A császármetszés vagy a sima szülés az előnyösebb és miért? (tudásbázis kérdés)

WAZZE!!!ÉN SZERBIÁBÓL VAGYOK itt mások a szokások és igen nálunk ez van!MIért kell lehordani ennyire?mondom h dolgoztam köztük az eltereltette a mondandódat?

É

Szerintem a legfontosabb szempont hogy baba-mama egészséges legyen.

Engem császároztak,az első nap volt rossz,pontosabban a felülés,de utána napról napra javult az állapotom.

Ha esetleg lesz második baba,akkor azt is császárral szülném,attól még jó anyák azok is akik nem természetesen szültek:-)

Miért kellene egy hétig feküdni mint egy fa? És engem is ágytálaztak, pedig rendesen szültem. És én tényleg sokáig feküdtem mint egy fa, a nővérkék tettek mindig rendbe, mosdattak le stb...

És hidd el, így sem volt könnyű felkelni, mondom két hétig sem emelni, sem hajolni nem bírtam.

Háromszor szültem császárral.

Rögtön adtak rám hálóinget, rögtön ihattam, ehettem is, sőt, azonnal hozták a teát is, szivószállal, pohárból, mert ülni még 12 óráig nem lehetett, ágytálat még csak nem is láttam egyszer sem, 12 óráig katéter volt, aztán amikor kiszedték, felkelés, és kikísértek zuhanyozni. Utána meg már simán mászkáltam, 5. napon varratszedés, a 3. császár után 2 héttel már melóztam.

Ennyit erről. Ja, és mindezt 3 tök másik kórházban, másik városokban.

"nem örülnék ha egy héten keresztül meztelenül feküdnék az ágyba mint egy darab fa egy ideig se enni se inni nem szabad, az ágytálazástól meg kiverne a ragya"

mijjé meztelenül???

ugyanúgy hálóingben, mint bármelyik másik frissen szült anyuka (annyi, hogy én kértem kincstárit, nehogy már a sajátomat vérezzem össze, ha vérzem... de nem volt ilyen gond)

mijjé egy hétig???

délben vágtak, másnap reggel kisegítettek zuhanyozni, délután már lent voltam a baba-mama szobában.

se enni, se inni???

délután/este simán ihattam, de csak pár kortyot, nehogy hányingerem legyen, másnap délben már ebédet kaptam

ágytálazás?

ugyan! ahogy felállítanak, onnantól kezdve szabad a mászkálás, még ha óvatosan is.

Gondolom mivel elég erősnek érzem magamat...majd meglátjuk h mi lesz addig de én szülni szeretnék...

Különben láttam szülést és dolgoztam császár metszett anyukák közt...és nem örülnék ha egy héten keresztül meztelenül feküdnék az ágyba mint egy darab fa egy ideig se enni se inni nem szabad,az ágytálazástól meg kiverne a ragya...és mire felállnék hát nem tudom...

szerintem ez sosem lehet az anya döntése, hogy hogy akar szülni. ebben az orvosnak van lehetősége mérlegelni, és dönteni... az orvos figyelembe veszi az anya és a baba állapotát is.

az anyuka a szülésnél csak abban tud gondolkodni, hogy ő mit szeretne, mit bírna, neki mi a jó... azt pedig csak remélheti, hogy az a babának is jó... de nem tudhatja...

azt pedig mélyen elítélem, ha "rendelésre" megcsászároznak valakit, hiszen a császár kvázi életmentő műtét...

Csak azért is irtam ki a kérdést mert az egyik ismerősöm nem rég szülhetett volna de a császár metszést választotta ugyh persze fizetett az orvosnak h meglegyen,de a baba is meg ő is egészségesek szóval szerintem megszülhette volna...nem vagyok ellen a császározásnak ha azon múlik a dolog akkor persze h nem válogatnák hanem a baba egészsége a fontosabb cs úgy elgondolkoztam...

Én 10hetes vagyok de szülni szeretnék nem tudom még milyen az de inkább szenvedek de meglegyen és aztán én is könnyebben mozogjak...

A szülőszobán mondtam a férjemnek, hogy a következő 8 évben nem szeretnék tesóprojektről hallani, de a 6 hetes kontrollon már tudtam, hogy nem akarok nagy korkülönbséget. Pedig akkor még alig tudtam a vizsálóra felmászni-lemászni (meg kocsiba ülni, hanyatt feküdni és sorolhatnám) A baba feledtette a rosszat, vagy kicsit mazohista vagyok :-), nem tudom....

de a második kárpótolt az elsőért

pedig nagyon féltem, még az is tervben volt, hogy lefizetem a dokit :-)

altatás után mindjárt fáj, ahogy felébred az ember :( kaptam is rendesen infúzióban a fájdalomcsillapítót. mondjuk így legalább nem éreztem annyira az oxitocin hatását :)

az altatásos műtétben az is nagyon rossz, hogy a lélegeztető csőtől állandóan köhögnie kell az embernek... frissen műtve gondolom az össze császáros átélte, milyen köhögni, tüsszenteni, nevetni, stb... csak ilyenkor a köhögés 2-3 napig kb félóránként/óránként érkezik...

nekünk anyu elmesélte, hogy születtünk, mi volt a kórházban... szerettük hallgatni.

én az altatás miatt nem hallhattam, nem láthattam... igaz, hogy az egyik nővér 16:22kor (ezt megjegyeztem!) felhozta a nőgyógy. őrzőbe pár percre, de ez így akkor sem volt az igazi.

Amikor kitoltak a műtőből, a liftnél egy dolog érdekelt, hogy mutassa meg párom a fényképezőn, hogy néz ki a baba! aztán megkérdeztem a dokit, hogy "ugye csodaszép?" :D

aztán mire lett tejem (4. nap), már nem akart szopizni... sírva vittem vissza a csecsemősöknek, hogy adjanak neki enni, mert éhes...

szerencsére ez helyreállt...

de egyébként azzal teljesen egyetértek, hogy a szülés típusát mindig adott szituációban az orvos mérlegeli.

hiába akarok természetes úton szülni, ha ez ránk veszélyes... és hiába tiltakozom a csaszi ellen, ha máshogy nem megy...

Be is vállaljuk, már dolgozunk rajta. De ezzel nem értek egyet. Miért kel azt egy gyereknek tudni, hogy milyen volt a szülés. Én sem tudom, hogy anyunak milyen volt. Állítólag nagyon megkínoztam. De ez nem okoz bennem rosszat.

Én teljesen normálisan szültem mindenféle fájdalomcsillapító nélkül. És sajnos az én fiam sem sírt fel. Arra még emlékszem, hogy gyorsan elvitték én meg sírtam, mert nem hallottam a hangját, aztán elájultam. Arra ébredtem, hogy hozzák megmutatni, csak a légutjait kellett kitisztítani. Gyönyörű volt, de csak egy pillanatig láttam, mert utána megint elájultam a fájdalomtól. Délután szültem és este 9-kor kértem, hogy hozzák be, mert látni szeretném.

igen :)

én is szeretnék majd kistesót... de a nőgyógyásznak is mondtam? majd ha más megszüli...

a másik meg az, hogy ha a picikémmel kimaradtak azok a dolgok, hogy halljam ahogy felsír, ne órák múlva láthassam először, akkor ezt mással nem szeretném átélni.

na meg milyen már, ha a gyerekek később kérdezősködnek... és a kicsinek elmondom, milyen szép is volt, amikor ő megszületett, a nagynak meg nem tudom ugyanezt elmondani, mert annyira rossz az élmény?

azért én biztatlak, ha annyira akarjátok, vállad be! ;)

Mármint Kiss Zsuzsanna?

Tényleg sajnálom ami veled történt. Nem lehetett egyszerű. Mi nagyon szeretnénk egy második babát, de most értem meg rá három és fél év után. De nem vállalom be még egyszer a szülést.