Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » A bűvös harmadik személy vajon a te kapcsolatodat is kísérti? Tudj nemet mondani! fórum

A bűvös harmadik személy vajon a te kapcsolatodat is kísérti? Tudj nemet mondani! (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: A bűvös harmadik személy vajon a te kapcsolatodat is kísérti? Tudj nemet mondani!

1 2
33. panonimo (válaszként erre: 32. - 55416fb8e2)
2013. aug. 14. 15:19
igazad van, lehet,hogy nem állok készen. Ááá ilyen férfi nincs még egy a világon az biztos.
32. 55416fb8e2 (válaszként erre: 30. - Panonimo)
2013. aug. 14. 15:16
eldobhatsz mindent, hogy pasizzal, csak kerdes, talalsz-e idovel olyan ferfit, mint a parod. a flortoleshez nem kell felrelepni, ha meg masokkal akarsz szexelni, akkor te nem allsz keszen arra, hogy csaladod legyen
31. panonimo (válaszként erre: 30. - Panonimo)
2013. aug. 14. 14:41
gyerekeit imádni fogja, mert még nincs . Rosszul írtam :)
30. panonimo (válaszként erre: 18. - 00dd2f3d94)
2013. aug. 14. 14:40
hát ezek a dolgok nehezek. Most én is benne vagyok egy ilyenben, imádom,szeretem a férjem, sok kis hibája van, kicsit konzervatív, de tudom ,hogy nagyon jó apa lesz belőle, és azt is ,hogy a családjának (fog) élni. Tudom,hogy gyerekeit imádja, lehet vele bárhol se.xelni, beválalós ilyen dolgokban, szóval nem uncsi hapsi. Néha kicsit be van lassúlva, és tudom,hogy ezek nem olyan nagy gondok, világ életemben boldog lehetek vele, de sokszor olyan érzésem van,hogy még élni szeretnék. Hapsizni, flörtölni, lenne rá jelentkező, csak csettintenem kéne. Jó érezni, mikor valaki másnak is tetszel :) Csak ugye ott a párom...
2010. ápr. 30. 19:27
Miért kellett ehhez bunkózni a másik fiúval, hogy úgymond végetérjen a kapcsolat? Miért nem lehetett neki elmondani hogy mi a pálya, és emiatt esetleg megszakitani a kapcsolatot? De ha csak barátság volt, miért kellett megszakitani? Nem éri meg, majd idővel rájössz.
2010. ápr. 7. 10:19

Sziasztok!

Most néztembe a forumhoz,hát nem tudom,de valamilyen modon nekem is van egy nekem szomorú esetem!VOlt férjemmel és két fiammal élek,de a szívem teljesen egy másik személyé!

A pláne hogy ezt a volt férj is tudja de nem érdekli,én meg azért nem tudok lépni mert a két fiút nem akarja oda adni és én nélkülük sehová nem inkább a szenvedés!

Azt tudni kell még,hogy én éltem 1 évet evvel a srácal,de a gyerekek mindennél jobban hiányoztak!

Ha azt kérdezitek miért nem kapom a gyerekeket akkor elég szerintem annyit leírnom,hogy az ex nővére a Gyámügy igazgatója és mindent megmozgatnak!!

27. e5a7ffa88a (válaszként erre: 26. - O.andi)
2009. jan. 1. 21:19

Ne essél bele abba a hibába hogy csalodsz a végén..:S

Pláne csak akkor másszál ki ebből ha tényleg nem akarsz töle semmit mert 2embert szeretni nem lehet pláne 3dik személy sem kapcsolodhat bele..nem lehet 2embert szeretni mert akkor ott a fejed diligál és nem a zszived..tapasztalat:)

26. o.andi
2008. szept. 17. 14:20
nem hiszem hogy tudnék...legfeljebb ha nagyon szerelmes vagyok!!talán
2008. szept. 13. 04:39
Nekem nem a klasszikus értelemben kísérti a harmadik a kapcsolatomat.nagyon szeretem a páromat,ennek ellenéáre rendszeresen megnézem h az ex nem rakott-e fel új képet,illetve az ex jelenlegi bnője mit ír a blogján.Ti mit gondoltok erről,mire jó ez?Miért nem tudom lezárni végleg,nem nézegetni az exet?
2008. ápr. 6. 14:37
Csak kísértette.Már nem.
2008. márc. 31. 19:35
Nem kiserti senki.
2008. márc. 31. 18:44
Remélem, hogy még kísérti az Ő kapcsolatát és én lennék az a bűvös harmadik személy.
2007. dec. 19. 19:17
Bizony volt olyan esetem is, amikor az a bizonyos harmadik felbukkanása ébresztett rá, hogy a kapcsolatom mennyire nem az igazi és mennyire másmilyen is lehetne valaki mással.
2007. dec. 19. 18:24
Én egy éve voltam együtt a párommal,amikor uj munkája lett nem foglalkozott velem és egyáltalán elhanyagolt,ekkor láttam meg ŐT azonnal tudtam valami nem stimmel velem :-)(szép volt)találkozgattunk és a régi párom hiába könyörögtem,hogy vegy észre szét megyünk és elhagyom nem hitte el!Én meg elhagytam és rohantam az uj karjába aztán 3 hétig tökéletesen ment minden de belépet az ex és mikor megtudta,hogy van valakim kétségbe esett,és kézzel lábbal vissza akart szerezni,mindig csak meghallgatam mennyire szeret ,és mennyire bánja igen ennek az lett a következménye,hogy az újat elvesztettem és vissza mentem a régihez aki kedves volt rózsacsokorral várt vissza ,persze a régi 2 hét múlva elhagyot,hogy bosszuból vagy tényleg szeretett azt nem tudom!De 2 szék közül a padlóra nagyon zuhantam! szégyelem magam és sajnálom,hogy olyan kis naiv voltam!de örülök,mert egyik sem volt hozzám való és utolag érdekes ,de mindegyik pasiba csalódtam akármilyen is volt az elején!
2007. máj. 4. 07:37

Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy nem kell elküldeni azt a másikat. Voltam hasonló helyzetben. Az illető a mai napig nagyon jó barátom, s ahogyan valaki írta, eltűnt az a rózsaszínű köd.Nekünk magunkban kell eldönteni, meddig mehetünk el, hol a határ. Ha ezt meg tudjuk tartani, akkor akár egy életreszóló barátság is lehet belőle.:))))

Persze, ha valaki érzi, hogy ezt nehezen viselné, annak tényleg egyfajta megoldás a veszekedés is.:((

2007. ápr. 19. 15:14
Nekem eddig 2 komolyabb kapcsolatom volt, és mindig volt valaki, aki megpróbált közeledni hozzám. Nem tudom, azért érintettek-e meg, mert a kapcsolattal nem volt minden rendben, vagy mert egy idő után minden nőnek jólesik, ha azt érzi, tetszik valakinek. Persze egyik esetben sem tettem semmit, mert mindig sikerült észérvekkel meggyőznöm magam, és szerettem is a barátomat. De történhetett volna másként is, senki nem tudja megmondani, mi lett volna, ha engedek. Honnan tudjam, hogy akivel együtt vagyok, Ő az igazi? Van ilyen egyáltalán? Honnan tudjam, hogy nem szalasztom el valóban az igazit. És ha folyamatosan csak keresgélünk, van-e egyáltalán értelme együtt lenni valakivel? Fogalmam sincs, pedig már nem vagyok olyan fiatal.
2007. ápr. 11. 14:35

Én nem teljesen értek egyet azzal, amit tettél!

Ha annak a fiúnak is hasonlóak voltak(vagy még vannak) az érzései, mint a Tied, akkor teljes mértékben megbántottad őt a viselkedéseddel, és nem tudja mire vélni, hogy bunkó módon bántál vele. Valószínűleg azóta emészti magát azon, hogy miért bántál vele úgy. Nem hiszem, sőt tudom, hogy nem az a módja az ilyen jellegű érzéseknek, hogy elfojtsuk őket, hanem hogy feltárjuk, és őszintén felvállaljuk őket. Biztos vagyok benne, hogy azóta nagyon sokat gondoltál arra a fiúra, márha tényleg olyan mélyről jöttek az érzések, mint ahogy írtad, és amikor a párodhoz bújsz, gyakran rá gondolsz!

Én is jártam hasonló cipőben, és baromira szenvedtam, hogy el kell titkolni és folytani azokat a rettentő mélyről jövő, kibontakozni vágyó érzéseket, amik egy idő után igaz, hogy elhalnak, de ezzel egyidejűleg a jelenlegi párod iránt érzettek is!!

2007. márc. 6. 23:28
Egy nap odajött hozzám, hogy szeretne velem beszélni. Tudtam mi lesz a téma, hisz ismertem, benne voltunk egymás gondolataiban. Előre rettegtem ettől a pillanattól, hogy kimondunk olyat, aminek nem szabadna elhangoznia. Féltem attól, amit mond, és féltem attól, hogyan reagálok rá. Mielőtt kimondhatott volna bármit is, azt mondtam neki teljes önuralommal: szerintem nincs mit megbeszélni. És ott is hagytam, mielőtt reagált volna rá. Igaz, remegtem minden porcikámban, és nagyon szomorú voltam, de nem bántam meg. Én nagyon tudok uralkodni az érzéseimen. Lehet, hogy valaki ezt menekülésnek venné, de ebben az esetben nem szabad semmibe se belebonyolódni. Vagy szakítassz, de akkor drasztikusan vége, vagy belemész teljesen, és akkor utánam az özönvíz...
15. Lizus0103 (válaszként erre: 10. - Castellina)
2007. márc. 6. 22:51
Szeretnék tanácsot kérni hogy csináltad? detto ugyanez a helyzet, és mindketten kinlódunk, de valahogy nem tudok nemet mondani. P
14. Darien
2007. márc. 6. 13:37
Én voltam csábító - bár tudtomon kívül - és csábított is, de megmondom őszintén, hogy a "bunkózás" egyik esetben sem volt jó megoldás.
13. regres
2007. márc. 2. 14:24

