50-es férjem dobott egy 29 éves csajért. Hogy éljem túl? (beszélgetős fórum)

Egyébként meg az ilyen "nők" - ről is meg van a véleményem, mint ez a 29 éves... mások boldogtalanságának árán soha senki nem lehet boldog. Ez nem valami túlmisztifikált hű de nagy igazság, egyszerűen csak így kell, hogy legyen.

Nekem a nős pasi mindig tabu volt... minden nős pasin ott van az az ing, amit a felesége mosott és vasalt ki, attól az ételtől van ereje, amit a felesége főzött. Ennek tudatában soha, de soha nem mentem bele semmibe nős pasival.

Nem is értem azokat a ribiket, akik erre képesek.

És ezeket a fazonokat sem, mit képzelnek. Minden egyes tál ételért, amit főztél neki, a kezedet csókolhatná meg.

Igen, én is így gondolom, szerintem is nagyon aljas. És nagyon megbánja majd szerintem, ha telnek - múlnak a hónapok (éveket nem merek írni) és a fiatal bigének elege lesz az öreg krapekból, mosni a dzsuvás ruháit meg egyebek. Majd visszasírja még a kitartó feleségét...jön még kutyára kamion.

Kitartás! Tudom, könnyű mondani, ilyen helyzetben még nem voltam. Választottak már mást alattomos módon helyettem, de nem így és nem ennyi idő után.

Azt hiszem a 104-es utolsó mondata hülyeség. Bocsánat,helyesen: Semmit sem szabad mutatnom a bánatomból, mert minél jobban...

Az ott kettős tagadás, azaz állítás. Már a fejem is összezavarodik, pedig abból élek...

Ajaj!

Igy van, lerázni a gondokat.

Egyébként megfigyeltem, hogy azok a fiatal nők, akik jómódban élnek, nem választanak apjuk korú férfit. Azok, akik "nyomorból" kerülnek ki, ők hamarabb kiszemelnek egy idős, de jó keresetű fickót, akivel lehet utazni, éttermekbe járni. A férfi pedig úgy gondolja, ha ennyit keres, ez jár neki .

Vajon, ha a férjed munkanélkülivé válna, akkor a csaj mellette maradna? Eltartaná a fizetéséből? Kétlem.

Te jó isten!

Amit mondasz nagyon igaznak és valószínűnek tűnik. Új élet, új nő, felelősség semmi.

Nekem is kedvem lett volna új életet élni, éreztem a késztetést, de vele.

Nem szabad semmit sem mutatnom a bánatomból, sőt minél jobban látja, hogy szenvedek, annál messzebbre fog szaladni.

Vigyázz, olyanok is adnak tanácsot, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy ők is kerülhetnek ilyen helyzetbe. Ilyenkor az ember keresi a miérteket, arra gondol mit tehetett volna másként. Valószínű semmit, akkor is elment volna, ha egyfolytában körül ugrálják otthon és a nő az csak egy kiugrási lehetőség volt neki. Újra akarja írni, újra élni az életét, újra harminc éves lenni, de már nem lesz. Valószínű az is, hogy már nem kellesz neki (bocs, ne haragudj ) mert ő elkezdi élni a harminc évesek életét, az ő problémájukat érzi át, te aki vele egykorú vagy, neki már úgy szerepelsz, mint egy szigorú anya, aki mellett nem szórakozhatott eleget, vagy nem úgy, ahogyan szeretett volna. Elfelejti a sok boldog évet, nyaralásokat, bulikat, gondolom voltak. Kitörli , mert így kényelmesebb, hiszen neki is fájnak az emlékek. Marad a fiatal csaj, az ő társaságával.

Sok hülye duma van ilyenkor, osztják az észt ész nélkül, hogy biztos benned volt a hiba... meg valami miatt megcsalt... meg nem foglalkoztál vele eleget... meg biztos rosszúl éltetek... Sokan el sem tudják képzelni, milyen egy jó házasság és azt sem, hogy rájuk mi vár x év múlva.

Egy kolléganőmet a 68 éves férje hagyta ott-ő 58 éves volt- , mindíg azt gondolta, hogy a férje kicsit öreg hozzá, de mindegy már ennyi évi házasság után. Aztán a pasi összeállt egy harmic évessel. Lakáseladás, lakhelyváltozás, szóval borított mindent. Senki nem tudja, mikor kerül ilyen helyzetbe, még akkor sem, ha úgy gondolja, hogy ő az isten és mindent megtesz a férjéért.

A jelenlegi helyztem olyan fájdalmas, hogy olyan idegenek tanácsai, akik együttéreznek velem, már óriási segítség.

Igyekszem kritikával fogadni hozzászólásaikat, de az az arculcsapás, ami engem ért azonban arra int, hogy amit eddig hittem, az naivitás.

A világ más, én pedig hiszékeny és magányos vagyok.

Most úgy érzem bármikor visszajöhetne.

Annyira hiányzik, hogy minden mindegy.

Van apád, vagy van gyermeked és férjed? Próbáld ki, amiről ez a fórumozó ír, hátha kicsit jobban át tudod érezni. Az ötvenes nők sirámai nem hatnak meg?

Engem sem, de nem szeretném, ha a férjem 24-25 év után egy új életet kezdene, nélkülem és a gyermekeim nélkül. Miféle önálló élet lehet ennyi év házasság után(főként, ha jó házasság volt és mindent együtt éltek meg.)? Szerintem rendkívül aljas dolog egy generációval fiatalabbal újra kezdeni, mint ha az előző élete nem is lett volna a pasinak.

Dehogyis! Te ilyen voltál az elmúlt sok évi házasságotok alatt is, és mégis megfeleltél! Ne akarj változtatni, nem segítene semmit.

Élvezni akarja a sok pénzt, amit megkeres, el is fogják költeni az utolsó fillérig a nővel, és ha nem lesz semmi, vagy alacsonyabb színvonalon kell élni, akkor a nő tovább lép.

Vagy jön a gyermek kérdése. A nőnek már van? Vajon vállalnak közös gyereket?

És a legfontosabb: maradj önmagad, ne hagyd, hogy átszabják az életedet idegenek a tanácsaikkal.

A "bevállalós fiatal" mekkora óriási teher lesz majd a férjednek néhány év múlva!

Merthogy ugye nem fogadnád vissza?!!! Nem lenne már semmi a régi, feküdnél az ágyban mellette és fájna az érintése... mindíg azt éreznéd,hogy nem vagy elég jó, hogy összehasonlít, hogy vele miket csináltak, hogy rólad vajon miket mondott????

Szóval ámítás az is,ha valaki visszafogadja, miután elment.

Elhiszem, hogy most nagyon nehéz, de semmivel sem lenne könyebb vele újra.

Gyerekek?

A szabadabb élet valószínűleg nálunk is nagy szerepet játszhat.

Én nem tartom magam elhanyagoltnak, de nem vagyok nőies. Ezen lehetne dolgoznom.

Miért van, hogy sokan rögtön a fodrászt, kozmetikust ajánlják? Nem minden nő elhanyagolt és ápolatlan, azért mert ötven éves!!!!

Egy ismerősöm hasonlóan járt, az ötven éves férj elhagyta egy 25 évesért... hááát mit mondjak, a nő ijesztően ronda, kövér - szó szerint - , formátlan, izléstelen, ápolatlan, buta, 25 helyett 45 -nek nézett ki. A volt feleség 45 helyett 35-nek:), csinos, szép, okos, ápolt. A pasinak a kötetlen élet hiányzott, a szórakozás éjjel-nappal, lerázta magáról a gyermekeket is, hogy úgy élhessen, mint egy 25 éves. Azóta is úgy él, csak még öregebb és szánalmasabb lett.

Nem ismerem személyesen. A facebook és az itteni dolgok alapján.

Csinosabb, dögösebb, nőiesebb, bevállalós fiatalabb.

Reál értelmiségi, okos.

Veronika! 41 éves vagy, ötvenes a férjed és megcsal? szerelmes? nem akar elköltözni otthonról? Na ez a helyzet sem valami leányálom. Dobd ki, és keress magadnak egy negyvenest.

Igaz, akkor lesz tíz év nyugalomban és ő is eléri az ötvenet.

Ah, hülyék a pasik.

Kedveseim!

Mindnyájan fantasztikusak vagytok.

Köszönök mindent a mai napon is.

Az a bánatom, hogy a nevek forgatagában már nem is tudom, kinek miért is tartozom ma hálával. Tartjátok bennem a lelket, megosztjátok velem a tapsztalataitokat.

Káprázat, eddig nem is hittem, hogy létezik ilyen.

Jobb éjszakát, mindenkinek, akit bánat emészt, és azoknak is, akik, boldogok.

Bakkara

7 hónapos terhesen hagyott el a férjem, másik gyermekem 9 éves volt. Én is azt hittem, hogy rám szakad az ég. Sok idő kellett hozzá, mig talpra álltam. Ma is egyedül élek, nem tudtam megbizni senkiben sem! Egyedülálló boldog nagymama vagyok s ez a világon a legkellemesebb!

Kivánok erőt, kitartást! Igaz, ma nagyon borus az idő, de meglátod napról napra világosabb lesz!

Kedves Bakkara!

Tudom, most nagyon nehéz, de egyben esély is, hogy átértékeld az életed, megtudd, mi fontos és mi kevésbé. Engem nem a férjem csalt meg, "csak" a barátom, annak is már több éve, de így sem volt könnyű. Ilyenkor meg lehet próbálni elmenekülni a problémák elől, csak nem érdemes. Előbb át kell élni a fájdalmat, meggyászolni a veszteséget. Nehéz időszak és sokáig tarthat, de ez az egyetlen módja, hogy megszabadulj mindentől, ami nyomaszt és új életet kezdhess. Ami a férjedet illeti, természetesen te döntesz, hogy visszafogadod-e, amikor majd vissza akar menni hozzád, de előtte gondold át. Azok alapján, amiket írtál, te sehol nem vagy az okok között, amiért nem akar elválni... Akkor meg mi értelme együtt maradni? Persze, nehéz és megalázó is, hogy egy pasi ezt megteheti, de nem az a megoldás, hogy visszafogadjuk és örülünk, hogy mégis velünk van, akkor is, ha csak azért teszi, mert a csaja kidobta. Mert ha egyszer elhagyott, megteheti máskor is. Te is önálló egyéniség vagy, így találj új hobbikat, próbálj ki új dolgokat, folytasd a régieket, ne félj egyedül lenni. Sosem értettem, miért mond le sok ember egy számára kedves hobbiról, csak mert éppen nincs, aki vele tartson. Én színházba is elmegyek egyedül; persze, ez páros tevékenység, de ha éppen nincs senki, aki velem jönne, mondjak le az egyik kedvenc programomról? Ne félj kilépni a kapcsolatod árnyékából, legyél bátor és meglátod, mennyi jó dolog vár rád. Ha már kellőképpen meggyászoltad, egy új szerelem is megtalálhat, de ha mégsem, az sem baj, lényeg hogy jól érezd magad. Fel a fejjel és hajrá. :)

Szia Belladonna, rég találkoztunk. :)

Ezt csak te tudhatod igazán, én nem ismerlek ;)

Én úgy csinálnám, hogy elcsendesednék, és végig gondolnám, mihez van igazán kedvem és kizárólag csak azt csinálnám. Csak olyan dolgokat tennék, amiben igazán jól érzem magam. Nemet mondanék mindenre, amihez nincs kedvem, amitől nem érzem jól magam. Nem érdekelne, mások mint szólnak hozzá, csak arra figyelnék, ami nekem jó.

Ez nem összetévesztendő az önzéssel, ha gyereked van, nyilván nem azt mondom, ne adj neki enni, mert nincs kedved főzni. De végre kezdj el saját magadra is figyelni, a saját igényeidre.

Még valamit szerettem volna:

Szia MézgaPaula, örülök, hogy látlak! :) :) :)

Bakkarának pedig még egy gondolat: a külvilág felé legyél nagyon erős!!! Ne omolj össze, csak otthon, egyedül!

Kedves Bakkara!

Tapasztalatból mondom, hogy iszonyat, amit átélsz. A leginkább használható hozzászólásokat Belladonna és MézgaPaula írták. Te és én most görcsösen ragaszkodunk ahhoz, hogy visszaállítsuk a régi életünket. De fél év elteltével én már kezdek rájönni arra, hogy valóban előre kell nézni, és csak önmagaddal foglalkozni. Találj magadra! De először el kell végezned a gyászmunkát, amit a férjed elvesztése okoz. Előre szólok: ez egy rendkívül fájdalmas, nagyon hosszú folyamat lesz. És itt a gyógyszerek, a pasizás, a fodrász, a velencei karnevál csak tüneti kezelések (bocsánat, Vili).

Sajnálom, hogy ezt kell írnom: a lelked a poklok poklát fogja megjárni, és te igenis add át magad a fájdalomnak, sírj, kiabálj (nyilván ha egyedül vagy), omolj össze, mert csak így tudod kidolgozni magadból a fájdalmat. Aztán, szépen lassan (de mindezzel párhuzamosan) keress magadnak olyan tevékenységeket, amelyeket világ életedben szerettél (volna), de nem volt rá időd és lehetőséged a házasságodban. És készülj fel rá, hogy ez egy nagyon hullámzó folyamat lesz: amikor már úgy érzed, túl vagy a nehezén, akkor fogsz újra és újra visszaesni. De szépen, lassan eljön a magadra találás, és ne félj ettől! És ekkor jön el igazán a pasizás és a velencei karnevál időszaka, nem mint menekülő út, hanem mint a te igaz utad!

És örülj, hogy 50 év körül vagy, mert én 41 vagyok, de mivel nálunk még viszonylag kicsik a gyerekek, ők némelyest béklyót jelentek a számomra.

(Az én szintén 50-es férjem fél éve hullaszerelmes, de nem szeretne elköltözni itthonról.)

Legyél ügyes, sok sikert kívánok én is!

És írj már légyszi magadról: hány évesek vagytok, mióta vagytok házasok és mekkorák a gyerekek, stb.

Szeretettel: Veronika

Kedves BAKKARA!Nincs mit,szívesen tettem,viszont félre értettél,nem is kicsit,ugyanis én nem arról beszéltem hogy nem kell kötődni,mindenki kötődik ilyen vagy olyan módon (ahogy az már gyermekkorában ösztönösen kialakult)viszont függő ne légy,tudj elengedni!Mert függő lehetsz attól is, hogy valakihez túlságosan kötődsz.A kifejezés arra utal, hogy te mint egyén nem tanultad meg az önállóságot, szuverenitást, folyamatosan egy másik személytől, annak véleményétől, beleegyezésétől függsz, és szorongással tölt el a függetlenség, az egyedüllét, a magány gondolata.Arról beszéltem,hogy ha egy egyenrangú párkapcsolatot ápolunk, akkor sikerülhet a határokat megtartani és egyúttal az együvé válást megtapasztalni mint két különálló EGYÉNISÉG, de összetartozó PÁR.Ehhez egyrészt érettség kell, másrészt párkapcsolati törekvés.

Állandó gyanakvásról szó sem volt,csak szüntelen odafigyelésről,de talán kissé

félreérthetően fogalmaztam,bocsi.Ne hallgass senkire,csak magadra,mert mindenki

az alapján ad tanácsot,amilyen az ő személyisége,az pedig nem te vagy,rád nem vonatkozik.Ameddig mindkét fél megtartja az önállóságát, a bizonyos fokú dependencia normálisnak mondható a párkapcsolatokban.

Ha valóban az a helyzet amit az utolsó két mondatban leírtál,a legjobb megoldás ha emelt fővel útjára engeded,ami nem megy,azt erőltetni nem lehet,nem is érdemes.Sok sikert!

Kedves Mézgapaula! (Imádom a nevedet.)

A férjem alapból 5-ször annyit keres, mint én.

De azt ígérte, hogy támogatni fog. A kérdés az, hogy meddig.

Gratulálok a magánvállalkozásodhoz, érdekelne, hogy hogyan vetted rá magad, hogy belevágj.

Az élménygyűjtés a bökkenő, mert ebben eddig is nagyon gyenge voltam, fogalmam sincs, hogyan vágjak bele. Nincs valami ötleted?

A velencei karnevál jó ötletnek tűnik, de egyedül valahogy nem fűlik a fogam hozzá.