Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ

9 nap! (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: 9 nap!

2009. júl. 25. 18:38

szia! én is azzal a betegséggel születtem amivel a kislányod! mára már 20 éves vagyok és nagyjából minden rendben van velem (volt egy jó pár mütétem, de ez a betegség mértékétől függ) nagyon nem emlékszem a velem történtekre, de annyi biztos hogy a betegségem rám inkább "élvezzük az életet és lássunk mindent pozitívan" hatással volt rám. remélem a gyermeked is elfelejti és újra vidám gyermek lesz!

ha van valami kérdésed szívesen állok ren delkezésedre, ezen az e-mailcímen elérsz bármikor: tothadrienn-89@freemail.hu

2009. febr. 14. 10:20
Kitartást és rengeteg erőt :(
2008. szept. 23. 12:22
Nagyon rég voltam a Hoxán...de mindenképp a hab a tortán ha teszek egy kommentet!A kínkeserves történetnek ugyanis meg sem kellett volna íródnia!A kontroll vizsgálat év elején bizonyította hogy a kislányomnak hamis diagnózist állítottak fel és teljesen egészséges!Azaz ez a kilenc keserves nap a kórházban nem kellett volna!Az egészséges gyerekem gyógyszerezték agyig és kapott beöntést napi kétszer!Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni!Elmúlt...
2007. dec. 3. 14:42

Istenem, hogy min keresztül nem mentetek. Együtt érzek veletek, hisz ezt mi is átéltük valamilyen szinten a fiammal tavaly novemberben. Én is azt hittem hogy majd tudnak segíteni, de nem tudtak, ehelyett pokollá tették az életemet és a fiamét is abban a 4 napban.

Ez az eset a Szekszárdi gyermekkórházban történt, sokszor eszebe jut, de hát mit lehet tenni!!

Őszite leszek, utálom az orvosokat, tisztelet a kivételnek!!!

24. 09d65bf33d (válaszként erre: 21. - Magusszi)
2007. nov. 16. 13:05
Elhiszek mindent amit írtál, és ne bánd, hogy megírtad a cikket, mert teljesen megértelek, sajnálom is , ami történt veletek. Tényleg nem kritizálni akartalak, csak fel akartam hívni a figyelmed egy olyan dologra, ami lehet neked nem jutott eszedbe.Remélem minden rendben lesz a kicsivel és nem kell megműteni. Bár mostanáig nem világos nekem, hogy akkor most Hirschprungja van-e a kicsinek, vagy sem?
23. 09d65bf33d (válaszként erre: 21. - Magusszi)
2007. nov. 16. 13:02
Elhiszek mindent amit írtál, és ne bánd, hogy megírtad a cikket, mert teljesen megértelek, sajnálom is , ami történt veletek. Tényleg nem kritizálni akartalak, csak fel akartam hívni a figyelmed egy olyan dologra, ami lehet neked nem jutott eszedbe.Remélem minden rendben lesz a kicsivel és nem kell megműteni. Bár mostanáig nem világos nekem, hogy akkor most Hirschprungja van-e a kicsinek, vagy sem?
2007. nov. 16. 10:22

Jó, hogy megírtad a cikket. Biztos van aki tanul belőle, és amint látod sokan küzködnek hasonló problémákkal.

Sajnos az egészségügyben csak a testtel foglalkoznak, pedig a lélek ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb.

Én mindenképpen felkeresnék egy homeopátiás orvost. Ő tud adni olyan kis bogyót is, ami a lelki sérülésein javítana a picinek. Biztos segíthetne a széklet problémának a megoldásában is. Nekünk annak idején ez segített. Mármint a homeopátia.

Nekem is mondták, hogy nem lehetek bennt a vérvételkor, de mondtam, hogy nagyon szeretnék, és, ha egy mód van rá... Sikerült is. Nem is tudom, hogy mi lett volna, ha nem vagyok mellette. 5 ampulla vért vettek a kis fejéből, mert máshol nem volt megfelelő véna. De legalább a kezét fohattam, és azután rögtön vígasztalni tudtam! És még aznap kapott kis lelki bogyókat. Talán az is jó volt neki.

Kitartás!

