4ny)
2017. jan. 16. 19:02

Nem azt mondtam.


Nálunk ennyi idő sem volt és lassan 29 éves házasok vagyunk...

2017. jan. 16. 18:53

Most látom, hogy karácsony másnapjának délutánján regisztráltál ide, pár nappal szülés előtt, és pont karácsonykor.

Nagyon sajnálom. :(

Kívánom, hogy legyen nagyon sok örömöd a kisbabádban!

Nem tudom, egy néhány hetes csöppség mellől el lehet-e szabadulni egyáltalán egy szakrendelésre, ha teljesen magadra vagy utalva, de jó lenne valahogy megoldani.

29. csikil4ny (válaszként erre: 24. - Channa*)
2017. jan. 16. 18:53

Miért? Szerinted stabil az az ember, aki úgy indít, hogy "gyere csináljunk gyermeket", amikor meg összejött, akkor "a te döntésed ha megtartod, ha nem. Én várnék vele egy-két évet"?


Hosszabb idő után ezek az ellentmondások, nőzések nyilvánvalóak lettek volna. Persze most már mindegy.

2017. jan. 16. 18:52

Próbáld magadnak kikövetelni azt, ami neked jár, ha már ez másoknak nem természetes!

Tessék az asztalra csapni - a kutyamindenit!!

2017. jan. 16. 18:43
én szívből sajnálom a mostani lelkiállapotodat. Ha első baba próbállak vígasztalni az alábbiakkal. A szülés mindenkinek (bocs ha valakinek nem) pokolian fáj és hasonló dolgok történnek mint veled. Ezek után az első 2-3 hónapban fél évben mindenki úgy érzi magát külsőleg is és belsőleg is mint te /túlsúly, megnyúlt bőr stb./. Ne aggódj ezeken gondolja arra, hogy mindez elmúlik és ha pár hónap múlva picit te is teszel érte gyorsan elkezd visszaállni az eredeti állapot. Szerintem nagy részünk így van ezzel. Most azzal foglalkozz, hogy próbálj örömet lelni a piciben mert ezek mindemellett életed legszebb napjai hónapjai. Hagyd azt a nőt most a fenébe, nem vagy abban az állapotban most sem külsőleg, sem belsőleg sem időben, hogy vele foglalkozz. Majd később lesz ez másképp is. Csak a baba és te legyél a központban. Ne depizz ne süllyedj bele a szomorkodásba helyre fogsz jönni. Remélem ha picit is de tudtam javítani a lelkiállapotodon. JObbulást neked.
26. 9c485f67e8 (válaszként erre: 16. - Erolin88)
2017. jan. 16. 16:24
Gyanítom, te nem szültél természetesen!
25. Channa* (válaszként erre: 16. - Erolin88)
2017. jan. 16. 16:12

Miért? Szerinted nem fáj mindenkinek?

A repedés és a vágás szükségessége pedig alkati adottság.

Nem tudom, hogy szültél e, de ha igen, akkor gondolom neked nem fájt és csak úgy kijött belőled a gyereked.


Szülés élmény....Hát ez mindenkinek van, aki szült...

24. Channa* (válaszként erre: 9. - Csikil4ny)
2017. jan. 16. 16:10

"Igen, jól látod: túl friss volt a kapcsolat és egyáltalán nem stabil a gyerekvállaláshoz,"


Ezzel nem értek egyet....

23. 9c485f67e8 (válaszként erre: 1. - 30ed059098)
2017. jan. 16. 13:24

Kedves Anyuka!

Te gyönyörû vagy, mert a lelked tiszta!

A legnagyobbat alkottad, hiszen egy életnek adtál életet.

Másodlagos, volt-e orvosodd vagy sem, kinyomták-e belôled vagy sem; hogy csíkos meg szakadt meg fáj.

Ezek az negatív élmények idôvel elmosódnak.


Az, hogy a gyermek apja jellemtelen, ezzel nem tudsz mit kezdeni, max. elhatárolódsz tôle, mert te és a baba a fontos.

Ez a hím terhesség nélkül is rossz "ember" találóbb szó híján. Mert egy madár is különbül tesz a tojásokon ülôvel.

22. moonlight13 (válaszként erre: 1. - 30ed059098)
2017. jan. 16. 10:32

Most csak egy dologra szeretnék reagálni, a többit már a többiek megírták, pszichológus...

Aki szeret, azt nem érdekli, hány csík maradt rajtad a terhesség után, valamint idővel a tested is nagyjából vissza fog alakulni, a csíkok pedig halványodnak, a varratoknál a hegek összeforrnak.

Ülj le a pároddal megbeszélni, szeretitek-e egymást, fontos-e a kapcsolatotok. Sajnos (tisztelet a kivételnek) sok férfi a baba megszületése után valahogy feleslegesnek, másodlagosnak érzi magát. Próbáld meg bevonni a baba körüli teendőkbe, hátha változik a helyzet. Ha nem sikerül, akkor pedig, hidd el, lehet, hogy kevesebbet fogsz idegeskedni a párod nélkül.

21. erolin88 (válaszként erre: 20. - Csikil4ny)
2017. jan. 16. 10:29
Jó.
20. csikil4ny (válaszként erre: 16. - Erolin88)
2017. jan. 16. 10:26

Az összes érzése természetes. :)


Nincs helyes vagy helytelen érzelem, csak érzelmek vannak.

19. csikil4ny (válaszként erre: 18. - 915e4d9553)
2017. jan. 16. 10:22
Csak kapcsolódtam a hozzászólásodhoz. :)
18. 915e4d9553 (válaszként erre: 15. - Csikil4ny)
2017. jan. 16. 10:14

Ezt miért nekem küldted? :O

Miért nem annak, aki segítség vagy biztatás helyett negatívan reagált?


Bocs, de teljesen úgy jön le - mivel az én háeszemre reagáltál - mintha én lennék itt az, aki támogatás helyett bírálni akarná a témanyitót.

17. Pengő Gyöngyi (válaszként erre: 1. - 30ed059098)
2017. jan. 16. 10:12

A férjed egy szemétláda.

Sajnálom, ami veled történik, valóban szakemberhez kellene fordulnod, de egy pici baba mellett az sem lehet egyszerű.

2017. jan. 16. 10:07
Mielőbb kérj szaksegítséget, nem szégyen a pszichológus. És ne foglalkozz azzal, hogy a szülés mindenkinek fáj... ez baromság, az a fontos, hogy ki hogyan éli meg és amúgyis nem kell, hogy annyira fájjon, hogy beledöglesz, a gyerek kikönyöklése sem normális, ez egy rossz dolog és a mindenfelé repedés is az orvosi nemtörődömség hibája, azért történt mert sürgettek. Az érzéseid nagy része viszon természetes. Van fészen is szülésélmény feldolgozó csoport, ott megértőbbek. Tudom ajánlani az orvosi segítség mellett. Sajnálom a veled történteket. És kívánom a legjobbakat és a mielőbbi testi, lelki felépülést. Próbáld azt is megérteni, hogy aki beszól annak is ugyan olyan lelki problémái lehetnek csak ő elfojtja, tagadja, te legalább gyógyulni akarsz,
15. csikil4ny (válaszként erre: 12. - 915e4d9553)
2017. jan. 16. 10:05

Falra tudnék mászni, amikor valaki ezzel jön. Mi az, hogy elhanyagolja terhesen valaki a férjét?! Mindkettőjüknek új helyzet, az egót félre kell tenni és készülni az új életszakaszra.


Szegény, szerencsétlen elhanyagolt leendő apukák, akiket kénytelenek más nők gondozásba venni. Őszintén sajnálom őket! :) De azt a nőt is, aki képes a fenti mondatot leírni egy depressziós anyukának, akinek csak annyi a "bűne", hogy rosszul választott s ezért bizony árat kell fizetni.


De erős és meg fogja oldani, csak azt érdemes szem előtt tartani, hogy nem kell/szabad/érdemes egyedül végig csinálni.

14. 915e4d9553 (válaszként erre: 1. - 30ed059098)
2017. jan. 16. 09:59

Okosat nem tudok írni, mert nem vagyok szakember.

Annyit viszont laikusként is tudok, hogy a depresszió bizony betegség.

Bízom benne, hogy van olyan családtagod, aki melletted áll, aki tud esetleg segíteni a baba körüli teendőkben, és nem maradsz magadra a problémáddal. Ez lenne az első lépés: hogy valaki támogasson, érezd, hogy melletted van. A depresszióból viszont nem fog tudni kimozdítani sem családtag, sem barát.

Én is csak azt tudom tanácsolni, mint itt többen: fordulj orvoshoz, nem kell szégyellni ezt az állapotot.


Gratulálok a pici babádhoz, és szívből kívánom, hogy mihamarabb kilábalj ebből a helyzetből!

13. 9c485f67e8 (válaszként erre: 6. - B4b1d52444)
2017. jan. 16. 09:49
Nehogy már az anyuka legyen a hibás, mert nehezen viselte a terhességet, mert a szülése nehéz volt!
12. 915e4d9553 (válaszként erre: 6. - B4b1d52444)
2017. jan. 16. 09:48

Bocsánat! A topikgazda segítséget kér.

Ugye nem akarsz benne még ráadásul valamiféle bűntudatot ébreszteni?!

Mert ez a hozzászólásod: "esetleg Te nem hanyagoltad-e el a párod a terhesség alatt..." azt sugallja, hogy még utóbb magában kellene keresni a hibát.

Más esetben felvethetnéd a kérdést. Most - amikor szegény segítségért kiált - helytelen ilyet írni. Szerintem.

2017. jan. 16. 09:14
Egyetértek csikil4ny-nyal, szerintem is segítségre van szükséged, egy jó pszichológusra, plussz esetleg a szüleid segítségére. Nem kellene hagyni elhatalmasodni ezt a dolgot, mert minél mélyebb a gödör, annál nehezebb kikkászálódni belőle. Mondom ezt úgy, hogy én rendezett családba, rendezett és álomszerű házasságba szültem gyereket, és még így is elért engem is...
10. 9c485f67e8 (válaszként erre: 1. - 30ed059098)
2017. jan. 16. 09:07

Sürgôsen orvos, mert bele fogsz rokkanni lelkileg!

ebbôl a kátyúból egyedül nem fogsz tudni kijönni!

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook