A bölcsőde - beszoktatás (beszélgetés)

Szia szurikálta111!

Köszönöm a bő infót. Ebben a helyzetben amiben én vagyok, muszály a magán. Nagyon zsufik a bölcsik, ismerős sem tud így a másik babával együtt segíteni.

Én is így gondoltam, hogy szerzek egy igazolást míg nincs hasam, hogy visszamegyek dolgozni, de lemondani a gyed-ről nem fogok, mert lehet hogy nem kapom még egyszer.

De gyes-t is csak úgy kaphatsz, hogy 4 órát veszik fel bölcsibe a gyereket...Most olvastam. Ez rettenet, nem? Hát azoknak a gyerekeknek nincsen szükségük társaságra, akinek van egy kistesója? Ez felháborító...

Már sajnos minden követ megmozgattam...

Így marad a magán. Még ez az olcsóbb kategória. 40.000./ hó. Majd kinyögjük valahogy.

Sziasztok!

Új vagyok a fórumon, meg ezen az oldalon, szeretnék mindenkit üdvözölni!

Azért gondoltam, hogy írok ide, mert már kb. 5 éve bölcsizek a gyermekeimmel.

Kedves Szikó!

Meg tudom erősíteni az előttem szólót.

Ahhoz, hogy állami bölcsibe adjad, egyrészt vinni kell a GYEDRŐL LEMONDÓ HATÁROZATOT (márhogy nem fogod kapni), és a munkahelyedről, mármint ahol aktívan dolgozol egy MUNKÁLTATÓI IGAZOLÁST, vagy ha sulis vagy, pöcsétes, hivatalos ISKOLALÁTOGATÁSIT. GYED és bölcsi együtt nem jár. Már úgy se, hogy a kicsire kapod a gyedet. Persze a gyermek három éves koráig gyest azt kaphatsz akkor is, ha dolgozol. Ezek a dolgok az utóbbi két évben szigorodtak meg ennyire. Persze még eddig ki nem raktak senkit, akinek kistesója született, de újat bizti nem fognak felvenni.

Ez volt a hivatalos okosság. Akkor hogy mit lehet mégis tenni:

1. Az ismerős még a mai világban is az. Szóval nincs valami jó barátnőd a bölcsiben vagy az önkormányzatnál? (Ne nézz csalónak, de élni kell)

2. Ha kisebb faluban vagy városkában élsz, és nincs ki a létszám, és azért beíratnám a manócskát, és ha - esetleg nem lenne gyerek, ami persze ma elég ritka- akkor szólni fognak, és felveszik, mert azért a bölcsibe általában jóindulatú emberek vannak.

3. Ha például van valami betegséged, akár súlyosabb depresszió, vagy valamilyen szervi baj, akkor indokolt esetben a háziorvos, vagy szakorvos is javasolhatja a gyermeknek a bölcsit. Én ismertem egy ilyen családot.

4. A gyermekvédelmisek, vagy családgondozók is javasolhatják, persze indokolt esetben.

5. A legtöbb bölcsiben van heti 2 nap lehetőség (persze pénzért) ún. gyermekmegőrzésre. Ekkor ugyanott van a többivel, csak nem számít hivatalos bölcsisnek. Erről érdemes érdeklődni. Ez arra is jó, hogy megszokja a gondinéniket, meg a környezetet.

6. Az igazi megoldás ismeretségi körömben a családi napközik, vagy ehhez hasonló támogatott dolgok jelentették. Kérdés, hogy felétek van-e ilyesmi, kérdezz körbe… Ezekben ugyan kell fizetni, de azért általában elviselhető.

7. Egyházi intézményekbe, óvodákba van, hogy már 2 éves kortól felvesznek gyermekeket…

Hirtelen ennyi jutott eszembe, hátha adtam valami ötletet.

Szép napot mindenkinek!

Kedves Szikó!

Nálunk kritérium volt, hogy aktív állományba legyek a munkahelyem. Úgy szóba sem jött a felvétel, hogy egy másik babával otthon legyen valaki. Gondolom bölcsöde függő, de nálunk akkora a túljelentkezés, mint szinte mindehol, hogy előre veszik a munkaviszonnyal rendelkezőket.

Tudom sokan írták, de most azokat szeretném megnyugtatni, akik nagyon el vannak keseredve a beszoktatás alatt.

Én is el voltam (férjem is) és sokat sírtam otthon és a munkahelyemen is, mert bizony legalább 6 hét volt (betegségekkel is tarkítva) mire megszokta a bölcsit. Ebből legalább három hét úgy telt, hogy napközben is sokat sírt, nem csak reggel. Ő nagyon lassan és nehezen szakadt el tőlem és én is tőle, de egy dolgot észre vettem. Amikor én magamban le rendeztem a bűtudatot, hogy ilyen helyzetbe hozom a gyermekemet és amikor sikerült valóban elhinnem hogy ott biztonságban van és szeretik, neki is könnyebb lett és szinte egyik napról a másikra a napközbeni sírások két nap alatt elmúltak és már csak reggel volt pityergés pár perc erejéig. Azóta egyszer sem sírt és nagyon szeret menni, sőt büszke rá hogy ő már bölcsis. Reggelenként berohan a játszószobába magától miután eleköszön és örömmel meséli ha kérdezgetem. Sosem hittem volna, annak ellenére sem hogy mindenki azt mondta, hogy menni fog, csak ezt az időszakot ki kell bírni.

Kitartás és próbálja mindenki előbb a saját lelkét tisztába tenni, amikor a sírások elkezdődnek, mert a gyerekek mindent éreznek rajtunk.

Nekünk is el kell szakadnunk tőlük, nem csak nekik tőlünk és szerintem ugyanolyan nehéz ez is és az is.

Sziasztok!

Az én lányom is szeptembertől megy bölcsődébe, de mivel jön a kistesó nem tudom, hogy az állami bölcsik fogadnák-e. Mi a véleményetek? decemberben lesz 2 éves és már most is igényli a gyerekek társaságát. Igy mindenképpen közösségbe szeretném vinni. szerintetek az állami bölcsi mit szól ahhoz, hogy otthon vagyok a legkisebbel, és a nagyobbat bölcsibe szeretném tudni? Vagy csak a magán marad? Ki mit tud erről? Előre is köszönöm a választ.

Sziasztok! Akik eddig írtak: mi újság, hogy haladtok? :)

Mi most hétfőn kezdtük a 22 hónapos fiammal. Hát volt pozitív és negatív élménye egyaránt.

Az jó, hogy gyerekek közt lehet, de mint észrevettem, a túl nagy nyüzsi egy idő után feszélyezi. Az is jó, hogy megszokik egy közösségi rendet, amit itthon nem tudna (minden gyerek kap enni, de várni kell a sorodra, nem vesszük el a másik szalvétáját, nem mindegy, melyik a te törölköződ, a gondozónéni nem csak veled játszik, stb) Jó, hogy szereti a gondozónénijét és én is egy hullámhosszon vagyok vele, nemcsak hozzáértőnek és rutinosnak tűnik, de jó fej is :) Jók a játékok, jó a sószoba, tetszik a hozzáállásuk a gyerekekhez (nincsenek elvárásaik, nem hülye, aki nem beszél vagy nem iszik-eszik egyedül,stb)

ami rossz, hogy nem ismerik még őt annyira, hogy tudják, mi vígasztalja meg, a távollétemben még szinte folyamatosan nyüszög, és olyankor nem játszik, csak a néni ölében püntyögne :) Rossz még, hogy a sok gyerek egy összeszokott csapatot alkot, ő pedig új, neki nehezebb, viszont nem lehet vele többet foglalkozni, mint a többiekkel (ez érthető, csak nekem mint anyának rossz:() Rossz, hogy nem akkor kap inni, mikor akar (otthon igen, és sokat iszik) és féltem őt a betegségektől is. Meg szerintem túl sokan vannak (még nem, de 15 lesz a teljes létszám)

Jövő héttől ott is próbáljuk altatni, remélem a hétvége felé azért sikerül valamennyire.

Sziasztok!Az én lánykám hétfőn kezdte a bölcsit (2 éves 3 hónaposan).Az első nap csak 1 órát voltunk benn mi is.Csak játszott a gyerekekkel az udvaron.A gondozónőnk nálunk nagyon aranyos, egyből elkezdett foglalkozni vele, megmutatta neki hol fog ülni, hol a türcsije, fogkefe, kisszekrénye stb.Látszik hogy barátkozni próbál, és kislányom jól viseli szerencsére az új helyzetet, olyannyira, hogy amikor elmentem az irodába észre sem vette, hogy nem vagyok ott.

Tényleg az a jobb, ha gyerek társaságban van mint otthon velünk, sokkal másabb, változatosabb neki, és anya továbbra is ott van bármikor, csak közben van sok gyerek is akikkel lehet játszani.

Ne aggódjatok, minden gyermek szocializálódik valaki lassabban, valaki hamarabb, jól érzik magukat a bölcsiben és gondoljatok erre amikor dolgoztok :)

Sziasztok!