21. magusszi (válaszként erre: 20. - 09d65bf33d)
2007. nov. 16. 09:41
Kedves Borzi!Hidd el nem vagyok idegroncs!!!Hidd el a Hirsprung mellé nem én írtam oda a műtét lehetséges mondatot!Sajnos amellett még a végbélnél van valami képlet amivel úgyszintén foglalkoznak!Én nem sajnáltatom magam,nem várok szánalmat sugalló leveleket!A cikk egy pillanatnyi akkori lelki állapotot írt le!Nem sírok naphosszakat a gyerek feje fölött,s nem látja rajtam hogy fájt őt mindennap kínlódni látni!Szóval sajnos nem vagy itt és nem látod hogy nem szenvedek és nem szenvedünk!Egyszerűen első szülött gyermekem,és én így viselem a vele bajos dolgokat!Vagy viseltem akkor!Igazából nem is kellene magyarázkodnom,hisz én így más úgy él meg dolgokat!Ami felfoghatatlan azt már írtam is,hogy kolléganők akiket ismerek azok viselkedtek velünk lehetetlen módon!És hogy én nem tudnám ezt tenni!Mindegy ezt én éltem át én tudom mi történt..........és sajnálom már hogy a cikket megírtam,nem kellett volna!
2007. nov. 16. 08:43

Na és még csak annit akartam mondani, hogy ha a kicsinek tényleg Hirschprungja van, akkor azt egy irrigoscopiával is ki lehet mutatni, nem tudom miért mondják, hogy műtét kell hozzá.

Az én gyerekem is bogyókat kakál sokszor, de akkor adok neki mindennap egy jó üveg szilva vagy őszibarack bébiételt, és az több mint elég szokott lenni. Nyilván a ti problámátok ennél komolyabb, de szerintem először a természetes módszereket próbáld ki!

19. 09d65bf33d (válaszként erre: 16. - Magusszi)
2007. nov. 16. 08:36

Magusszi, most lehet nem fog tetszeni, amit írok, de azért fontold meg:amikor elesik egy kisbaba, aki még épp járni tanul, és elkezd sírni, akkor mit tesz a buta szülő:ő is elkezd jajveszékelni, na ettől a gyerek végképp kétségbeesik.Ha azt akarod, hogy a kicsidre ne legyenek ilyen hatással a történtek, először a saját hozzáállásodat kell megváltoztatnod! A kicsik mindent megéreznek, ha azt érzi rajtad hogy rettegsz, szomorú vagy és kikészültél, akkor ő egy az egyben át fogja venni tőled az érzéseidet-mivel ő most tanulja, hogyan kell reagálni bizonyos helyzetekre.Szóval ha nem tetszett az a kórház vagy orvos, vagy nem bízol bennük, keress olyan helyet, ahol tényleg megbízol az orvosokban és ápolókban egyaránt.De ha csak halál stresszesen ott ülsz a kicsid mellett, azzal nem segítesz rajta, csak ártasz neki, csak fokozod a szorongását. Ha neked bajod van, te sem arra vágysz, hogy valaki elkezdjen sopánkodni, hogy tényleg, de borzasztó rossz neked, hanem bátorításra, jókedélyű emberek társaságára van szükséged. A gyerekednek is egy jókedvű anyuka kell, nem egy idegroncs.

Tudom, hogy nem egyszerű a dolog, de nagyobbrészt rajtad múlik.

18. narina (válaszként erre: 16. - Magusszi)
2007. nov. 15. 14:49
Szia sajnálom ,hogy ismét problémáitok vannak.Az igazság az ,hogy az az érzésem te lelkileg nagyon törékeny és igen lelkiismeretes ember vagy de tudod ezzel nem mindenki van így.Lelkileg te nehezebben viseled mint a pici lányod,kívánom legyél erős és kitartás!Amit még ajánlhatok a lányaim SIMILAC vassal tápszeen nőttek fel és nem volt vele gondunk recept nélkül kapható.Ami a székrekedést illeti szerintem lehet benne v.mi lehet természetgyógyászhoz kellene fordulnod egy próbát megér!Minden jót kívánok nektek!
17. gabi0630 (válaszként erre: 16. - Magusszi)
2007. nov. 15. 09:57

Szia!


Ezek nem jó hírek.

Mikor a kisfiam beteg lett, az itteni kórházban mejdnem megölték! Szó szerint... A nagytudású professzor hagyta majdnem teljesen kiszáradni, és mikor már 1 órán keresztül szúrkálták hogy mostmár be kötik az infúziót, csak vénája nem volt már, akkor dönöttem úgy, hogy máshova el. Egy másik megye országosan ismert gyerekklinikájára vitettem, ahol utolsó pillanatban vették át, műtötték meg, és mentették meg az életét.

Én azóta csak a gyerekllinikára viszem, nem bízom az itteniekban, és szerintem te sem.

Nem próbáltál másik kórházat vagy másik városban magánrendelést? Hátha ott emberibb módra állnak hozzátok. A kicsi egészsége minden pénzt megér.

2007. nov. 14. 22:12

Imádlak titeket akik itt vagytok!Nos igen a magánrendelésre már gondoltunk s kaptunk is nevet!De a név nem volt más mint a kedves doktornő aki kezelte(idézőjelben )a lányom!Nos mókuskerék ami gyorsan pörög!Azt mondták évekig kell szednie a hashajtót a gyereknek,de a baj az hogy a sűrű mézszerű létől a reggeli és a vacsora is hányással kijön!Ez napi dolog szinte!Várom a vizsgálatot és majd nem fogom engedni szerintem az altatásosat!Mert mindenki mondja az fölösleges!Azt meg sem hallják hogy a férjem is székrekedéses és valószínűleg öröklött a dolog!És tuti hogy a tápszer is bajt okoz!Beba HA 1-2 olyan sűrű hogy keményíti a székletet s még jó drága is!Ma már a bifiduszos tápszert adom neki jobban eszi s mintha alakulna a széklet!Bárcsak...................................

Ja még el sem mondtam hogy amikor vizit volt akkor mindenkit kiküldtek az osztályról és egy anyuka szólt nekem hogy szaladjak mert a sírástól kimerült lányomat viszik valahová!Én széttudtam volna törni mindent mert nem engedtek be!

És semmit nem ért hogy ápolónő vagyok!

A gyerekek nem tudják elmondani mit mondtak a viziten nekem meg semmit nem mondtak!

Rossz visszaemlékezni majdhogynem sírok az emlékektől!

Nem engedem többet befektetni!!!!

Istenem de rossz rágondolni!

15. anita0810 (válaszként erre: 11. - Magusszi)
2007. nov. 14. 17:43
Szia Magusszi. Látom hogy írtál és nem túl jók a híreid Nóci állapotát illetően, amit nagyon sajnálok. Tumom hogy ilyenkor kívűlállóként könnyű okoskodni meg nagyokat mondani, de nem gondoltál még arra hogy esetleg felkeress egy magánrendelőt? (Az sem biztos hogy van ilyen csak annyira szeretnék segíteni.) Vagy egy olyan gyerekorvost aki ilyen "nem mindennapi" betegségre specializálódott.Mert gondolom abba a bizonyos kórházba nem szívesen viszed vissza ahol nem éppen "HUMÁNUSAN" kezelik a kis betegeket. A házi gyerekorvosodnak nincs valami ötlete? Gondolom te sem tudsz abba belenyugodni hogy ezután a gyerek hashajtón éljen,és te is tudni szeretnéd hogy mi ez a veleszületett dolog. Csak nem mindegy hogy hol és kik végzik el a szükséges vizsgálatokat. Mindenesetre én nagyon szorítok nektek így ismeretlenűl is. Ja és egyáltalán nem vagy rossz anya!!!!!!!!!!! Ez eszedbe se jusson.
2007. nov. 14. 12:30
Bocsánat a helyesírási hibákért. Sínbe, nem sínba.
2007. nov. 14. 12:29

Kedves Magusszi! Mélységesen átérzem a problémádat és teljes mértékben igazat adok neked. Az én kislányom a nyáron volt kórházban hasmenéssel. Rota vírusra gyanakodta, és a felvételkor a doktornő mondta, hogy fog székletvizsgálatot is kérni, de nem lett belőle semmi. Amikor bementünk kérték, hogy miután a doktornő megvizsgálta a kislányt, vigyük át az osztályra és vetkőztessem le újra pelenkára. Akkor adtak rá egy hátulkötős kórházi göncöt és kivitték a kezelőbe, de én nem mehettem vele. Az ajtó előtt vártam és hallottam ahogy torkaszakadtából ordít a kislány. Majd kihozta a két "ápolónő",már előtte is zokogtam, de amikor megláttam, hogy a gyerekem keze sínba téve és úgy van bekötve az infúzió, végképp nem bírtam. Erre rámförmed az egyik "ápolónő", hogy semmi gond anyuka, nem a maga gyereke az egyetlen, aki kórházba kerül és infúziót kap.Erre már én is bepöccentem és ordítottam vele, hogy nekem az első gyerekem és ne ő mondja meg, hogy én mikor sírok érte és mikor nem. Ezután pedig kikötözték a gyerekemet (kezét, lábát) mint egy kutyát, hogy csak a kis fejét tudta mozgatni. Egész álló nap az ágya mellett ültem, hogy lásson. Csak akkor mentem ki mosdóba meg kávéért, amikor aludt.

Mindamellett, hogy hozzánk is így viszonyultak, döbbenten vettem észre, hogy azokhoz a gyerekekkel, akikkel nincs bent a szülő még kutyábbul bántak. Volt egy-két kivétel is, akik tényleg próbáltak a gyerekekkel emberségesen viselkedni, de főleg az idősebbek arcán már csak fásultságot lehett látni. Semmi olyasmit, hogy elhivatottság, munkaszeretet, vagy hogy legalább a gyerekeket is normális embernek tekintenék. Mi 3 napot töltöttünk a kórházban, de ez a 3 nap maga volt a pokol. Nálunk talán jobban megviselt engem, mint a kislányt. Ezek után a rossz élmények után mindig csak azon imádkozok (ha betegek vagyunk), hogy csak kórházba ne kerüljünk.

2007. nov. 13. 22:35

Édesanya!

Nagyon megérintett ami veletek történt,nehezen találom a helyes szavakat.Maximálisan egyet értek veled, nem csak azért mert nekem 2 lányom van, és én is ápolónőnek tanultam,hanem mert mélységesen felháborít amit a mai világban megengednek maguknak egyesek, csak mert fehér köpeny van rajtuk és sokat tanultak.Én is minden erőmmel küzdök az ilyen esetek ellen, volt már összetűzésem a vélemény nyilvánításom miatt.Még a kórház igazgatónak is írtam levelet.Sajnos igen egyszerűen leszereltek.Tehát ha egyedül vagy, sajnos nem tudsz győzni.S az emberek sajnos még mindig félnek kinyitni a szájukat. Nagyon sajnálom ami veletek történt, biztos vagyok benne, hogy az idő segíteni fog, hogy a kislányod újra önfeledten mosolyogjon! Gyógyulj meg Kicsilány! :)

2007. nov. 13. 20:57

Köszönöm a hozzászólásaitokat!Nos ez igaz csak 9 napról volt szó............csak azért fogom fel tragikusan a dolgokat,mert ő az első gyermekem,s a felháborító hogy protekció ellenére s annak ellenére hogy ápolónő vagyok úgy foglalkoztak a gyerekemmel mint egy senkiházival.....Nos ezért a borzalom,mert nem értem hogy ha én 7 éven át a legnagyobb szeretettel tanultam a szakmám,s tettem le az esküt akkor más,egy gyerekosztályon dolgozó hogy???????????????????????????????

Mert ha valamivel, hát a gyermeki testtel és lélekkel tudni kell bánni!

Ez elmaradt!És sajnos nincs vége!A cikk után nem tudom hány nappal vagyok de a napi 2x i hashajtózás ellenére visszatért a probléma és a veleszületett bélrendellenesség is megvan!

Dilemma!!!!!!!

Rossz anya vagyok-e ha egy szükségtelen vizsgálatot engedek elvégeztetni és utáni nézni a lélegeztetőgépre tett gyermekem vagy hagyjam az egészet a lelki egészsége érdekében?

A védőnőm s orvosom szerint ne engedjem mert nincs miért elvégezni!

Csak jaj azok a konok gyermekorvosok akik ügybuzgók.............

10. narina
2007. nov. 12. 22:55
Bocsi a lelkileg összetört kislányomra céloztam csak lemaradt!
2007. nov. 12. 22:49
Én is megértelek teljes mértékben,egy hasonló problémával kerültünk a már most iskolás lányommal.2004 őszén a lányom állandó lábfájásra panaszkodott eleinte azt hittem csak azért mondja mert azt szeretné,hogy ölbe vegyem.Amit meg is tettem igy jártunk oviba.Majd akkor vállt furcsává a dolog mikor egyik nap a lányom széklete valami egészen világos szinü(krémszin)volt.Orvoshoz vittem majd korházba kerültünk,itt is elmondtam mi a panaszunk elkezdődtek a vizsgállatok vérvétel,többször is.Két-három nap utánn megkérdeztem mikor fognak már széklet mintát venni hiszen emiatt kerültünk ide,a nővérek azt mondták nincs kiirva ilyen vizsgállat.kb4.5.napon a sok könyörgés meghozta a sikert vettek széklet mintát,majd haza engedtek.Erdmény 3-4 nap múlva lessz érdeklődjek itt.Ekkor 4éves kislányom még mindig olyan széklettel és lábfájással.Amikor vissza mentem az eredményért közölték velem,hogy eltünt meg kell ismételni,ekkor felrobbantam a méregtől és otthagytam őket.Aznap a gyermek pszihológushoz volt időpontunk ott elpanaszoltam magam és ő segitett.Adott nekem egy kérvényt azANTSZ-hez,hogy kiadják a lelet másolatát amiből kiderült a lányomnak kampilobakter nevü baktérium fertőzése volt ami elállta a végtagjait,ez az orvos még antibiotkumot is irt nekünk és hálistennek meggyógyult az én már amugy is lelkileg összetört.(Bocsánat,hogy ilyen hosszúra sikerült.)JÓ EGÉSZSÉGET NEKTEK!
2007. nov. 12. 20:38
Én csak most olvastam el a cikket de kipotyogtak a könnyeim annyira sajnállak benneteket. Tudom milyen az az ártatlan kis arc amikor nem érti hogy miért történik ez vele. Mint itt mindenkinek nekünk is volt ilyen rossz"élményünk" a kórházból. A kisfiam 10 naposan került be, 5 napig voltunk bent,életem legszörnyübb 5 napja volt. A legrosszabb talán az volt hogy senki nem mondott semmit és tehetetlen voltam. Éjjel nappal sírtam, a tejem elapadt. A kisfiam meg nem kapott levegőt 1 felsőléguti hurutos fertőzés miatt. Óránként szívták az orrát orrszondával, a végén már csak a vér jött belőle. Fájdalmamban már olyat tettem amit előtte soha;térdenállva imádkoztam. Nagyon szurkolok neked hogy rendbejöjjön Nórika, próbáld őt gyereke közé vinni, vagy egy játszóházba hátha kicsit terelődik a figyelme. Neked kitartást kívánok, és kérlek írd meg hogy javul a picur. Jó esélye van rá hogy elfelejtse ezeket a borzalmakat, amit egy felnőtt embernek is nehéz lenne végigcsinálni
2007. nov. 12. 17:51
Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. A legfontosabb, hogy ne fogd fel nagyon tragikusan a dolgot, hiszen ha jól értettem csak néhány nap volt és rendeződött a baba állapota. Ő még leginkább úgy látja a helyzeteket, ahogy Te, ezért fontos, hogy próbáld meg megtalálni minden helyzetben a pozitívumot. Nem kellett megoperálni, ezzel sok egyéb dolgot elkerültetek. Általában mindenhol lehetőség van arra, hogy saját felelősségedre hazavidd a gyereket és csak nappal, vizsgálatokra vagy kezelésre vidd be. Nem mindig ajánlanak fel minden lehetőséget, de ha konkrét elképzelésed vagy kérdésed van, érdemes rákérdezni, mert lehet, hogy így könnyebben segítenek.
2007. nov. 12. 17:22

Megértelek. Tudom miről beszélsz, mert én is átéltem a kisebbik gyermekemmel sokmindent. Kis súllyal (1800 gr) született, enyhe dongalábbal, féloldali parézissel. Nem dohányoztam, nem ittam, nem szedtem gyógyszert. Nem sikerült kideríteni, hogy mitől lett mindez.

A szemét kétszer műtötték Baján, gyógytornára Hódmezővásárhelyre hordtam, neurológushoz Gyulára, a lábát Pécsen műtötték. Annak ellenére, hogy szülésznőként dolgozom, én sem kaptam kivételes bánásmódot sehol.

Ahogy elérte az iskolaköteles kort, mégegyszer belémrugtak, mert közölték miért nem adom inkább intézetbe. Nem igazán tudtam felfogni, hogy kérhetnek ilyet egy anyától. Nekem lett igazam. Ma a fiam 16 éves. Lassított munkatempójú iskolába jár, de elvégezte a nyolc osztályt, most kezdte a 9.-et. Önállóan felöltözik, eszik, egyedül jár iskolába. Nagyon ragaszkodó, jószívű.

Úgy tűnik, hogy mára már elfelejtette a sok kórházban töltött heteket.

Remélem, hogy ti is túllesztek ezeken a nehéz napokon, heteken.

2007. nov. 12. 14:11

Nagyon sajnálom ami veletek történt. Sok kitartást és erőt Nektek! Kívánom hogy visszakapd a mosolygós, vidám babád. És addig is öleld és zeresd minden percben.

