"A baba csak biztos helyre születhet!" (beszélgetés)

Igen, fiatal vagyok, de az nem jelenti azt, hogy nem éltem meg épp elég dolgot, mert mint tudjuk a tapasztalat nem kor kérdése. Vannak, akik akár tizenévesen hihetetlen életbölcsességel bírnak, míg más 70 évesen se. Mert sajnos ilyen is van... Arról nem beszélve, hogy nyilván mindenki lát sok mindent a környezetében is.

Azt nem tudom miért kell negatív színben feltűntetni a férfiakat? Nagyon sok férfi van, aki nem az izgalmat és a változatosságit keresi, akinek teljesen más dolgok fontosak. Meg ugye az izgalom is mindenkinek mást jelent. Az egyiknek azt, hogy sutyiban mmindig mással kamatyol, a másiknak meg azt, hogy a saját feleségére gerjed és nem idegen nőkre. Tudom, vannak rosszak is, de én valahogy mást látok, mást tapasztalok. Az ilyen sztorikat csak hírből ismerem, nem mindenki forog ugyanolyan társaságban.

Amivel pedig nagyon, de nagyon nem értek (ez ügyben Csernus gyerekneveléses könyvét is ajánlom mindenkinek, mert olyanokat ír, amikat én is mindig hangoztattam), hogy "vállalod a további együttléted a gyermeked érdekében, vagy csak magadra gondolva kilépsz a házasságból vagy a kapcsolatból és a gyermekedet is bünteted". Nos a legrosszabb dolog, ami a gyerekkel történhet ilyen esetben, hogy a szülei együtt vannak. Mert a gyerek nem hülye. A gyerek ha tudni, nem is tud dolgokat, de ÉRZI. És egy gyerek se tud úgy boldog lenni, hogy a szülei ugyan együtt vannak, de egyik se boldog. És ezt a gyerek is tudja vagy legalábbis érzi. Arról nem beszélve, hogy neki lesz bűntudata a tudattól, hogy a szülei miatta vannak együtt. A legjobb, ami egy gyerekkel ilyen esetben történhet, hogy a szülei szétválnak és mind a kettő boldog lesz, akár egyedül, akár valaki mással. És ha a szülei boldogok, akkor a gyerek is az lesz és a legkevésbé se fogja érdekelni, hogy a szülei nincsenek együtt, ha egyszer boldogok.

És még valami: sehol nem írtam, hogy minden férj ilyen. Se azt, hogy mindegyik jó, se azt, hoy mindegyik rossz. Hol olvastál az írásomban ilyet?

Folytatom.---

A szomorú a dologban, hogy ezt te tudod meg utoljára, és akkor döntened kell. Van egy gyermeked aki imádja az apját... vállalod a további együttléted a gyermeked érdekében, vagy csak magadra gondolva kilépsz a házasságból vagy a kapcsolatból és a gyermekedet is bünteted ?!

Azzal a kijelentéseddel miszerint minden férj ilyen, hadd ne értsek egyet.

A szüleim például 45 éve együtt vannak, teljes megértésben, szeretetben. Édesanyámnak sikerült változatosnak lennie, hogy édesapám ne unjon rá. Tudott izgalmat csempészni a férje életébe, amiért érdemes volt kitartani egymás mellett. Én nem tudtam miként kell csinálni, csak azt tudtam, hogy mindenki ellenzi a kapcsolatomat és dacból is , ha kell meg akartam mutatni, hogy nincs igazuk.

Lehet, hogy elment 11 év az életemből ami rossz volt, de lehet, hogy a mostani házasságom pont attól jó és harmonikus, mert tanulhattam a hibáimból amiket az előzőben tapasztaltam.

Visszatekintve az életemre, nem bánok semmit. Tudok bánni az emberekkel, de ami a legfontosabb a gyermekeim is tanultak belőle. Csodálatos testvérek lettek. A fiam aki már nagykorúvá vált, nem él kicsapongó életet, mert látta hogy nem éri meg. Boldog családi kapcsolatban élünk és ez mindent megér. :)

Kedves magnólia, tényleg fiatal vagy még, és gondolom nagy harmóniában élsz a férjeddel és a gyermekeddel. (még)

De ha nagyon kell figyelned, mert soha sem tudod, hogy mikor jön el az idő, hogy te is unalmassá válsz, ( mert a férfiak a változatosságot és az izgalmat keresik egy nőben)a férjed összejár másokkal, hitelen sokat kell túlóráznia, persze a főnöke kedvéért,mert a fizetésén ez nem látszik meg.

Sztem a cím nagyon is passzol a sztorihoz,éppen ezt a közhelyet cáfolja meg,s az anyai erőt,gondoskodást,a női életfeladatot mutatja be.Ha az életünket papíron terveznénk meg,már kihalt volna az emberiség..:))))

A szerelem nem válogat,s azt a bizonyos rózsaszín szemüveget is nagyon nehéz leráncigálni a szemünkről.Mindenki követ el hibákat,de azért vagyunk emberek,h tanuljunk is belőle,s ezáltal fejlődjünk..van,akinek elsőre sikerül,van,akinek több leckére van szüksége,nem vagyunk egyformák...

Megjegyzem, nem sok mindenki csinálta volna utánad ezt! Sajnálom, hogy életed legszebb éveit egy ilyen alak mellett kellett eltöltened! Hiába, kutyából nem lesz szalonna...

Remélem, már sínen van az életed!

Nyilván azért van, mert nem vagyunk egyformák. Vannak, akiknek sokkal kifinomultabbak az "antennáik", mások azt látják csak, amit látni szeretnének vagy éppen hiszékenyebbek, naívak, esetleg félnek a változásoktól, kudarctól stb.

Megjegyzem, szerintem is korai volt a baba 21 évesen és ezt a történet is igazolta. Valószínűleg gyerekek nélkül 2-3 évet élt volna a kapcsolat és aztán mindkét fél a saját útját járva keresett volna valaki mást, akivel jobban összeillenek...

Jó a cikked:)

Büszke lehetsz magadra,hogy a legnehezebb helyzetben

se roppantál össze!

Pont azért...az elejétől fogva nem tűnt semmi sem biztosnak.

Persze menetközben valószínűleg másképpen éli meg az ember, és hinni akar.

Nekem se egyértelmű:) A címből egész más jellegű cikkre számítottam volna.

Szerintem meg igenis törekedni kell a tökéletesre(persze sosem érjük el)a lehető legbiztosabbra,legjobbra, legtöbbre a leendő gyermekeink számára.