A tapasztalataitokra lennék kíváncsi! Tegnap kezdtük a beszoktatást, délelőttönként mindketten bent vagyunk a kislányommal. Egyelőre nincs probléma, dehát miért is lenne, hiszen ott bent is együtt játszunk, mint itthon. Sajnos én szomorúan tapasztalom, hogy a gondozónők nem ülnek le játszani, vagy meséskönyvet nézegetni a gyerekekkel, nem nagyon foglalkoznak velük. Az ellátást megadják, de ezen kívül nem sok semmi... Ez így normális? És a mi gondozónéninknek pl. nem kellene az én kislányomhoz közelednie? Játszani vele, haverkodni? Én furcsállom ezt, úgy gondolom a szoktatásnak épp az lenne a lényege, hogy ne én játsszam a kicsivel, hanem ők. Ti hogy látjátok? Ez egyedi eset, vagy mindenütt így van?

Sziasztok!

Múlt hétfőn kezdte a lányunk a bölcsődei beszokást (20,5 hónaposan). A bölcsiben nem találja helyét nem eszik és keveset alszik, sokat sír. Otthon mint egy kisördög. Eddig sem volt "jógyerek" de amióta bölcsibe jár... NAgyon rossz. Tegnap már otthon is alig akart enni, nehezen aludt el fel-fel sír. Normális ez? Megszokja valamikor ezt az új helyzetet?

Köszi a válaszokaz, Panni

Sziasztok!

Az én fiam is szeptemberben kezdi a bölcsödét, 2 éves lesz akkor. Nálunk az a szokás a bölcsiben, hogy 2 hét a beszoktatás. Tényleg napról-napra történik minden. Első nap csak kb.1 órát vagyunk ott, és ez fog hosszabbodni a napok alatt. Az első hét végére már ott ebédelnek, és az alvással is megpróbálkoznak a gondozónők.

A lányommal 6 évvel ezelőtt nem volt gond a beszoktatással, a fiam már sokkal nehezebb eset lesz:(((( Ő nagyon anyás, és még szopizik is. Mire a bölcsi kezdődik addigra legalább a déli szopiról le akarom szoktatni, mert a gondozónő nem tud majd cicit adni neki:)))

Sziasztok!

Mi szeptembertől megyünk bölcsibe. Sajnos vissza kell mennem dolgozni, így nem tehetünk mást. Nagyon anyás és nem tudom, hogyan fogja kezelni majd az új helyzetet. De az is lehet, hogy csak én félek ettől és ő megoldja könnyedén. De addig is még előttünk van a nyár.

Sziasztok!

AZ én kisfiam 26 hónaposan, április 6-án kezdte a bölcsit. Itt az a szokás, hogy csak első nap lehet bent maradni egy órát, második nap ott kell hagyni. Mivel ő nagyon anyás volt, és félt a gyerekektől, én 2 napot lehettem vele ott. Szerencsére nagyon jó gondozónénik voltak, és bár más gyerek 1 hét alatt elérte ott töltött időben a 4 órát, nálunk ez 3 hét volt, de türelmesen kivárták.

NAgyon sok múlik a gondozónőkön, az biztos. Mi is, lehet ha mást kapunk, bajok lennének. Akik vannak nagyon aranyosak, és figyelembe veszik az eltérő gyerekeket.

Én is azt hittem, hogy végig fogom sírni ha ott kell hagyni, de nem. Már 6 hete jár, és szereti. Igaz reggelente vannak hisztik, hogy ő nem akar menni, de mire odaérünk, úgy bemegy hogy vissza se néz. Fél napot van egyenlőre. Összességében nagyon jót tett neki, rengeteget változott a kisfiam az előnyére.Csak velem volt el, nem ment gyerekek közé, játszótérre se tudtam vinni, nem volt el magában egy percet sem. Most nyitott, barátkozós, közeledő gyerek,aki már feltalálja magát.

Visszanézve azt mondom, nem kell félni, a gyerek érdeke. Neki is jót tesz, ha gyerek társaságban van.És mikor otthagytam sem arra gondoltam, hogy szegény kisírja a lelkét, mert hallgatóztam, és max 2 perc alatt abba hagyta. SOkszor a gyerekek csak azért sírnak (gondozó nők szerint) hogy anyukát büntessék. Ha tényleg nem jó ott neki, úgyis észre veszi az ember.

Szia! Elolvastam kétszer is a cikkedet. Az én kislányom két éves múlt, szeptembertől szeretném bölcsődébe adni, jól fejlett értelmes kislány aki igényli a gyerektársaságot. Oda járuk jótszóházba ahol később bölcsis lesz. De annyira félek attól, hogy én hogyan fogom viselni. Pár órára volt tőlem távol a lányom, az anyukámmal hagytam, és néha a férjemmel. Már tudom előre, hogy egész nap a gyerekem miatt fogok izgulni, ő jár fejemben, és biztosan bőgni is fogok, mert nem velem lesz.

Szeretném megkérdezni, hogy ti hogyan éltétek át, mit csináltatok, hogy könnyebb legyen az elválás a gyerektől?