50-es férjem dobott egy 29 éves csajért. Hogy éljem túl? (beszélgetős fórum)
Szia Bakkara,
nem írod, hogy vannak-e gyerekeid, vannak-e barátnőid, hogy anyagilag teljes mértékben a férjedtől függtél-e. De mivel van munkád, talán nem. Ha nincsenek napi megélhetési gondok, tényleg az egyetlen megoldás, hogy megpróbálod megvalósítani önmagad. Csinálj akár bolondságokat is, olyasmit, amit esetleg mindig irigykedve néztél, de sosem merted kipróbálni, nem kizárólag az extrém sportokra gondolok. Miután elhagytak, én 12 év után otthagytam a munkahelyemet és magánvállalkozásba kezdtem, azóta sem bántam meg. És jelentkeztem egy tévés vetélkedőbe, pedig alapban meg se merek mukkanni nyilvánosság előtt:-)
Lényeg, hogy próbálj a férjedtől független élményeket gyűjteni. Közben várd és egy idő után azon fogd kapni magad, hogy már nem is várod annyira, hogy visszatérjen, egész jól elvagy nélküle... Aztán ha bekullogna, te magad dönthetsz, hogy vissza szeretnéd-e fogadni.
Tudomásom szerint a szerelem 1-1,5 évig tart.
Ezért kérdeztem ,hogy tudod -e mióta tart a viszonyuk.
Mert nem mindegy ,hogy most csak egy vak szerelmes-e a volt párod .
Hogyan ment el?Te jöttél rá ,hogy van valakije és küldted el,vagy ő mondta el ?
Ha lila ködben él az hamarosan fel kell szálljon.
Mindkettőnél!
Egyébként pedig gondold végig..Ez a férfi téged a hátad mögött huzamosabb ideig kijátszott.
Tervezgetett ,hazudozott .
Szerintem ne te akarj megváltozni ,és ne te szégyeld a történteket.
Te valószínűleg mit sem sejtve élted mellette az életedet ,azt hívén ,hogy neki is jó ez az élet.
Neked nem mondta ,hogy nem érzi jól magát,nem szólt hogy változtassatok ,mert neki így nem jó ,csak sunyin máshol keresett valamit amiről azt gondolta ,hogy boldoggá teszi.
Lehet ,hogy nem így van.Kevés az infó rólatok.Csak az eddigi ismeretekből következtetek.
Meg persze ez csak az én gondolatmenetem.
Kedves Luca!
Kb. 6 hete, hogy mióta tart a viszonyuk arról csak sejtésem lehet. Ezt nem köti az orromra, gondolhatod.
Kedves Belladonna! Köszönöm, hogy ilyen sok időt szántál a válaszra.
Ami az önállóságról vallott nézeteidet illeti, azt gondolom, hogy aki nem képes kötődni, az nem képes mély érzelmekre, odaadásra, feloldódásra, igyaz szerelemre, barátságra.
Az állandó készenléti gyanakvaás eltorzíta az embert, kiszárítja. Nem lennék képes rá.
Igyekszem korrektül viselkedni volt párommal, beszélni vele, de azt látom, hogy semmin sem gondolkodott, amikor így döntött. Vitte a szerelem. A vonzalom, ezzel meg nem tudok mit kezdeni.
Semmilyen okos és számodra nyerő tanácsot nem tudok adni,mert ahhoz jobban kellene ismerjelek.Legfeljebb sugallni lehet ilyenkor,hogy hallgass a józan ítélőképességedre,az alapján dönts.Nem tudhatom hogyan zajlott az életetek,ki mit hibázott,hogyan jutott a férjed erre a döntésre,csak sejtéseim vannak.Okos ember úgy él hogy soha senkire nem számít,nem támaszkodik csak saját magára.Az élet arról szól,hogy támogathatsz akit csak akarsz,de nem támaszkodhatsz.Szerethetsz akit akarsz,de szeretetet nem várhatsz vagy csikarhatsz ki magadnak mindenféle sunyi és alattomos számításokkal.A relé álljon mindig készenlétben,egy pillanatra sem lehet kikapcsolni,elszenderedni a legnagyobb hiba!
A jóvanezigynekemmajdcsakeléldegélünkebbenalangymelegpocsolyában"talán 80-on felül szóba jöhet,addig minden nap meg kell dolgozni a másikért!
A gondolat,hogy dógoztam eleget mosmá dógozzon ő,az nem állja meg a helyét,ugyanis magadért dolgozol,nem érte.Nem tudom hogy állsz önbecsülésileg,és
csak azt tudom mondani,amit a helyedben tennék.Nem hisztiznék és nem önsajnálkoznék,ez mindkettő méltatlan dolog,pláne nem képzelegnék az édes bosszúról,(hamis önámítás az :))
Szép nyugisan leülnék megbeszélni a férjemmel hogy pontosan hol is csesződött el a dolog,lehet e még korrigálni.Ha végleg menni akar,nem állnám útját,veszett fejsze az egész.Akkor gatyába ráznám magam és megpróbálnám legközelebb jobban csinálni.Az esély mindig megvan rá bármilyen korban,csak élni kell vele.
Sok szerencsét! :)
Hm, mondasz valamit ez nekem is megfordult a fejemben, mármint a bizalomvesztés, de én olyan nagyra becsültem a lojalitását. Éppen ezért érintett ilyen mélyen az árulása.Olyan biztos voltam benne, hogy most visszatekintve mélyen megbántottnak érzem magam, pedig lehet, hogy csak én értékeltem túl.
Soha egyetlen percig sem gyanakodtam.
Sajnos nem igazán értem, hogy hogyan keressem magam, mert én - úgy érzem- eddig is koherens és következetes voltam.
Túl merev, kötelessségtudó. De ebből meg hogy a csudába lépjek ki?
???
:)))
Kegyetlen érzés... és végtelenül megértelek
Tud ez még mindig jobb, mint együtt élni egy olyan valakivel aki nem becsül téged mint nőt!
Inkább nézd más szemmel, találj olyan elfoglatságot amiben jól érzed magad... mozdulj ki menj társaságba... és légy erős!
Mert az vagy, még ha most piszkosul tud fájni.
Lépj ki a megszokás mókuskerekéből...
Hát ez maga lehet a pokol.
Egy sorstársunk egykor ezt úgy fogalmazta meg ,hogy rászakadt az ég.
Mikor derült ki?
És mióta tart a viszonya a lánnyal?
Ha eddig klassz ember volt, akkor most is az ;) Adj időt ennek az egész sztorinak, de főleg magadnak.
Igen, az könnyen lehet, hogy erre ment rá a kapcsolatotok. Hol voltál eddig a sztoriban? Most keresd meg magad. Találd meg Bakkarát, most ez az első és legfontosabb ;)
Vígan! Irány a fodrász, a kozmetikus, manikûr, pedikûr, új ruha, lakásátrendezés, nagytakarítás, stb. Eddig nem jártál úszni? Kezdheted a jövôhéten... Nem jártál könyvtárba, koncertre, múzeumba? Irány!!! Nem utaztál? Indulj!
A velencei karnevált ajánlanám elsôkörben és így tovább! Ez egy új lehetôség, megtapasztalhatod a határokat...
Köszönöm mindnyájatoknak, hogy válaszra méltattatok.
Jó egy pártatlan szemszög. Kaptam hideget, meleget. Mára búcsúzom, de írjatok.
ó fene azt a pajzán pofáját! :/
Sajnálom:(
Mi ürörr bele?
A nők ezt nem értik meg soha
A vadászösztön
Mindegy milyen otthon a szex, egy ujabb cserkészés, egy ujabb szex mindig kibillenti a férfit a feleség mellől /van kivétel persze/
De hogy egész tehenet venni egy pohár tejért, az hülyeség ilyen korban
Úgy fogsz párt találni mint a barátnőm 48 évesen
De az is lehet, jobb lenne ha betegápolásra készülnél fel
Jön majd vissza kuncsorogva ha beüt a ménkü
Magamba rendet tenni a dolgokban, na ez az ami nem megy. Valahogy mindig azt tettem, amit egy erkölcsi parancs diktált nekem.
Kötelességtudat, komolyság, megbízhatóság, hűség.
(Nem szerénytelenségből, a környezetemeben mindenki ezt gondolja.)
Lehet, hogy erre ment rá a házasságom?
Nagyon klassz ember a (volt)férjem, még most is imádom, egyszerűen nem bírom felfogni, mi ütött belé!
Sztárfodrász, kozmetikus megvolt. 164 cm, 54,7 kiló.Kicsit széles csípő, sajna lapos mell.Minden nap sportolok. Sokat olvasok, tájékozott vagyok a világban. Jó a pszichológusom, jó a pszichiáterem, imádom a munkám.
De belehalok a bánatba, nincs kedvem új ruhákhoz. De mostmár pénzem sem lenne rá.
Csatlakozom az elöttem szólókhoz.Foglalkozz magaddal! Tegyél meg mindent a külsődért!Tűzzél ki elérhető célokat.Ezek megvalósítása után erősödik az önbizalmad.Válás után én ezt tettem.Lefogytam,új frizura,barátok,kirándulás,sportolás stb.Aztán 2 év elteltével társkeresés....:)
Kivirultam ,új ember lettem!
Sok sikert ,fel a fejjel!
Ez a dolgok normális rendje, ha váratlanul jön, az ember összeomlik, ez nem a gyengeség jele. Sírd ki magadból, dolgozd ki a fájdalmat.
A jövőtől ne rettegj, most ne is foglalkozz vele. Csak próbáld magadban rendbe tenni a dolgokat, csak magadra koncentrálj. Ne alázd magad semmiféle praktikával, amivel vissza szeretnéd édesgetni.
És főleg ne utáld, ne hibáztasd, ne gyalázd. Ha ez egy valódi szerelem, vele marad, ha átmeneti, majd kiderül, hogyan tovább. Tisztességesebb volt téged nem ölelgetni és hitegetni, mint veled is elhitetni, hogy rendben van minden és közben csajozni.
Abban pedig végképp ne ringasd magad, hogy nem működhet a kapcsolatuk, számos példa van rá, hogy igen.
Fel a fejjel, most magaddal kell randiznod jó sokat ;)