Voltam már ebben a cipőben,

de én a csábításnak engedtem.Sajnos.Véleményem szerint a hirtelen fellálgolások hamar elmúlnak,a lassan kialakulók a hosszan tartóak már csak azért is mert nincs a rózsaszín köd ami miatt nem látjuk a másik hibáit.Mert ha az eloszlik csak nézünk ,hogy mit is találtam én ebben az emberben olyan jónak még két hete?

Egyébként nem értek egyet a módszerrel,ha valaki kedvel minket,ne legyünk vele bunkók.Én speciel bármennyire nehéz dolog,szemtől szembe elmondtam,nagyon szar volt de a mai napig barátok vagyunk,míg a csáboska azóta eltűnt az idő ködében.

2007. márc. 2. 12:54
Azt hiszem amit én fogok ide írni az nem egészen ehhez kapcsolódik,illetve pontosan a másik nézőpontból.....hiszen valljuk be az a jobbik este,ha mi vagyunk választás előtt,úgymond mi vagyunk a "felső pozícióban"(bár itt is lehet 2 szék közé esni),de mi van akkor,amikor olyan helyzetbe kerülünk,hogy a párunk kerül döntési helyzetbe!? Mit tehetünk ilyenkro?Én nem hiszem,hogy az segít ha várunk és szépen mosolygunk közben pedig ott a mardosó érzés...a féltékenység és persze a kétely.....
2007. febr. 28. 14:46
Valamikor én is ezt a módszert alkalmaztam, azóta a "nagy szerelmek" jöttek-mentek, viszont azok az elveszett barátságok nagyon hiányoznak a mai napig és a próbálkozásaim hogy rendbehozzam őket sem annyira sikeresek, pedig jó lenne...
2007. febr. 28. 10:22
Én is veszítettem el egy nagyon jó barátot, de akkor én voltam az a bizonyos harmadik. A férfinek családja volt, gyermekei, s rájött szerelmes belém. Úgy döntöttem megszakítom a kapcsolatot, nem akartam kínozni azzal, mindennap lát. Nem voltam vele bunkó, de nem adtam neki még reményt sem. Azóta se láttam. A feleségével még mindig együtt vannak.
9. Darien (válaszként erre: 4. - Dettyy 17)
2007. febr. 28. 09:47

Detty, olvasd el a többi hölgy hozzászólását, és hidd el, hogy nem a levegőbe beszélünk. Sajnos én is azt tapasztaltam rövidke életem során, hogy ami elmegy tőlünk, az vissza is jön. Sokszor én is meg voltam győződve a döntésem helyességéről, mégis csalódnom kellett saját magamban.


Ráadásul téged még mindig foglalkoztat ez a fiatalember / téma, különben a cikket sem írtad volna.

2007. febr. 27. 23:31
Most mondjam, amit mar mondtam? Hogy minden a fejben dol el? Nem kell feltetlenul "bunkozni" ha fejben nemet akarsz mondani a masiknak, tudsz nemet mondani. Hasonlo a cipo...
2007. febr. 27. 23:27
Én csak annyit mondanék: a lángolás elmúlik. Majd akkor derül ki, mi marad a helyén, addig nem tudhatjuk, megérte-e. Mindenestre én úgy gondolom, azzal, aki jó hozzám, senkinek a kedvéért nem lennék bunkó. Ez nem áldozathozatal, hanem emberség kérdése.
2007. febr. 27. 01:29
Szeretnek hozzafuzni valamit, regen meg en is raztam igy le embert, ugy ereztem megeri az akkori kapcsolat, merthogy meger minden aldozatot. Utolag kiderult nem erte meg, elvesztett baratsagnak tatongo uresseg marad a helyen, foleg ha veget er, ami miatt eldobtuk. Mindig visszakaptam, amit okoztam.
2007. febr. 27. 01:20
Szerintem nagyobb tanulsag lesz az, ha visszakapja a bunkosagot, aki adja. Ennyit szurok le az egeszbol felnott fejjel. : /
4. dettyy 17 (válaszként erre: 2. - Darien)
2007. febr. 26. 21:04

Ez egy nagyon jó gondolatmenet, de sajnos nem mindíg a helyesnek tűnő megoldás hozzam meg számunkra a boldogságot!!!

Jelen esetben ez tünt jó megoldásnak és bejött, de ez rosszul is elsülhetett volna!

Köszi hogy elolvastad a cikket!

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook