7 év után kéri a lányomat! Most mi van? (beszélgetés)

Te írtad, én visszaolvasok mindig:

"mostani paromat tartja az apukajanak. En nem akarom oda adni senkinek sem az en kis malacomat, es azt sem szeretnem ha lelkileg serulne(nem is mondtam neki semmit meg"

Megértelek, de ez a te döntésed volt.

Ha később viszont arról értesültél volna, hogy igenis kereste édesanyád a kapcsolatot veled, csak a "szeretteid" megakadályozták, a te érdekeidre hivatkozva, akkor szerintem nem így vélekednél most a helyzetedről. Akkor igenis az édesapádra haragudtál volna, mert közétek állt, rá irányulna haragod. Pedig ha hagyott volna találkozni benneteket, akkor lehet, hogy egy-két találkozás után te nem keresed édesanyád társaságát, mert magad ábrándulsz ki belőle. És akkor egészen más színben látnád a világot.

Ezért írtam, hogy szerintem igenis szerencsésebb lenne, ha adott esetben hagyná az anya, hogy találkozzon az apa a lányával, persze, egyetértek azzal, hogy ő irányítson, diktálja a feltételeket, hely, idő stb, de ne álljon közéjük. Az élet úgyis hozza, hogy az apa megszeretteti magát, vagy meggyűlölteti magát a lányával. És akkor a lány döntése, hogyan tovább. De az esélyt meg kell adni, szerintem. Lehet, hogy ideális kapcsolat lesz közöttük, ilyennek is találkoztam már.

Miért tiltakozna egy 10 éves gyermek az apja ellen, akire valószínűleg nem is emlékszik? Nem a gyermek nem akarja látni az apját, hanem az anya szeretné eltiltani a gyermeket az apjától.

Hogy mit mondj a gyermekednek? Csak őszintén, mindent. Elég baj, hogy nevelt apjára tekint úgy, mintha a sajátja lenne. Hogy miért nem kereste eddig a gyermekével a kapcsolatot? Ezer oka lehet. De ilyen alapon nem lehet eltiltani az édesapjától egy gyermeket. Később úgyis lesznek kérdései, mert az emberi kíváncsiság már csak ilyen. Meg kell adni az esélyt egy normális apa-lánya kapcsolatnak. Majd a gyermek a tapasztaltak után eldönti, hogy továbbra is szeretné-e tartani a kapcsolatot az apjával, vagy inkább köszöni, de nem kér belőle. De most még hogy is kérhetnéd tőle, hogy nyilatkozzon, amikor nem is ismeri? Mindenképp adj esélyt nekik!

Sejtem, hogy kényelmesebb lenne neked, ha az édesapa eltűnne a színről, de ne a saját érdeked nézd ilyenkor, hanem a gyermekét. Ha eddig sem titkoltad volna el a kilétét, akkor most nem lennél ilyen nagy gondban.

Szerintem pont attól félsz, mit fog most majd gondolni rólad a lányod, illetve a nevelt apjáról, ha megtudja, nem is az ő apja. És mit fog szólni ahhoz, hogy eddig burokban élt, eltitkoltad előle az igazságot. Magadat és a nyugalmadat félted, a megszokott életedet.

Engedd, hogy megismerjék egymást, ne te ismertesd meg az apja rossz tulajdonságaival, ne neveld ellene, hagyd, hogy saját maga megtapasztalja, kiismerje az apját.

Biztosan nehezebb így, hogy más országban laktok, de nem a gyermek választotta sem az apját, sem az anyját, és nem dönthetsz helyette. a távolság nem elég ok, hogy messze tartsd az apjától. És ha a gyermek megbocsájtja majd neki, hogy ennyi ideig nem kereste, simán lehet köztük ezentúl egy jó kapcsolat. De ezt nem szabad neked eldönteni, hagyd, hogy a gyermeked megismerje őt.

Az apa a gyermeknek tartozik magyarázattal, nem pedig neked. Ha a gyermek felnőtt lesz, valószínűleg úgyis megkeresné, bárhogyan is végződne ez a találkozás. És akkor rád neheztelne, mert az útjában álltál. Most még nem mondhat, gondolhat ilyet, hiszen az apa nem kereste őt. Mindenképp légy vele őszinte!

