7 év után kéri a lányomat! Most mi van? (beszélgetés)

Igazad van. De ettől függetlenül még a kislánynak tudnia kell, hogy ki az apja. Ha az édesanya titkolja előtte, és később, esetleg évek múltán derül ki, akkor a kislány máshogy fog nézni az édesanyjára, meggyűlölheti. Arra fog gondolni, hogy az édesanyja egész addigi életében hazudott neki, a nevelőapukája, akit az apjának gondolt, szintén hazudott neki.. Egy ilyen fontos dolgot nem szabad eltitkolni a gyerek elől, még akkor sem, ha az apjának nem kellett.

Ráadásul a szülő az, akinek mindenben példát kell mutatnia a gyermekének, az őszinteségben is, és ha ezt látja, hogy ilyen fontos dolgokat nem beszélnek meg vele, akkor a szülők, vagy bárki hogyan várhatja majd el, hogy a gyermek későbbi életében őszinte ember legyen, vagy hogy ha az ő életében lesz egy hasonló probléma, azt meg tudja oldani?

Az én apám azt csinálta, hogy 3 éves koromban lelépett, egy ideig keresett telefonon, látogatott (kb egy évig, de elég rendszeresen), azóta itt vagyok 20 éves és egy kezemen meg tudom számolni, hányszor találkoztam vele. Azt hittem, nem kellek neki, azért nem keres. Évekkel később rájöttem valamire. Anyám volt az, aki megtiltotta neki, hogy találkozzam vele. Úgyhogy egy idő után elmúltak a telefonhívások, a látogatások is. Az előző kommentemben pedig olvashattátok, anyámmal milyen "jó" a kapcsolatunk...

Egy esélyt szerintem adni kell a gyermeknek, hogy megismerhesse az apját, még ha később megint el is tűnik. Azt pedig nem tudhatja senki, hogy tényleg eltűnik-e megint vagy sem.

Most csak abba gondoljatok bele, hogy ha ti lennétek ilyen helyzetben. Valamiért le kellett, hogy mondjatok a gyermeketekről, de évekkel később szeretnétek megismerni, tartani vele a kapcsolatot. Nektek milyen lenne, ha nem engednék?

Mert ugye az sem biztos, hogy az apának nem kellett a gyerek és azért nem kereste. Vagy ha nem is kereste, ennyi év után lehet, hogy megjött az esze és rájött, hogy szeretné tartani a kislánnyal a kapcsolatot. Ez egy összetett dolog, de a gyerek érdekét kell nézni mindenféleképpen.

Mi van ha: megismeri az apját, de az megint eltűnik?

Mi van ha: nem mondom el neki az igazat?

Mi van ha: ez kiderül?

Bár az én véleményem nem számít, de azt mondanám, hogy tudja meg az igazságot az apjáról. El kell neki mondani, hogy régen valamiért lelépett, elhagyta őket, de most előkerült. Nem tudni, meddig tart ez, lehet, hogy megint eltűnik, de most itt van.

Ha lelép, a gyerek csalódik, igen, de ott lesznek mellette a szülei, az édesanyja, a nevelőapja, akik mellette fognak állni és segíteni fognak neki, hogy átvészelje a dolgot.

Ha nem mondja el de később kiderül? Akkor is csalódni fog a gyerek. De nagy valószínűséggel megromlik a szüleivel a kapcsolata, megutálja őket. Mert éveken át, mondhatjuk, hazugságban élt...

Ildi

U.i.: még abba gondoljatok bele kérlek, hogy a gyermek helyében vagytok.

Sziasztok!

Addig ne mondjon a kislányának semmit, amíg nem megy látogatni?!:O Még ha a szülők útjai külön is váltak, még ha nem is békében váltak el, egy gyereknek, bármilyen idős is, joga van tudni, hogy ki az apja. Az én szüleim is szétmentek, mikor 3 éves voltam, 5 éves voltam, mikor anya megismerkedett a jelenlegi férjével. (Most 20 éves vagyok.) Attól függetlenül, hogy van egy vérszerinti apám, én a nevelőapámat tekintem apámnak, hisz' ő nevelt fel, neki köszönhetek nagyon sok mindent, tőle tanultam meg sokmindent.

Szerintem minél előbb mondd el a lányodnak, hogy mi a helyzet. Ez nem korhoz kötött dolog, a gyermek életkorához mérten is el lehet mondani, olyan szinten, hogy megértse. Ha később derül ki az igazság, akkor csak te jársz rosszul, hidd el. Az én anyám is sokmindent eltitkolt előlem, nagyon fontos dolgokat, (többek között apámról sem mesélt soha semmit, hiába kérdezgettem, mikor kicsi voltam), voltak dolgok, amik eléggé későn derültek ki, (nem is anyámtól tudtam meg sok dolgot, mert ugye titkolta őket), szóval ezek miatt nincs is köztünk igazi anya-lánya viszony. Együtt lakunk, egy házban, de csak eléldegélünk egymás mellett, nem nagyon beszélünk meg semmit, mert én nem is akarok, azért is, mert sok mindent eltitkolt. Egyszerűen semmit nem beszélünk meg. Ami fontos lenne, azt sem. Annyira nem vagyunk jóban, hogy egyetlen egy pasimat sem hoztam még haza és még sorolhatnám.

Biztosan szereted a lányodat és a lehető legjobbat szeretnéd neki, de nem biztos, hogy neki az a lehető legjobb, ami neked lenne ebben a helyzetben (ha megint eltűnne az apa és nem hallanál róla).

Úgy gondolom, ha leülnétek és megbeszélnétek a dolgokat, akkor könnyebben közös nevezőre lehetne jutni, mint ha rögtön a rendőrségre mennél. Az apával is meg kell beszélned a dolgokat, hogy hogyhogy csak most jelentkezik, mi volt eddig? De nem szabad ellenségesnek lenned, nem lenne szerencsés, ha a lányod azt látná, hogy milyen vagy az apjával.

Tudom, 10 évesen még gyermek a lányod, de ennyi neki is jár, hogy megtudja az igazságot. Ne buta kisgyereknek kezeld, hanem egy okos, értelmes kislánynak. Biztos nagy megrázkódtatás fogja érni, ha megtudja, de inkább most, tőled tudja meg, mint később, mert a kapcsolatotoknak könnyen és csúnyán véget tud vetni. Hidd el, tapasztalatból mondom...

nah azert annyira hulye en sem voltam hogy kifizetem !!!

Eladtam a lakasomat egy honapon belul es kikoltoztem,a penzbol semmit nem latott,azt hogy mikor esett le neki hogy se lakas se penz azt nem tudom, de szerintem mostanaba azert bukkant fel.

Az nem lehet, hogy megint pénzt akar tőled?

az a 4-5 alkalom nálunk is erről szólt

félre érted! Amíg jött soha nem tiltottam! De azért álljon már meg a menet egy gyerek nem használati cikk, hogy egyszer kell, majd egyszer nem , majd megint kell. Mellesleg soha semmi rosszat nem mondtam a gyereknek és nem is fogok.

És nekem ő soha többé nem kell. Milyen szülő az aki egy lombik terhességből 25 hétre született korababával - a halott baba emlékével- a saját házamból elüldöz.

Te jó ég micsoda egy alak.Megvetted,hogy békén hagyja a gyerekét?Mit akar ez most akkor?

Undorító egy pasas lehet,megértem,ha meg akarod védeni a lányodat tőle.Ezt majd csak a gyerek nagyobb korában lehet neki elmagyarázni,hogy milyen egy ember az apja.

Én veled értek 100%-ban egyet.

Nekem is volt 1 házasságom ami válással végződött,és a mostani férjemmel neveljük közösen a gyerekemet az azóta született testvéreivel együtt.Az apja kb 3 évesen látogatta utoljára(most 17 éves),soha nem fizetett tartásdíjat,nem jutott eszébe egyetlen születésnap vagy karácsony,szóval ő is egy rohadék.Eleinte szemétkedett,mert nem bírta elviselni,hogy elválok tőle,és a gyereket akarta eszközként használni,de a férjem kiiktatta.Viszont a gyerekem habár a férjemet tekinti apjának,de tudja az igazat,mindig nyitva előtte a lehetőség részünkről,hogy megkeresse megismerje az apját ha úgy gondolja.

Szerintem nem tiltakozz a láthatás ellen,csak legyenek feltételeid.Mint pl az apa jöjjön látogatni a gyereket,el ne vihesse egyedül,fizesse a tartásdíjat(visszamenőleg is amennyit csak lehet követelni).Meglátod talán egyszer sem fog menni,inkább hagyja a francba.Akinek ennyi ideig nem hiányzik a gyereke,az nem akar mást mint az@rt keverni,cseszi a csőrét,hogy esetleg Ti normálisan éltek,ami talán neki nem sikerül.Ebbe szeretne belerondítani.Aki valóban szereti a gyerekét,az nem bírja ki,hogy ennyi ideig ne lássa ne keresse,és azt sem,hogy ne gondoskodjon róla megfelelően.Ennek elmulasztására elfogadható ok kifogás nincs!!!Az ilyen apa nem apa!

Tulajdonképpen az apa lemondott egy fél lakásért arról a gyerekről, akihez most nagyon ragaszkodik.

Az anya egyszer nem tiltotta a találkozást, maga az apa nem ragaszkodott hozzá, és nem kereste.

Ha annyira szerette volna látni a gyereket idáig is megtehette volna.

egyébként a férfiak 90%a nem a gyerekhez ragaszkodik, hanem a nőhöz. A gyerek tulajdonképpen csak a nő "tartozéka". ezért is van az, hogy válás után a férfiak jó része magasról tesz a saját kölkére, és még azt a szerény kis összeggel sem járul a neveléshez.

Aztán van amikor felszínre tör az "apa vagyok" szindróma, és még ő a szenvedő fél....

Én az utazás oldalához tudok hozzászólni, mert egy rokonom is hasonlóan járt. Apuka hepciáskodott, tárgyalás is volt (Magyarországon). És az lett az eredmény, hogy a rokon csajszi közölte, hogy ő nem akadályozza a volt férjét. Tessék, jöjjön ki Londonba kéthetente, és vigye a gyereket, vasárnap este pedig hozza vissza neki.

Ezt ítélte meg a bíróság is. Tehát apuka kiutazhat külföldre kéthetenként, és láthatja a gyermekét.

Gondolom, kitaláljátok, hányszor utazott ki?

Szóval, nem a nőnek kell Magyarországra hurcolászni a gyereket.

már ne is haragudj, de ha ilyen helyzetbe kerülnél Te se mondanál mást, a mi esetünk :

11 éves kapcsolat, 2 év próbálkozás után lombik terhességből 20 hetes vetélés, 2. lombikból ikerterhesség, 25 hetes koraszülés, egyik meghalt. 3 hónaposan haza a kórházból, 5 hónaposan már nem kelett a gyerek: idézem, nem ilyennek gondolta!!!

elkezdett inni, cigizni bulizni, előtte ha valaKI azt mondja, hogy ilyen is tud lenni nem hittem volna el.!!!

szó szerint a narkós cigi füstje tette fel az i-re a pontot amikor a SAJÁT lakásomból elköltöztem a picivel anyuékhoz. bíróság útján sikerült a lakásból kiköltöztetni és a gyereket is nálam helyezték el. kb. 10 hónaposan látta utoljára és már 6.5 éves és egészséges!

1.5 éves volt amikor a mostani páromat megismertem. Ő tanította járni, mászni, ő volt ott amikor az első szót kimondta és amikor a falat összehányta, ő éjszakázott vele ..... soroljam még?

Tehát szerintem az az apa aki apaként viselkedik!!!! És a mostani párom az igazi apa!!!!

Így örülök, hogy nem jön !!!! És ha a gyermek értelmi szintje eléri meg lehet neki mondani az igazat még mielőtt csalódás érné!

Akkor viszont szerintem semmiképp nem kérhet olyasmit, ami a gyerek életvitelét, tanulását stb. akadályozza. Ha Ö kiutazik a lányához, akkor gondolom biztosítanod kell hogy találkozzanak, ha jól tudom arra is van mód, hogy a Te jelenlétedben (ha félsz hogy felzaklatja a gyereket pl) és iskolai szünetekben szokták még megoldani ilyen esetekben hogy találkozzanak. Szerintem elsöre mindenképp a gyerek otthonához közel, nálatok kellene találkozniuk.

Viszont eltiltani nem tudod, és tényleg nem is lenne jó. Szerintem ha látni akarja, utazzon oda, és találkozzanak. Aztán mondja el ö a gyereknek, mi tartotta eddig vissza... (Ebben a korban ráadásul a gyerekek hajlamosak is idealizálni a távol élö szülöt, mentésgeket keresnek neki stb. jobb ha engeded öket találkozni, ha öszinte a szándéka, azért, ha nem akkor meg úgysem tudja sokáig szédíteni a gyereket, pláne nem fog miatta külföldre utazgatni...

Értem én, hogy nem keresett az édesanyád. Csak példaként hoztam fel, hogy más színű lenne a történet, ha utólag megtudod, hogy igenis keresett, csak megakadályozták a találkozásotokat.

"Mindenki vállaljon felelősséget a tetteiért" fogalomba neked az nem fér bele, hogy az apa őszintén megbánta, amiért nem tartotta a kapcsolatot a gyermekével, és ezen szeretne most változtatni? Hogy most találkozni szerezne a gyerekkel, bocsánatot kérni tőle, és elmagyarázni a kis nyelvén, hogy miért viselkedett így? A bocsánatkérés, megbánás és megbocsájtás is teljesen emberi tulajdonság, persze ha csak szívből jön, és van alapja is. Oké, vétett, de azért semmi nem helyrehozhatatlan. Ezért írtam, hogy mindenkinek jár az esély. Ha azt is eljátssza, akkor persze az már érthető, hogy újabbat nem kap.

Én mindig elolvasok mindent, mielőbb reagálok. És csak a véleményemet írtam le, lehet vele egyetérteni, vagy nem egyetérteni, de akkor is ez a véleményem, amit úgy gondolom, elmondhatok én is, mint bárki itt a fórumon.

Miért is hibáztatsz akkor most engem? Mert más véleményen vagyok, mint más?