A beszoktatás a mamának és a gyereknek is nehéz (beszélgetős fórum)

Nem sírt!!!!!!!! Annyira örülök! És repetázott, meg lopkodta a szalámikat az ovónéni asztaláról! :-)))

Nekem a lányommal kapcsolatban voltak olyan rémlátomásaim, hogy szegény csak áll az udvar, vagy a csoport közepén és nem mer senkihez odamenni, csak néz, nagy szomorú szemekkel... Aztán mikor mentem érte, mindíg mondták, hogy milyen szépen feltalálja magát, ha meg nem akkor mindjárt ment az ovónéni ölébe! :-)))

Tehát nem kell aggódnunk! Ügyesebbek ők, mint mi azt gondolnánk! :-)))

Jaaj, szegény ne is mondd! :-)

Így is folyton ilyeneket látok magam elé, h szegény milyen kis elhagyatott... :-)

Mindjárt indulok is, már tűkön ülök! Majd mesélek! :-D

Nem sírt még, de lehet, hogy ha olyan lenne, akkor áthívnák. Múltkor az udvaron akart odamenni hozzá a nővére egy puszira, de nem

engedték, "nehogy sírjon" tőle!

viszont ha nyűgös, akkor ő sem tudja megnyugtatni, sőt, szegényt még akkor bántja is, hiába kedves vele! Undok kis béka!

Én a múlt héten rohantam érte, már 3 órakor ott voltunk! :-)) Első nap még aludt és egyből hozta ki az ovónéni, még pizsiben, mikor felébredt! Csüt., pénteken pedig már ült az asztalnál és ette az uzsit mikor odaértem. De ő itthon is ébredt úgy sokszor, hogy nyügös, sírós volt!

Nálatok nem segítség, hogy ott a nővére? Vagy nem hívják át hozzá, ha nagyon sír?

Nálunk is így volt, hogy már a nagyobbik testvéréért mindig együtt mentünk, így ő is tudja, h jövök érte, hiszen megígértem!

De látod, ma semmit sem ért az ígéretem. :-( Eltelt a hétvége, és már nem akar egyedül maradni. Pedig lelkesen mentünk be, és az ottmaradással se lett volna gond, csak én ne menjek haza! Remélem, holnap már könnyebb lesz! Majd kap valami kis meglepit, ha nem sír! Vagy ez hülyeség? Inkább ne adjak neki semmit? Nehogy csak ezért tartsa vissza a sírást, mert kap érte valamit!

Jaj, megint ideges vagyok, hogy mit csinálhat éppen, és fog-e sírni ha felébred?! (mondjuk ezt szinte biztosra veszem!)

Hobitka, Nálatok jól viselte a gyerkőc, h alvás után nem voltál ott?

én gyakran sétálgattam a fiammal az óvóda udvara előtt, amikor kint voltak a gyerekek és játszottak. egy idő után már ő mondogatta, hogy szeretne ő is azokkal a játékokkal játszani, amik az udvaron vannak. én úgy képzeltem a beszoktatást, hogy először hazaviszem ebéd után pár hétig, 2-3 nap után közölte, hogy ő is ott akar aludni, mert szeretné az elalvás előtti mesét hallgatni a többiekkel.

persze nálunk is voltak síros elválások reggelente ( meg nem akarok még hazamenni délutánok ), de az óvónő azt tanácsolt, hogy vegyem minél rövidebbre a búcsúszást, mert a gyerek is hamarabb megnyugszik így.

Sziasztok!Én most fogok ilyen helyzetbe kerülni.Segitsetek,van valami jó tipp,hogy hogyan könnyebb beszoktatni?

Az én lányom attól fél, hogy nem fogunk érte menni.És hiába beszélgetek vele ilyenekről,hogy mi sosem hagytuk ott sehol,mindig érte mentünk,nem igazán lelkesedik.

Ti beszélgettetek a gyerkőcökkel oviba járás elött,h milyen lesz,stb...?

Jaaaj, nekünk szörnyű volt a mai reggel! Dávid nem akart elengedni! De kénytelen voltam otthagyni. Az óvónő ölelgette, nyugtatgatta a karjaiban, de ő csak sírt, sírt! Én meg kint a folyosón... :-( Meg itthon. Szinte még az utcán is csak ezt hallottam (persze odáig nem hallatszott ki). Annyira szerettem volna visszamenni hozzá! De az csak még rosszabb lett volna. Óvónő úgyis hív, ha gond van. Azóta már biztos szépen játszik, de valahogy nekem még mindig a kis sírós arca van a szemem előtt! :-(( És ma már ott is alszik. Ha hajlandó lesz...

Nagyon várom már a fél 4-et, h mehessek érte!!

Túl vagyunk az első héten! És jól ment! :-)

Csak első nap volt sírás, többin nem. És enni is hajlandó volt. Jövő hét lesz húzós, mert akkor már ott is alszik! Ha hajlandó lesz...

Mikor kérdezték, h csináljanak-e neki is ágyat, azt mondta, csak velem alszik ott! :-) Persze ez nem fog menni! Na, majd meglátjuk, hogy viseli!

Hobitka, Nektek is kitartás! :-)))

Köszi! :-)

most már akár ehetek is, nincs gombócban a gyomrom! :-P

Túl vagyunk az első napon! :-)))

Csak egyszer sírt, (keresett engem) de sikerült megvígasztalni, így nem hívtak fel!

Voltak kint az udvaron is, játszott a többiekkel. Ebédre már evett is, és nem volt vele semmi gond!

Holnap is akar menni! :-)))

Nagyon örülök!

Persze, bíztatni, és dicsérni fogom!

De mi van, ha többet nem akar majd menni? :-O

Sorry, hogy ennyit rinyálok, de a lányomnál annyira egyszerű volt minden!!!

Dávidom is sír mindenért, ha nyűgös, lehetetlen vele jót tenni! Nagyon nehéz eset!

Ezt a tesós dolgot majd én is fogom javasolni, hátha megnyugtatja majd egy kicsit, ha már visszamegyek dolgozni.

Ma fél 1-re kell mennem érte (ebéd után). Tényleg lassan megy az idő!

Első nagy elválás anya és gyermeke között az óvodába(bölcsibe) kerülés. Szerintem ez inkább az anyáknak stressz, persze mi csináljuk főleg... Minden gyerek másképpen reagál. Az én lányom igaz, hogy 3,5 évesen kezdte az ovit, de ő azért sírt, mert az első héten csak délig lehetett ott. Na a fiam, igazi anyás fiúként 3-4 hónapon keresztül nyafogott, sírt kb. addig míg kiléptem az ovi ajtaján. Természetesen mindig meghagytam, ha bármi gond van azonnal hívjanak, persze nem volt semmi gond soha. Nagyon fontos szerepe van az óvónőknek, szerencse én soha nem csalódtam egyben sem. Tavaly más városba költöztünk, úgyhogy új ovi, isi, újabb stressz, főleg nekem. A gyermekeim már első nap széles mosollyal jöttek haza, úgyhogy én is megnyugodtam. Összességében nincsen rossz tapasztalaton a beszoktatásról. Főleg nekünk anyáknak kell nyugodtan kezelni a helyzetet, ezen is át kell esni aztán utána folyamatosan jönnek az újabb kihívások.

De hogy tippet is adjak: nálunk az óvónők megengedték, hogy egy kedvenc állatot, kistakarót stb. bevigyenek a gyerekek az oviba és ez megnyugtatta őket.

Sok sikert, no para!

Sziasztok! Én holnap viszem először oviba a fiamat (3 éves). Ő nagyon várja, mert a nővére már ovis, és szeretne már ő is az lenni. De nem fognak egy csoportba járni (nem is szeretném). Nagyon anyás. Félek, hogy sírni fog, ha ott hagyom. (valószínűleg én is) Először a folyosón fogok ülni, ha bármikor keresne, ott legyek. Meddig jó, ha tudja, hogy ott vagyok? Ha egyszercsak hazamegyek, törés lesz az neki, hogy nem talál ott? Lányomnál nem volt gond, ő simán beszokott, kicsit később (egy hónap) múlva volt néha egy kis pityergés, meg bepisilés.

De a fiam nagyon nehéz eset. Nélkülem semmit sem csinál. Bármi történik, akár a legkisebb "gond" is, egyből sír és jön hozzám. Sértődékeny, nem lehet mit kezdeni vele, ha bevágja a durcát. Olyankor még a kedvenc "Csicsi-nyuszija" sem érdekli. Valószínűleg, nagyon nehéz lesz a beszoktatás.

Tud valaki valami "trükköt" vagy bármit, ami megkönnyíthetné mindkettőnk dolgát?