A barátnőm szülei nem fogadnak be? (beszélgetés)

"Az anyukájának elég robbanékony, feszült kommunikációja van."

"Az apja kicsit lazább, vele elszoktam beszélgetni."

Az apját kérdezd meg, hogy mi baja az anyjának veled?

Beszéld meg vele a kellemetlen érzéseidet és tedd egyértelművé a szándékaidat a lánnyal.

Sokszor kezdeményeztem. Általában 1 szavas válaszokat kaptam 0 lelkesedéssel. Most már viszont nem hajtok Én sem. Volt, hogy üzenetben írtam nekik, mert kíváncsi voltam mi a helyzet velük. Ott szintén max. 1 mondatban le lettem tudva és még vissza sem kérdeztek.

Ennyi véletlen nem hinném, hogy van.

2 opció szokott lenni:

1, dolgozik este 9-ig, de én megvárom Őt a városban, kb 3 óra várakozás

2, elmegyek hozzájuk előtte, kb. 6 órára, majd utána mennék érte. De ez azt jelenti, hogy ott kellene lennem a szüleivel egyedül, akiknek a köszönés is nehezükre esik.

Az első opciót szoktam választani.

"Múlthéten gyakorlatilag hozzám sem szóltak 2 napon keresztül.." - Ne haragudj a kérdésért, lehet, hogy csak én olvastam felületesen: Te szóltál hozzájuk? Megkérdezted pl. hogy vannak? Úgy értem: van téma, amiről beszélni tudnátok?

Azért kérdezem, mert sajnos elég kellemetlen tud lenni, ha nem ismerik egymást annyira a felek, hogy akár kérdezni, érdeklődni tudjanak. A beszélgetéshez is meg kell ismerni egymást. :)

Ez jó kérdés..

Tudják, hogy komoly a szándékom. Még ha valamiért nem is kedvelnek, de azt látniuk kell, hogy mennyire szeretem a lányukat.. Nem lehet nem látni.. Nem is az van, hogy élősködön rajtuk. Szinte mindent veszek magamnak mielőtt megyek náluk, hogy ne Ők költsék a pénzüket rám valami miatt. Tisztelettel beszélek, igyekszem a kedvükre járni, de az elég erős visszajelzés, ha 2 napon keresztül egy “Szia”-n kívül nem kapok semmi kommunikációt.

Azért kell többször nekem mennem, mert a barátnőm iskola mellett dolgozik, és van, amikor hétvégén osztják be. Én hétvégén nem dolgozom. Én péntek reggel 4 órakor kelek, munka, és kb. este 9 órára érek náluk. A munkahelyére megyek, megvárom ott, és úgy indulunk náluk. Hozzájuk is tudnék menni, de így nem szeretnék, hogy ilyen a kapcsolatom a szüleivel ennyi idő után is..

Ha hétvége szabad neki, akkor Ő szokott jönni, de ez elég ritkán alakul így.

"...Nem velem beszél így, hanem a barátnőmmel, de mellettem, a jelenlétemben történik..."

Feltehető, hogy ilyenkor a feléd érzett ellenérzését vetíti a saját lányára, mert neked szemtől szembe nem akarja kifejezni.

Nem lehet, hogy valamit félreértenek a barátnőd szülei a kapcsolatotok felől?

Szeretem a barátnőmet, és szeretnék vele időt tölteni, ugyanakkor a hétköznapjaim nagyon terhelők, és a hétvége az egyetlen időszak, amikor valóban pihenni tudnék. Ilyen környezetben ez képtelenség.. Zavar az ilyesfajta kommunikáció, hogy már azért is kiabál a barátnőmmel, ha nem tesz el egy tányért az asztalon.."

Fáradt vagy, ez oké. De ehez semmi köze, hogy kiabál a párodhoz, és ez téged zavar. Ha pihent lennél akkor nem zavarna? Itt végül szerintem az a nagyobb probléma hogy fáradt vagy, hétvégén meg áll a bál nem tudsz pihenni.

Sziasztok!

Lassan 1 éve leszünk együtt a barátnőmmel. Fiatalok vagyunk, de már nem gyerekek, mindketten komolyan gondoljuk a kapcsolatot. Körülbelül fél éve járok hozzájuk hétvégente ottalvásra, időtöltésre. Én tudok ott lenni többet, mert Ő gyakran dolgozik hétvégente az iskola mellett.

Alapvetően hétvégén tudunk csak normálisan találkozni. Én hétköznap dolgozom, elég korán kelek (hajnali 4 körül, este pedig hazaérek), sok az utazás, mentálisan kifejezetten fárasztó a hetem. Ő közben iskolába jár. Emiatt a hétvége számomra az egyetlen időszak, amikor igazán pihenni tudnék, kicsit „összerakni” magam, időt tölteni a családommal, nem azon stresszelni, hogy mikor kell lefeküdni aludni.

A problémám igazából nem is kettőnk között van, hanem a környezettel. Azt érzem, hogy a barátnőm szülei nem igazán fogadtak be. Amikor ott vagyok náluk, az édesanyja szinte egyáltalán nem szól hozzám. Volt, hogy megérkeztem, köszöntem, és nem köszönt vissza. Nyilván próbálom magam azzal nyugtatni, hogy lehet nem hallotta, de ez több alkalommal is előfordult, ezért egy idő után már nehéz nem személyesen megélni.

Az anyukájának elég robbanékony, feszült kommunikációja van. Nem velem beszél így, hanem a barátnőmmel, de mellettem, a jelenlétemben történik. Emiatt folyamatos készenléti állapotban érzem magam, nem tudok igazán ellazulni. Olyan, mintha vendég lennék egy helyen, ahol inkább „eltűrnek”, mint szívesen látnak. Visszaszólni vagy határokat húzni nem érzem jogosnak, mert nem az én házam, nem az én családom. A barátnőm nagyon szereti a szüleit, ezért sem szeretnék balhét, mert végképp nem akarom, hogy ez közénk álljon.

Múlthéten gyakorlatilag hozzám sem szóltak 2 napon keresztül..

Ezzel szemben a saját családomnál teljesen más a helyzet. Ott a barátnőmet tényleg szeretettel fogadják, beszélgetnek vele, érdeklődnek iránta. Emiatt még élesebb a kontraszt, és bennem egyre inkább megjelenik az érzés, hogy valamiért engem nem fogadnak el, vagy nem szívesen látnak.

Volt már olyan, hogy elmentem hozzájuk hétvégén, de annyira feszült volt számomra a közeg, hogy végül hazajöttem. Kicsit rosszul éreztem magam emiatt, mert szeretnék időt tölteni a barátnőmmel, de közben megkönnyebbültem is, mert szükségem volt a nyugalomra. Így is együtt voltunk valamennyit, nem eltűntem vagy elzárkóztam, egyszerűen elfáradtam mentálisan. Ez volt ma is. Egyszerűen az ottani légkör és kommunikáció engem nagyon kimerít.

Szeretem a barátnőmet, és szeretnék vele időt tölteni, ugyanakkor a hétköznapjaim nagyon terhelők, és a hétvége az egyetlen időszak, amikor valóban pihenni tudnék. Ilyen környezetben ez képtelenség.. Zavar az ilyesfajta kommunikáció, hogy már azért is kiabál a barátnőmmel, ha nem tesz el egy tányért az asztalon..

Az apja kicsit lazább, vele elszoktam beszélgetni.

A nagyszüleit pedig imádom.. Amikor oda átmegyünk ott valóban érzem azt, hogy szívesen látnak.

Normális-e egy párkapcsolatban, ha valaki időnként inkább a saját mentális pihenését és nyugalmát választja, még akkor is, ha ez kevesebb közös időt jelent?

Hol van az egészséges határ aközött, hogy figyelek magamra, és aközött, hogy nem teszek eleget a kapcsolatért?

Nagyon érdekelne mások tapasztalata, főleg olyanoké, akik voltak már hasonló helyzetben.