A barátnőm szakítani akar velem, már nem annyira szerelmes belém mint eleinte. Mit tehetnék? (tudásbázis kérdés)

Még nagyon fiatal vagy.

Beszéljétek meg, hogy miért, tanulj belőle, és engedd el.

Szia!

Távkapcsolatban nálunk is előfordult, hogy úgy éreztük nem szeretjük annyira a másikat, mint azelőtt. Nálunk is felmerült a szakítás gondolata, de szerencsére nem tettük meg. Valószínű, csak kevésbé szerettük egymást, sőt volt egy komoly rossz időszak is, pl. most tavasszal. De mindezeket átvészeltük. Most 3 év után talán jobban szeretjük egymást mint kapcsolatunk alatt bármikor.

Remélem nálatok is helyre jön minden!

Nem tudom, szeretem-e, de az biztos hogy az idegeimre ment a hülye viselkedésével, szokásaival rigolyáival vesszőparipáival stb...

Személyesen sose tettem volna meg, de igy msnen valahogy tök könnyű hirtelen felindulásból rossz döntés hozni :(

Természetesen végig olvastam MINDENKI hozzászólását, és azokat és végig gondoltam, de egyik-másik hozzászóláshoz nem tudtam mit válaszolni,

de Vera az akinek szinte olyan problémái voltak mint nekem, és ezért keltette fel bennem a figyelmet, hogy nekik mi lett a viták vége !!

De aki kétszer idősebb nálam, az minden jobban tud és nem is szükséges hallgatnia mások véleményét? Én szívesen tanulok másoktól, de azért el kéne fogadni, hogy nem csak a mi álláspontunk lehet helyes.

Bocs, de tényleg nem kívánok több szót erre vesztegetni.

Aladint pedig ne bántsátok. Remélem megoldódik minden, ha nem és esetleg szeretnél még beszélni róla akkor írj privit.

Minden jót!

20 évesen az ember hajlamos mindent fehéren és feketén látni. Aztán lassan majd előtűnnek a szürke különböző árnyalatai. Azért élből nem kellene elutasítani azok véleményét, akik majd 2x annyi élettapasztalattal rendelkeznek, mint te.

Aladin, sajnálom, hogy csak a neked tetszetős véleményeket hallod meg...

A 15-ös hsz-t nem Te írtad?

Én visszaolvastam:-)

"Te voltál az első aki reagált a másik véleményére"

Én ezt nem hinném, olvass vissza. Ebben a topicban (és sehol máshol sem) szólítottalak meg Téged. Te voltál aki először reagált a hozzászólásomra.

Én annyit mondtam, hogy a találkozás lehetőség adott volt fiatal korodban is. Vagyis találkozhattatok volna, de valószínű más volt megírva. Én hiszek a sorsban, szerintem minden meg van írva. Na de ez már más kérdés.

Engem nem zavar, hogy reagálsz akár az én akár mások hozzászólásaira. Hiszen ezért vagy itt, csak nem én vagyok az akivel diskurálni kéne..

Nem volt adott, mivel előtte sosem találkoztunk.

A tapasztalatomat írtam le, és nem azt hogy ez csak így lehet. Én is ismerek olyat aki 12 évesen találta meg a párját,mégis később lettek igazából 1 pár.

Te voltál az első aki reagált a másik véleményére. Ne zavarjon ha más is ezt teszi.:-)

Örülök, hogy kiderült mi okozza a gondot. :)Sajnos ez a helyzet is ismerős, történetesen az én párom is féltékeny típus :(

Tudatosítottam benne, hogy egy bizonyos szint felett ez engem zavar, megígérte hogy változtat rajta, ami sikerült is így ez a része rendeződik a dolognak. Sajnos a kapcsolatban mindig felbukkahatnak ilyen és ehhez hasonló nehézségek, folyamatosan kell figyelni és ha kell változtatni. Ha elhanyagoljuk attól tönkre megy.

Igenis sikerülni fog a változtatás ha akarod, mondd meg neki hogy érte képes leszel rá.

Ha tényleg csak ennyi volt a gond, akkor ezen lehet segíteni jó adag türelemmel, megértéssel és egy kis toleranciával.

Én drukkolok, hogy sikerjön! Remélem ezek után már nem lesz semmi gubanc. Erőt és kitartást, minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek..

Még annyit szereték hozzáfűzni, hogy az esély 20 éves korban is adott volt Neked is, hogy a mostani pároddal találkozz. Akivel boldog vagy, és jó együtt. Egyéni, hogy kinek mikor...De ha jól értettem a kapcsolatból amit emlitettél önszántadból léptél ki, és nem hagytak el.

Attól, hogy Te később találtad meg az embered, még nem jelenti hogy mindenkivel így lesz.

De miért ne lehetne megtalálni " a másik felünket" 20 évesen? Sőt...12 évesen is, ahogy itt a hoxán is van rá egy nagyon szép példa :)

Mindig örülök ha ilyennel találkozom :)

Az vélemények ütköztetése helyett koncentráljunk inkább arra, hogy minél használhatóbb tanácsokkal lássuk el Aladint, aki segítséget kért.

Ja és előtte nem éltem ki magam úgy mint a többi 15, vagy tizenéves lányok,(tisztelet a kivételnek) hogy járok diszkóba és fűvel fával összefekszem...vagy hetente/havonta váltogatom a partnereimet, és ez sosem hiányzott! Csak komoly kapcsolataim voltak(4).

És nem gondolom magam túl fiatalnak az anyaság és az asszony szerephez! :-)

Csak ennyit szerettem volna!

Szia Vera

Köszönöm amit írtál , egy ici picit sikerült megnyugodni,

ezt a "zűrzavart" nálunk az én féltékenységem okozta ....

mondom neki hogy mondja meg hogy ez hogy is nyilvánul meg nálam és megváltozok, de azt mondja hogy úgy sem tudok :S

de pedig én képes lennék rá, csak azért hogy ne veszítsem el

de még nem adom fel

Hogy miért? Mert elmúlt a szerelem és a szex is. Nagyon megbízható volt az akkori partnerem, ez elég egy barátsághoz de egy párkapcsolathoz kevés. Már nem éreztem magam nőnek mellette. A férjem mellett minden megvan amit kívántam. Nem általánosítottam. A véleményemet írtam le. Az én környezetmben a velem egykorú nők/férfiak szinte mindegyike elvált aki 20 éves körül házasodott. Most legutóbb egy volt mtársam házassága tartott 1 évig, 20 éves a fiú.

Megértem a Te rálátásodat is, 20 évesen én is így gondolkodtam:-)

Szerintem ez az életciklus mindenkinél más, nem vagyunk egyformák. Láttam ilyet is, olyat is.

A boldogság egyszeren nem ettől függ.

A korkülönbség pl sokkal nagyobb baj, mert eltérnek az igények.