De ez a te döntésed,, nem úgy kényszerítettek ebbe a helyzetbe.

A fiam (24 éves) sem akarja megkeresni az apját,pedig többször felajánlottam neki, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb meg fogja tenni, hogy lezárhassa magában a dolgokat.

És én már idősebb vagyok, és már érzem, hogy mennyire fontos ismerni a gyökereket, tudni, hogy honnan jöttél.

Anno az én fiamat is 5 évesen akarta az apja elvinni hétvégére úgy, hogy előtte 8 hónaposna látta. Bejelntettem a gyámhatóságon, hogy a gyerek számára gyakorlatilag vadidegen embernek nem adom oda (pedig neki utazni sem kellett volna). Egy ideig nálunk látogatta, nem sokszor, aztán (úgy tűnik örökre) lekopott.

Ne tiltsd el, csak te irányítsd a dolgokat, amennyire csak tudod.

Az apja, nem tilthatod.

A törvény pedig nem kötelezhet téged arra, hogy idehozd a lányod. Szerinted 2 hetente megváltja a jegyét, vagy odautazik hétvégére?

Jesszus miket írtok! Egyőtök sem gondol arra, hogy a gyerek egyszer felnőttként, vagy kamaszkéént megkérdezi az anyját, miért vetted el az esélyt, hogy az igazi apját is megismerje?

Az én gyerekem apja egy hasonló rohadék, de ha jött volna, csak néha, hálás lettem volna. A fiam még most sem tudja kezelni, hogy az apja nem is nézett felé. Pedig van, aki apaként szerette.

Nem szabad, hogy a saját sérelmünk, megbántottságunk irányítson.

De mit mondjak neki?Apadnak eszebe jutottal es utazd at fel eurpat minden honapba, mert ofelsege latni kivan!Vagy hogy alljak neki?

Tavaly hozott a novermegy csaladi kepet rajta volt mindenki megkerdeztuk hol az igazi apad,erre ramutatott az ocsemre aki a kepen volt 14 eves es pont bajuszt novesztett

ezen átmentem, 1o évesen még kiskorú, nem veszik figyelembe, hogy mit akar ..... 16 évesen már igen, mert akkor már rendelkezik részleges jogokkal, majd nagykorúságától teljes jogú

ha nincs megegyezés és apuka nem fizet, akkor csak bizonyítani kell mindezeket és mint írtam a gyermek pszichikai létére kell hivatkozni, hogy ezzel csak megbolygatnák, nem jó neki .... stb., ha szükséges érdemes egy pszichológussal is elbeszélgetést kérni erről a témáról, aki véleményt is mondhat/adhat :)

Tök mindegy sztem, hogy fizet-e gyerektartást, meg hol volt eddig, csak egy számít: a gyerek.

Aki csak kicsi, de nem hülye, és ezeket a felnőtteknek visszás helyzeteket is tudják kezelni, ha megkapják hozzá a felnőttektől a korrekt segítséget.

Úgy tudom, hét évre visszamenőleg kérheted a tartásdíjat, függetlenül attól, hogy akarta látni vagy sem. Nem hinném, hogy hirtelen apai érzései támadtak volna, bár még az is előfordulhat.

Huhh. Nem egyszerű.

Nem jó taktika, ha úgy akarod megvédeni, megkímélni a lányodat, hogy nem tud a vérszerinti apjától semmit. Ezeket a dolgokat úgy sem sikerül örökre titokban tartani, jobb, ha most tudja meg (akár egy pszichológus segítségével), felnőttként sosem fogja neked megbocsátani, hogy nem adtál neki lehetőséget a döntésre.

Itt neked kellene megtalálni azt a módot, ahogyan ezt kezelni tudod, nem szidva a gyerek előtt az apját (én nagyon nehezen tettem ezt meg, de meg kellett). Azért, hogy az, aki valójában apjaként neveli, ugyanúgy megmaradjon apának.

Eddig hol volt?

Tartást fizet?

Miért most jutott csak eszébe,gyámügytől vagy ügyvédtől tanácsot kell kérni,mi van ilyen esetben.