Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » A budai Meddőségi Központba járunk fórum

A budai Meddőségi Központba járunk (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7
2015. okt. 31. 14:21
Sziasztok! Mi most kezdtük el a BMC-ben még csak a vizsgálatoknál járunk és dokit kell majd választani. Véleményt szeretnék kérni kinek mi a tapasztalata? Csak hogy könnyebb legyen a választás.
2015. okt. 27. 13:43
Sziasztok,a 4-ik sikertelen lombik után intézményt váltunk.Érdeklődni szeretnék, hogy hogy működik itt az időpont kérés,a bejelentkezéshez képest kb mennyi időre kapnák.Tudom közeleg az évvége.Februárra vagy márciusba szeretnék.Mik a tapasztalatok?Üdv Lindus
2013. aug. 30. 16:56

Sziasztok!

Segítenétek abban, hogy délután hány óráig kell odaérni a központba legkésőbb, hogy még az ultrahangot megcsinálják? (Dr. Zeke). Főleg a hosszú sorok miatt érdekelne, hogy reggel vagy délután menjek?

Köszönöm

184. Rita_72 (válaszként erre: 183. - Nikita8888)
2013. márc. 6. 05:07
Gyere át akik a bmc járnak cimü forumra, az naprakész,és több csaj nemsokára kezdi a lombikot.
2013. márc. 6. 04:04
Sziasztok! Keresnék valakit, aki mostanában kezdi a BMC-ben a lombikprogramot.
2013. jan. 21. 17:31
úgy látom itt szeptemberben volt igazán mozgás..
181. mmagika
2013. jan. 20. 17:29

Sziasztok!

Dr.Koncz János Tanár Úrhoz szeretnék menni,de nem találok magánrendelést,vagy elérhetőséget hozzá,csak a Szent János kórházban.Ha tudna valaki elérhetőséget,privátban megköszönném!

2013. jan. 16. 12:31

Sziasztok!


Nekünk februárra van az első időpontunk.

Tapasztalatok?

2012. szept. 9. 18:29

Sziasztok!

Ki akar csevegni a Budai Meddőségi Centrumosak közül?

Szívesen elbeszélgetnék valakivel aki szintén oda jár,kíváncsi volnék tapasztalatokra stb.....

2012. márc. 5. 10:17
Sziasztok! Valaki jár a Budaiba?
2010. febr. 26. 17:42

Sziasztok!

Frissebb hozzászólás vajon lesz még,vagy keressek újabb fórumot? :)

176. Pólika (válaszként erre: 175. - Evask)
2009. dec. 22. 16:06
3 hónap min.
175. evask
2009. dec. 22. 12:10

Sziasztok!

MBC-be járok. Két lomik között mennyi időt kell kihagyni?

174. zsure (válaszként erre: 173. - Macifül)
2009. dec. 1. 11:30
Azért ez elég szomorú. Fura az élet, az ember a családjára számítana a nehéz helyzetben, ehhez képest veletek, akiket nem is ismerek, osztom meg az érzéseimet. Persze tudom, hogy aki hasonló cipőben jár az jobban megérti a másikat, át tudja érezni a bánatát, örömét.
173. Macifül (válaszként erre: 172. - Zsure)
2009. nov. 30. 21:08

Nagyon bántó tud lenni tényleg amikor az ember a saját családjától nem kap bátorítást, erőt. Nekünk is itt romlott meg a kapcsolat a testvéremékkel.

Mert szerintük gyereket csinálni a világon a legkönnyebb dolog, a hülyék is tudnak és mi a lombikkal istent játszunk.... Ezek és hasonló mondatok után nem megy már ugyanúgy semmi...

Ezt átérezni valóban csak a lombikos tudja, de beleérezni mindenki tudna, ha akarna.... ha rendelkeznének az emberek egy kis empátiával.


Kitartás! Nemsokára Te is ultrahangokra jársz és boldogan lépsz ki az ajtón egy kisképpel a kezedben! :)

172. zsure (válaszként erre: 171. - Pólika)
2009. nov. 30. 18:53
Nem is azt várom el, hogy ugyanúgy átérezzék, mint én, tudom, hogy ez lehetetlen, de az ember a saját családjától talán több támogatásra számíthatna. Ha meg is kérdezik, hogy mi van velünk, a válasz már nem is nagyon érdekli őket. Ez engem bánt nagyon. Már csak azért is, mert ha valami van, mi mindig ott vagyunk, segítünk. Egyébként a tesóm is volt hasonló helyzetben, az első baba nagyon nehezen jött össze, az én vállamon sírta ki magát, tartottam benne a lelket. Most várja a második babát, és végig sem gondolja, amikor elhív ultrahangra, hogy ez nekem milyen rossz. Félreértés ne essék, nem vagyok rájuk féltékeny, nem esik rosszul, hogy nekik sikerült, csak bánt az érdektelenségük. Ez van. Ezért is kezdtem el az interneten kutakodni, és nagyon örülök, hogy idetaláltam.
171. Pólika (válaszként erre: 170. - Zsure)
2009. nov. 30. 16:28
Igen, a támogatásra nagyon is szükség van, de ne várd el olyantól, hogy ugyanúgy átérezze mint te, pontosan azért mert ő még nem volt ilyen helyzetben. lombikost csak lombikos fog megérteni és maximálisan átérezni. mi itt a fórumon ilyenek vagyunk és támogatunk és szorítunk akár mi is lesz! :-)
170. zsure
2009. nov. 30. 13:52

Szia Pólika!


Először is köszönöm szépen a telefonszámot.

Teljesen egyetértek veled. Én is mindig azt mondom, hogy vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetben lévők, ne panaszkodjunk. De úgy érzem néha kicsúszik az ember lába alól a talaj, főleg akkor, ha olyan emberektől nem kap támogatást, akik a legközelebb állnak hozzá, és nem csak azért, mert ők még nem voltak ilyen helyzetben. Ezért is jó néha így kiborulni, mert valaki itt mindig ad erőt ahhoz, hogy az ember továbblépjen.

169. Pólika
2009. nov. 28. 11:02

Ja és az andrológus száma: Dr. Kondás József 20/3334271 a férjemet ő műtötte varicocele-vel (herevisszér). egy gyerekkori barátnőm apukája.


Az előző meséhez hozzátenném hogy persze baba született belőle! :-D

168. Pólika (válaszként erre: 163. - Zsure)
2009. nov. 28. 10:57

Szia Zsure,

Igen ilyenkor jön a "miért pont velem", hát azt le kéne szegezni magadban hogy nem "csak" veled hanem itt mindannyiónkkal ugyanaz van. Ha már az elején így állsz neki az végképp nem jó! Mi lesz később?

Azt gondolod hátrányos helyzetben vagy, én is ezt gondoltam mert az első nekem sem sikerült, úgyhogy értem a félelmed, de ilyenkor abba gondolj bele hogy mások mennyivel vannak még ennél is rosszabb helyzetben. Tudok olyan lányokról akiknek 12 hetes korukban ment el a baba, volt olyan akinek 7 hónaposan kiderült hogy fogyatékos és meg kellett szülnie ott, ahol a másik műtőben meg sorra hallgatta végig ahogy felsír a baba és az orvos gratulál. Szóval mielőtt teljesen magad alá zuhannál, gondolj arra hogy ti még milyen jó hogy ilyen "jó" helyzetben vagytok, nincs szükségetek sperma donorra, esetleg petesejt donorra, megvannak a petevezetőid, a méhed stb és ott a lehetőség. Ne azt nézzétek hogy mi az ami máshoz képest nincs, hanem hogy mi az ami van.

Íme egy kis tanmese egy párról, akikről mindannyian példát vehetünk:

"Mi volt a legnehezebb az egész folyamatban?

Talán az, hogy lesz-e egyáltalán spermium. Normál esetben a peteleszívás napján odamegy a házaspár, a nõt befektetik a mûtõasztalra, a férj pedig adja a spermát. De nálunk nem úgy zajlott, mert ugye a férjemnek ezt a szövetmintát máshol vették, tehát a városnak a másik végén, az andrológiai klinikán, villamossal és metróval is kellett menni. Reggel megkaptuk a kémcsövet, abban az én vérem volt, mert vért vesznek elõtte, és azt kicsapatják, az a táptalaj. Vittem a táskámban a kémcsövet, és mentünk a férjemmel. Nem igazán tudtuk, hogy mi vár rá, elengedik, nem engedik, hogy jön vissza. Végül is az andrológus professzor csak helyi érzéstelenítéssel végezte, megvágta, kivette a szövetet, és jöhetett. De szegényem, se élõ, se holt nem volt, nekem kellett támogatni. Akkor rossz metróra szálltunk, rossz irányba, akkor egy megállót vissza kellett menni. Ugye, azt is tudtam, hogy nekem idegeskedni nem szabad, nehogy a peték szétdurranjanak. Az volt a legrosszabb az egészben, hogy akkor még csak azt tudtuk, hogy jó, csináljuk, meg én a gyógyszerezésen már túl vagyok, meg a férjemtõl is ott van a táskámban a szövetdarab, de még nem tudtuk, hogy sikerül-e, találnak-e benne spermiumot. A másodiknál már tudtam, hogy esély van rá. Bár akkor is azt mondták, hogy attól függetlenül még lehet, hogy nem találnak benne. De az elsõnél még fogalmunk nem volt. És annyira, de olyan borzasztó volt. Végre visszaverekedtük magunkat a kórházba, odaadtam a biológusnak a kémcsövet, és keresett nekünk egy szobát, ahova bemehettünk. Józsi lefeküdt a heverõre, én leültem mellé, és akkor végem volt, folyt a könnyem. Tudtam, hogy most elviszik azt a szövetmintát, és visszajönnek, és ha azzal jönnek vissza, hogy nem találtak benne, akkor vége. Igen, az volt a legrosszabb. Az borzasztó volt, ott ültünk, és tudtuk, hogy mi mindent megtettünk, amit emberileg lehetséges, de most nincs tovább. Ha azt mondják, hogy nem, akkor nincs tovább. Akkor slussz, ennyi volt. És aztán jöttek, és mondták, hogy, igen, megvan. Ez biztos ? Hát hogyne, most ebben kételkedem ? Most ne kételkedjek, álljak fel, és gyorsan menni kell a mûtõbe, vár a fõorvos úr. Hirtelen nyelni sem, semmit sem tudtam. El sem hittem milyen szerencsések vagyunk..."


Akárhányszor elolvasom mindig bőgök!

2009. nov. 27. 22:07
Ha valakinek van kérdése, nagyon szívesen segítek!
2009. nov. 27. 22:04

Sziasztok!


Véletlenül akadtam a fórumra. Előjöttek az emlékek. Mi is a BMC-be jártunk, már egy éves a kisfiunk, lombikbaba.

Majd megyünk a fagyasztott testvérkékért valamikor.


Mindenkinek sok erőt, kitartás és mielőbbi babásodást kívánok! :)

165. zsure (válaszként erre: 164. - Tücsi29)
2009. nov. 27. 20:50

Szia!


Köszönöm, aranyos vagy. A hsg után azt mondták próbálkozzunk nyugodtan, mert sokaknak ezután összejön a baba. Próbálkoztunk volna csak a párom (szegény, nem szoktunk betegeskedni, főleg ő nem) elkapott egy jó kis orbáncot, 3 hét antibiotikum. Most meg a spermavizsgálatot kell már megint (4. alkalommal) megismételni, azt mondta a doktornő, hogy baktérium, de nem írt receptet, mert szerinte külső szennyeződés, ma kiderült, hogy megint nem jó, hétfőn megint megy, ha nem jó az eredmény urológus. Akárhogy is, lehet, hogy a nemi életet szüneteltetni kell egyenlőre, amíg ki nem derül, hogy mi a helyzet. Legalábbis én ezt gondolom. Mindezektől függetlenül tömjük magunkat mindenféle gyógyteákkal, próbálkozunk odafigyelni az ételekre, hal, zöldségek, stb. Hát reménykedem, szerdán kiderül minden. Remélem vége lesz a rémálomnak.

Remélem mihamarabb anyuka leszel.

2009. nov. 27. 20:17

Szia!

Nem akarok beleszólni, de el kell h mondjak vmit...hátha erőt ad:)

mi 2,5 éve "babázunk"..bár semmi kizáró okot nem találtak, végül inszeminációra mentünk.mivel az első sikerességi aránya csak 10 % az esélytelenek nyugalmával mentem el...és sikerült:)..igaz sajnos nem maradt meg, elhalt a babó..de azóta új áletre kaptam, tele vagyok energiával és tudom h már csak hajszál választ el attól h anyuka legyek!..szeintem most leszel csak igazán esélyes erre ..mert lehet h csak egy apró dolog hiányzik..és ezt a pluszt most meg fogod kapni8legyen az hormon vagy csak egy kis segítség a spermáknak:)

163. zsure (válaszként erre: 161. - Pólika)
2009. nov. 27. 19:51

Szia Pólika!


Végre sikerült gépközelbe kerülnöm. Köszönöm az információt. Jó tudni, hogy mi vár majd ránk egyszer, ha eljutunk odáig. Azt hiszem a mai nap sikerült megint depibe esnem. Mikor augusztusban kiderült, hogy a pocaklakó nem akar beköltözni, azt hittem vége a világnak, nagyon sokan segítettek itt a portálon feldolgozni ezt a helyzetet. Azt hittem erős leszek végig, nem fog tudni semmi elkeseríteni. De most valahogy megint azt érzem,hogy padlón vagyok, hogy fogjuk ezt végigcsinálni épp ésszel, hogy lehet ezt kibírni. Pedig mi még csak a vizsgálatoknál tartunk. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz majd, ha az első beültetés.... Nem írom le. Nem akarok negatív lenni, de egyszerűen képtelen vagyok úrrá lenni a pesszimizmusomon. Ez nem jó így. Megint a miérteknél tartok, miért mi, miért velünk?

Esetleg ismersz olyan urológust, aki andrológus is?

Szia

2009. nov. 27. 12:01

Sziasztok!

Velem eddig mindenki nagyon kedves volt....totál pozitív...a doki kicsit lópokróc...de ha betartod amit mond akkor normális..

161. Pólika (válaszként erre: 160. - Zsure)
2009. nov. 27. 11:57

bármi is van a párodnál, ha teheti olyan urulógushoz menjen aki egyben andrológus is.

a stimuláció időtartama meglehetősen változó, én csak a hosszú protokollról tudok nyilatkozni. azt a menstruáció 20-ik napjától kezdik (előkészítő szakasz), majd amikor megjön onnan indul a valódi stimuláció ami 9-12 nap lehet. a stimuláció leszívással végződik, és csak 1 cikluson keresztül tart. a rövid és antagonista protokoll-t ha jól tudom a mensi első napján kezdik 9-12 napig, de mondom ebben nem vagyok kompetens.

160. zsure (válaszként erre: 159. - Pólika)
2009. nov. 27. 11:49

Szia Pólika!


Tisztában vagyok vele, hogy mit kell kibírniuk a recepciósoknak nap, mint nap. Nem is azt gondolom, hogy legyen mindig jó kedvük. 2 esetben volt negatív tapasztalatom ugyanavval a recepcióssal. Az első esetben: hormonvizsgálatra mentem, mondta a doktornő, hogy kérjek a hsg-re időpontot, az előttem sorban álló pár szintén, hsg-re kért időpontot, nekik adott, elmagyarázott mindent, következtem én, nekem is kellett hsg-re időpontot kérnem, mire közölte, hogy azt csak telefonon kérhetek. Amikor megírták a beutalómat egy másik kolléganője adta oda, és ő minden kérés nélkül mondta, hogy menjek elintézni a vérvételt, utána menjek vissza és ad időpontot hsg-re. Ez így is történt, csak sajnos szegény úgy be volt havazva, hogy megkért, ha nem probléma inkább telefonon visszahívna, ha lemegy a roham, ezért ott kellett hagynom a kisbeutalómat.

Legközelebb mikor mentem, megint az első hölgy volt a recepciónál, kérte a kis beutalót, mondtam, hogy benne van a mappába, anélkül, hogy kinyitotta volna közölte nem kellemes stílusban, hogy nincs benne, nem is lehet benne, mert mindig visszaadják. Röviden vázoltam neki, hogy mégis miért van ott a beutaló, miután végre hajlandó volt kinyitni a mappát, közben többször állítva, hogy nincs benne a papírom, de aztán megtalálta és csak úgy odavetette: ez az? Semmi elnézést vagy valami. Na mindegy túltettem magam ezen is, mint az életben már sok minden máson.

Hát mostmár tényleg aggódom a december miatt, mert a párom most telefonált, hogy már megint vissza kell mennie. Ha megint nem lesz jó az eredmény, el kell mennie urológushoz. Kész vagyok. A stimuláció mennyi idő, illetve már az első stimulációnál előfordul a leszívás, vagy több cikluson keresztül stimulálnak?

159. Pólika (válaszként erre: 154. - Zsure)
2009. nov. 27. 11:20

Szia Zsure!

Gondolj bele milyen sok mindent kell kibírniuk azoknak a recepciósoknak, akikhez nap mint nap oda járogatunk a mi bajainkkal. ha minden páciensbe belevinnének érzelmeket, évenkénti fluktuáció lenne a klinikán.

nem a Skriba doktornőhöz tartozom, de a mostani punkciómnál a dokim konferencián volt és a doktornő csinálta. nagyon finom keze van. 1/4 idő alatt épültem fel mint a saját férfi dokimnál.

ne aggódj a december miatt, az élet nem áll meg, barátnőmet átküldtem a BMC-be miután a Dévaiban 2x elbénázták, és azt mondta a dokim neki, hogy 2 ünnep között akár már történhet is vmi érdemben.

a stimuláció egy rahedli injekcióból áll, amit leginkább hasba, bőr alá kell szúrni, mindig a felírt mennyiséget. a leszívás kb. 12 percig tart, nem érzel semmit, mert altatni fognak. kapsz majd egy kis infúziót, és délután mehetsz haza.

158. tücsi29 (válaszként erre: 154. - Zsure)
2009. nov. 27. 11:07
Szia!..lombikra fogsz menni?...arról sokat nem tudok..csak az inszemről...Skriba doktornőről hallottam jót is meg rosszat is..de 2 lányról is tudok akinek nála sikerült:)..ha kell info szólj!
1 2 3 4 5 6 7

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook