5 kismacskát találtam - tanácsokra lenne szükségem, tudtok segíteni? (tudásbázis kérdés)

...a féltékenység jelen van, bármennyire is tudja Lábas, hogy szeretitek:D

Hihetetlen, mennyire életerős a kölyökmacska!!!!!

Te meg kiválóan istápolod őket:)

Köszi a híreket, örömmel olvaslak.

Sajnálom, Selena78 a kiscicát, biztos tudta az anyamacska, másképp nem tette volna. Érdekes, hogy ez nem kegyetlenségnek számit szinte, hanem természetes dolognak, vagy hogy is mondjam.

Köszönöm a biztatást, mostmár szegénynek mindegy, az örök macskamezőkön járkál. Nagyon kiborított a dolog. A többi szerencsére jól van, szépen fejlődik, eszik, mint egy zabagép. Persze, tudom én, hogy a természetes szelekció még ma is érvényes, a gyenge pusztuljon, az erős éljen, csak nehéz elfogadni.

Tegnap voltam a doktornőnél, adott a négy macseknek féregtelenítőt és még valami erősítőszert, valami tápnak mondta, amit szeretnek a macskák nyalogatni, mert panaszkodtam, hogy nem hajlandóak egyedül enni, csak nyávognak. A dobozon azt irja, hogy valami oldat, amit az operáció után szoktak adni macskáknak, kutyáknak, meg a legyengült állatoknak.

Egyre jobban esznek - a 80-100 ml mostmár fejenként kell nekik naponta, megnőttek, jóóó nagy pocakkal.

A kutya kicsit tüntet, mert etettem a nyomikat, és direkt behívtam a kutyát is, hogy szokja a jelenlétüket. Először is odajött hozzám, megbökdöste az orrával a kezemet, amiben a cumi volt, leült, megnyalta a száját és azt, mondta, hogy "hmmmmm". Mondtam neki, hogy ez a macsekoknak van és hogy ő már vacsorázott, kétszer, de majd' kicsóválta a farkát a helyéről. Megkóstoltattam vele a tejet, izgatott lett, de mondtam, hogy ez a macskáé, ő kapott konzervet és csontot. Lecsapta a fülét, hátatfordított, leült, motyogott maga elé, hogy "nomnom hmmm" majd tüntetően lefeküdt az asztal alá, háttal nekünk :D Mi sírtunk a nevetéstől, annyira pofa volt :D

Úgy sajnálom... :'-(

Ö volt az, amelyik le volt maradva a többitöl?

Kiderült azóta, hogy miért halt meg szegény kis pöttöm?

Sajnálom....de a többi ugye egészséges?

Tudod, vagy húsz éve, volt egy anyacicám. Pont mentünk volna egy rendezvényre, amikor szült. Férjem elment, én még kicsit őriztem őket. Végül én is mentem, mert egyértelműen megszülettek a ciccek.

Mikor este hazaértünk, az egyik fekete cicc (sosem felejtem el), el volt különítve a többitől. Be volt csomagolva, és félretolva a láda sarkába. Kipakoltuk...de hiába. Másnapra elpusztult. Anyamacska tudta, hogy ő életképtelen.

...várható volt, ez benne van a "pakliban":(

A többi 4 ezek szerint makkegészséges:)

Minden jót kívánok!

Se leesni nem estek le, se hasmenése nem volt. Tápot kapott rendesen.

Ma délután meghalt.

Nagyon ki vagyok most borulva, a párom vígasztalgat, hogy megesik ez kismacskáknál, és végülis a többi 4 megvan és vidám, és hogy ha nem találom meg őket, akkor még ez sem lenne, de most nem nagyon tud vigasztalni.

Vannak májkrém állagú macskakaják, pástétomok, inkább azzal kezdeném. A fűszereshez még fejletlen a gyomruk.

Nálunk 6 kiscicát fialt a mama és kiválóan táplálta Őket sokáig. Fokozatosan kell Őket átállítani más etetésre. A hirtelen váltás hasmenést és ezzel kiszáradást okoz.

Jaj, bocs, összekevertem a usereket kicsit :)

Osztom a véleményed/nézőpontod, az emberek iránt én sem vagyok elnéző, sajnos azt látom, hogy sokkal több alattomosság és álszentség van az emberekben, mint az állatokban. Van az állatokban is, de nem olyan sok (pl. Lábas kutyám az egy égnek nem akart lejönni a dombról, ahol sétálni szoktunk. Ordibálhattam utána, de ő úgy csinált, mint aki megsüketült, mindig felnézett az égre a felhőkre amikor a nevét hallotta. Amikor már nyilvánvaló volt a hangomból, hogy mostmár tényleg kell jöjjön, mert baj lesz különben, lejött de olyan kegyetlenül sántikálva, hogy rohantam hozzá, hogy jaj, drága kutyám, mi bajod, mibe léptél, mi történt? így a szidás persze elmaradt... Csak amikor indultunk befele kezdett el rohangálni, mint egy őrült, és vált nyílvánvalóvá számomra, hogy a kutya simán átvágott...)

Na de ezek a kis szarzsákok napról napra nagyobbak. Holnap megpróbálok adni nekik valami más kaját, amit önállóan is tudnak enni. Májkrémre gondoltam, de fogalmam nincs, hogy jó ötlet-e, és hogy mennyire merjem nekik adni. Mit szóltok, mit lehetne?

Az én párom is ilyen. :-) Három cicáért már "megküzdöttem" vele. Most meg olyan boldogan nézi öket, amikor hülyéskednek! :-D Még a macska-WC-t is kérés nélkül, önként kitakarítja, ha szükséges. :-)

Amíg a szülöi házban éltem, a családtagok már szabályosan rettegtek, ha elmentem otthonról, hogy vajon milyen talált állattal megyek majd haza. Kivert kutyák, kismacskák, sérült madarak... Képtelen lettem volna otthagyni öket. Amikor az összes rokon, barát és ismerös el lett látva állatokkal és otthon is "teltház" volt, nem engedték, hogy többet hazavigyek. Olyankor, akár az éjszaka közepén is felkerekedtem kajával és ivóvízzel, hogy legalább így segítsek szegény kóborló, otthontalan állatokon.

Állandósult szokásom lett, hogy mindig tartottam magamnál kaját (általában szalámit, holott vega voltam/vagyok), hogy ha éhezö állatot látok, adhassak neki enni.

Ma is ilyen vagyok...

(Az emberek iránt nem vagyok ennyire együttérzö. De kivétel van: a súlyos betegek, testi- & szellemi fogyatékosok, idösek, haldoklók, a társadalom perifériáján vegetálók létét látva összeszorul a szívem. Ettöl eltekintve kifejezetten embergyülölö vagyok.)

P.S.: A mütétröl Selena78 írt, nem én.

" De nem tudta megszülni a kicsiket. Majdnem belepusztult. Éjjel kettőkor jött a doki, és vittük szegényt a műtőbe." - ebből gondoltam, hogy megműtöttétek, bocsi ha félreértettem.

Hát a párom nem kimondottan állatbarát, pontosabban az ellen van kifogása, hogy a másfél szobás panelből állatkertet csináljak. Mert ugye itt az öreg, örökbefogadott kutya - Lábas. Aztán tavaly augusztusban Facebookon posztoltak a helyi állatmenhely önkéntesei egy képet egy olyan szomorú kiskutyáról, hogy borzalmas, egy pénteki napon, azzal a szöveggel, hogy ha hétvégéig is ottmarad, elpusztul, mert tüdőgyulladásos. Könnyes szemmel mondtam neki, hogy márpedig én ki akarom hozni a tutát onnan, azt mondta, rendben. Segített injekciózni, fogta a kis dögöt amíg én injekcióztam, a kutya is sírt, én is sírtam mert a kutya is sírt, végül meggyógyult, Németországban fogadták örökbe.

Jaj és a tengerimalacok... Először volt egy, de ugye egyedül nem szabad tartani, jött még hozzá egy. De sajnos kislány volt, felcsinálta, született öt bébi, a fiúmalacka meg ivartalanítva lett. Őket pár hónapja odaajándékoztam, mert elutaztunk többször, hosszabb időre, a szüleim a kutyát, Lábast, vállalták arra az időre, de a malackákat már nem...

Szerda este pedig, amikor megtaláltam a macskákat, kétségbeesetten hívtam fel, hogy két lehetőséget látok csak, vagy otthagyom őket vagy hazaviszem, de az elsőt nem tudom megtenni, és csak akkor ha azt mondja, hogy égszakadás, földindulás lesz. A válasza az volt, hogy "hát, vigyed, de csak ha gondoskodsz róluk". Ott tartunk, hogy a macsekokat ő cumiztatja, mert neki sokkal több türelme van, én pedig a pisi-kaki-mosdatás-simogatás-melegítés részét rendezem. A dolog megoldása abszolut egy ház lenne, de mivel kolozsváron élünk mindketten, itt egy ház a városban kb 150 000-200 000 euró körül van, ami elfogadható. Remélem, sikerül kiköltözni falura, a várostól néhány km-es körzetbe, ott árban is megfelelő lenne, és a jó állásainkat sem kellene feladni.

A kutya pedig - Lábas, hát ő egy fenomén :D Komolyan, az a kutya, mintha beszélne sokszor. Mondok neki valamit, és konkrétan mintha értené. Pl. kiteszem a kajáját, és nem hajlandó hozzányúlni, csak ha nagyon éhes, amíg nem mondom neki, hogy "na gyere tuta, tálalva a kaja" csak ül és néz. Közben persze motyog. Ugatni nem szokott, csak mondja, hogy "hűűűű om-nom-nom", felsóhajt, majd megint "hűűűű".

Hát, ez az "om-nom-nom-nom" viszi a pálmát! Elképzeltem magam elött a szituációt, és alig tudom a nevetést abbahagyni. :-D Tetszik, ahogy írsz. ;-)

Örülök, hogy a kis "nyomi" utolérte a többieket. Nálad jó kezekben vannak.

Már akartam korábban is kérdezni: a párod mit szól ehhez, milyen a hozzáállása? Gyanítom, pozitív. :-)

Na, ismét itt! Hógyöngyvirág, nem tudom megnyitni a képet, "Content unavailable" a hibaüzenet, valószínűleg, mivel nem vagyok barátként jelölve, nem tudom megnézni. Esetleg módosítsd a kép jogait publikusra, csak akkor a következő képnél ismét vissza kell állítani a láthatási jogokat.

Jó híreim vannak! Az összes kis nyomi jól van, úgy hízik/eszik, mint egy-egy bélpoklos, egy-egy etetésnél már a 70-100 ml-t is beisszák, kezdenek macskásodni, mert amikor megsimogatom, akkor már emelik a kis fejüket, dorombolnak, és persze nyivákolnak. Selena78, valóban igazad van, a három sárga kandúr, a két tarka kislány (tejóisten, milyen hisztis a két csaj...).

Az egyik kandúr etetés után mindig befekszik az ölembe, a hátára, rágcsálja a farkát, kalimpál a mancsaival és nagyon dorombol amikor simogatom. Annyira édes, hogy fel kellett vegyem videóra, ha szeretnétek megnézni, itt találjátok: [link]

Kérdeztem a dokinőtől, hogy nem azért csinálja-e mert van valami bélférge, azt mondta, hogy nem hiszi, de majd ha erősebbek és nagyobbak lesznek, azért kapnak egy bélféreg elleni kezelést persze. Csak legalább egyedül tanuljanak meg enni...

A fogamzásgátló injekcióval kapcs. nem tudok pontos véleményt mondani. A kutyám ivartalanítva van, és azt hiszem, ez így mindenképpen jobb mindenkinek, és ha a cicák odáig nőnek, szeretném őket is ivartalanitani. Lara1984, nagyon sajnálom a cicádat, remélem túlélte a műtétet, és jól van.

A csipás pedig - a szürke volt az, már ma reggel óta nem csipás és ma délelőtt óta a legnagyobb étvágyú, leghangosabban követelőző élőlény a lakásban. Végül szem- és fültiszitót adott a patikában az eladó, azzal kentem végig minden etetéskor tegnap estig, és teljesen "elmúlt" neki, kinyitotta a szemét is :) Azóta már mászkál (mind mászkál) és utolérte fejlődésben a többieket, elégedetten dorombol, mikor letörölgetem a csöpögő tejet az álláról cumizás után.

Mivel fültiszító csepp is egyben a szemtisztitó, gondoltam, Lábas kutyám fülének a külső részét kicsit megtörölgetem, belefetrengett valamibe és még mindig ott volt a nyoma a füle szélén. Tűrte ő, de amikor letettem a vattát, hogy még megnedvesítsem, rámnézett, azt mondta, hogy "om-nom-nom-nom", megrázta a fejét és tüntetően kivonult. Éppencsak az ajtót nem csapta be maga után :D

Lehet, hogy segítségedre lesz ez a kép:

[link]

Távol álljon tölem az okoskodás, ám felvetödött bennem, hogy talán a hormoninjekciók "rendeztek át" ezt-azt a cica szervezetében, amiért késöbb nemigen tudta világra hozni a kicsiket.

Bevallom, erösen elfogult vagyok minden hormonális fogamzásgátlóval szemben, mert borzalmas (személyes) tapasztalataim vannak ezekkel kapcsolatban, + rengeteg más nök tapasztalatai, és a független szakirodalom is feketén-fehéren elénk tárja a valóságot. Kártékony "beavatkozásnak" tartom. A fogamzásgátlás "mechanikai" módszerére, az ivartalanításra adom a voksom, mert nincs annyi mellékhatása, mint a hormonális eszközöknek, ezen kívül véglegesen megoldott a védekezés.

Sosem fogok hormonokkal védekezni és az állatkáimnak sem adnék biztosan ilyesmit. (Hozzáteszem: ez az én személyes véleményem, amely a sok ezzel kapcsolatos negatívum miatt olyan, amilyen.)

Azért még írnék a fogamzásgátló injekcióról.

Én is úgy gondoltam, hogy nincs jogunk megcsonkítani egy élőlényt a magunk kényelme érdekében. A cicám három évi injekció után vemhes lett. De nem tudta megszülni a kicsiket. Majdnem belepusztult. Éjjel kettőkor jött a doki, és vittük szegényt a műtőbe.

Le a kalappal elötted.

Aranyosak a ciccek. És de borzosak!:) A három sárga (vörös) kandúr, a két háromszínű kislány. Melyik a gyenge?

Egyetértek veled:)

...nem tudtam macskafüggővé válni, de a kölykök ellenállhatatlanok, az biztos!

Már az, hogy eddig megmaradtak a kölykök, hihetetlen.

...de azért macskatermészetük van:)