50-es férjem dobott egy 29 éves csajért. Hogy éljem túl? (beszélgetős fórum)
Most ert veget a hazassagod - kapcsolatod es maris azon aggodsz mikor lesz ujra valki melletted? Foglalkozz onmagaddal. Epitsd fel magad ujra. fel ember mellett nem lehet megallapodni, csak atmenetileg.
Fel a fejjel, minden rendben lesz.
Nagyon sajnálom,és megértelek.Írod,hogy visszafogadnád.Beszéltetek már azóta,hogy bejelentette?
Elköltözött a férjed a nőhöz,és válni is akar?
Attól tartok nem én döntöm el, hogy összeomlok vagy sem. Nyilván senkiért sem kellene tönkremenni.
Az a baj, hogy nem bírom jobban érezni magam. Nem tudom rávenni magam, hogy kimozduljak itthonról. Mindíg arra számítok, hogy épp akkor jön vissza.
Nevess ki. Joggal teszed. Mázsás súlyok tartanak fogva.
Én ezt nem értem...fél évig nem is beszélgettetek a problémákról...???
És még meglepődsz, hogy mást talált? Ebben a szituban ez benne volt a pakliba.
Az meg nem biztos, hogy nem marad meg a 30 éves mellett, ezt csak a feleségek szeretnék.
PASIZZ BE!!! Legyen ez az újévi fogadalom és nehogy már antidepresszánsokat szedjél!!
Nem igazán értem, most miért az a legfontosabb, hogy rögtön társra találj?! Élvezd az életet! Menj moziba, színházba, kirándulni (akár ismeretlen társasággal). Gondolom, az együtt töltött idő alatt sok mindenről lemondtál, amit most ismét kipróbálhatsz!
Majd ha eljön az ideje, akkor próbálj meg társat keresni, ne most, amikor még fájó sebeid vannak!
elhiszem, hogy fáj...
és még az is lehet, hogy tényleg megjavulna, kezesbárány lenne, ha visszafogadnád,
soha többé nem bántana meg
...
Próbáld túlélni. A gyógyszerezés sem megoldás, már csak azért sem, mert hozzászokhat a szervezet, abból pedig csak baj lehet. Ezek a szerek általában tompítanak. Szerintem jobb lenne mindent élesen látnod.
Megcsalt... Elhagyott... Azt szokták mondani, hogy aki menni akar, az hadd menjen. Hát menjen. Majd rájön, hogy milyen lesz neki azzal a nővel a hétköznapokban. Vagy együtt maradnak majd, vagy nem.
Próbálj új életet kezdeni. Pl. törődj magaddal többet kívül is, -belül is, csináld azt, amit szeretnél, és élvezd a függetlenséget.
Bízni kell abban, hogy idővel majd rád talál a szerelem, és egy másik férfi. Nem tudom, hogy hogyan lehet megbízni valakiben, de próbálni kell.
Egy kapcsolatra vigyázni kell, fenntartani a lángot úgymond. Nehéz dolog ez.
Remélem komoly elégtételt érzel, hogy ezt oda merted vágni nekem.
Ami az önvádat illeti, azt lintézem én magam.
Azt hiszem, talán némi empátia elkelne neked, vagy tapintat?
Segítséget kértem, nem kioktatást!
Számomra ez röhejes. Milyen alapon kéri egy felnőtt ember számon, hogy hogyan éli az életét az apja?
Az ötvenes nők sirámai sem hatnak meg, nyilván nem ok nélkül vett ilyen fordulatot az élete. Nem sárkányosodtunk el egy kicsit? Amúgy szánalmas ha nincs egy nőnek önálló élete amit a pasi után élhetne. Foglald el magad!
gondolj arra, hogy a férjed mit érez majd és hogyan dolgozza fel, mikor a 29 éves elhagyja őt 1 korabeliért
... akkor majd visszamenne hozzád ...
erre mit fogsz lépni???
Igazad van. Bocs.
Kösz a jóindulatot, őszintén.
Rengeteg dolgot szeretek, de semmihez sincs erőm. Úgy érzem, mintha kirúgták volna alólam a lábam.
Ezek az év végi ünnepek sem éppen alkalmasak a bánat elűzésére.
Tényleg ilyen rohadt közönséges dolog, ha valaki, akiben 24 évig maximálisanmegbíztál, melletted állt, egyszerűen csak veszi a kalapját???
Nem vagyok képes továbblépni.
Lassan 7 éve együtt vannak, elvette a csajt, laknak egy lepukkant albérletben, és nekik ez elég, hát...
Amikor terhes lettem, vettük fel a kapcsolatot és találkozunk kb. havonta egyszer, nagy levegő, lenyelni mindent.