MI is voltunk kórházban, ráadásul intenzív osztályon, és mivel infúziót kapott, nem foghattam meg, nem vehettem fel, és a szíverm szakadt meg. 5 hetes volt akkor, nem tudom mi maradt neki ebből. De én is alig vártam, hogy kijöhessünk.

2007. nov. 12. 13:46

magusszi

Kitartást neked és légy nagyon erős, hogy amikor rád néz a kislányod azt lássa, hogy rád számíthat!

2007. nov. 12. 11:14

Én nagyon félek, mert januárban megyünk a kisfiammal műtétre. Előre láthatólag 4 éjszakát leszünk ott, de én is nagyon félek, hogy az eleven, örökké mosolygós, életvidám kisfiam fog-e velem hazajönni? Nagyon remélem, hogy nekünk nem lesz ilyen kálváriánk!Bár hasonlóban volt már nekünk is részünk...év elején egy híresi budai kórházban egy csomó- a tb-nek piszok drága vizsgálatot kellett volna elvégeztetni. Mivel nem volt rá időnk, anélkül mentünk kórházba. Ahová papíron felvettek bentlakásosnak a 3 hónapos babámmal, hozzáteszem a vizsgálatok nélkül ezt meg sem tehették volna-a saját követelményrendszerük alapján.

A gyereket nem műtötték, csak gyógytornásztatták...tehát a vizsgálatok feleslegesek is lettek volna. Bejártunk, minden nap, reggel 8-tól 4-ig ott voltunk. A szobábát annyira használtuk, hogy ott szopizott a baba és ott aludt. Orvost egyszer láttunk-akkor is minek...a legotrombább orvosok voltak, akikkel valaha is találkoztam. És a végén megkaptuk a záróval az elszámolást...hááát voltak rajta újdonságok! Legszembetűnöbb az én étkeztetésem volt...egyszer szántak meg egy ebéddel. Remélem most nem ilyen tapasztalatokkal jövünk majd haza!

Sok sikert és kitartást a lelki gyógyuláshoz!

2007. nov. 12. 09:26

Óh, ezt ismerem, nagyon is. MI csak kevés időket töltöttünk el különböző kórházakban, eddig a Heim Pál volt az egyetlen, ahol nem azért fogták bent a gyereket, mert kell az ágypénz. Volt, ahonnan hazavittem 4 éjszaka után saját felelősségre, és hosszas tépelődés-megfontolás után, mert már nem láttam indokoltnak a maradást. A mostani hellyel szerencsém volt, de az elszámolási lapot elnézve nálunk lefelejtettek pár gyógyszert, amit bizony megkapott a fiam...csak sóhajtottam, örültem, hogy mehetünk haza, bár a számla végeredménye azért meglepett, a GYEDemnek kb. a 4x-ese volt, 5 éjszakáról, 4 nappalról volt szó.

A hazaérkezésről senki nem beszél, ezt elfelejtik mondani, hogy a meggyötört gyerekek otthon is kórházasan fognak viselkedni. Amíg kisebbek elég 4 óra, hogy feloldódjanak, egy éves kor után Bennek már 4 nap kellett, mire nem ébredt fel vinnyogva éjjelente...ilyenkor anya a minden, és ezt el kell fogadni. Akármekkora a kupi is otthon meg kell, hogy várjon, mert "haza kell szoktatni" a kórházból hazaérkezettet. Nekem ilyenkor sokat segített a hordozókendőm, belekötöttem még nemrég is, így porszívóztunk, mosógépet pakoltunk, rendet raktunk. Van amit így nem lehet-ajánlott, nem is főznék a hasamra kötött gyermekkel, nem mosogatnék :P

Szóval egy orvos sem mondta még: Anyuka, ha hazaérnek lesz pár nehéz napjuk mire visszaszokik az otthonba :(

2007. okt. 18. 22:28
Kislányom tavaly december 7-én született, s pár hónapig minden úgy ment mint a tündérmesében! Gyönyörűen evett, nagyokat szundikált s két hetes korától átaludta az éjszakát! Aztán mintha a negyedik hónapnál azt mondták volna, hogy na mostmár legyen egy kis izgalom is ebben a babázásban! Olyan mintha valaki elátkozta volna a gyerekem! Szinte minden megfordult! Nem evett, nem ivott egyáltalán, folyton sírt és kezdtek testi tünetek mutatkozni, amire a gyerekorvosom csak széttárta kezeit, s tett egy nagy kérdőjelet.

Ugrás a teljes cikkre: 9 nap!

Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook