Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » 5 éves lányom egyre akaratosabb kezd lenni, segítsetek! fórum

5 éves lányom egyre akaratosabb kezd lenni, segítsetek! (beszélgetős fórum)

1 2
dec. 7. 14:07

Nagyon sajnálom, nem is tudom mit mondjak. :( Az én kisebbik lányom is 5,5 éves és belerokkanna, ha elveszítené az apukáját. :(


Nagy ölelést küldök nektek!! <3

dec. 7. 09:16
Sokat játszunk, beszélgetünk, ha faggatják az apjáról azt nem szereti, de ha ő hozza szóba szívesen idéz fel szép emlékeket. Programokat is megpróbálunk csinálni, meg új ismeretségeket kötni.
dec. 6. 14:59
Én nem tudok érdemi tanácsot adni, de küldök egy nagy ölelést! Szerintem a legfontosabb, hogy magaddal törődj, magadat próbáld meg minél jobban rendbe hozni. Ez nagyon sokat segít ilyen helyzetben egy gyereknek. Ő a te lelki állapotodra is reagál. Minél stabilabb vagy, annál jobban tud rád támaszkodni. Ezen kívül meg csak az idő segít.
dec. 6. 14:52
Sztem beszélj az óvodapszichológussal. Ez hihetetlenül összetett, speciális eset. :( Kitartást és sok erőt nektek!
29. Sziszi69 (válaszként erre: 14. - Fórumnyitó (anonim))
dec. 6. 13:10

Én sokat beszélgettem vele,programokat csináltunk és furcsán fog hangzani,de a megszokott életünket élni.

Mindig a stabilitást próbáltam számára biztosítani.

Nehéz tanácsot adni,mert kis "szösszenetek" mindig voltak/vannak,de szeretettel eddig sikerült megugranunk az akadályokat.

Az iskolában,alsóban volt a legnehezebb,mert kevesebbnek érezte magát,mint a teljes családban élő gyerekek. Szorongott,fájt a feje,nem akart iskolába menni. Aztán egy idő után ez is megoldódott.

Nálatok még nehezebb a helyzet a költözés és az új ovi miatt. Sajnállak,mert ez egyikőtöknek sem könnyű,de türelem,mert az idő sok mindent kisimít.

Sok erőt kívánok Neked😘.

dec. 6. 11:47
Én sem éreztem felelősségre vonásnak, csak kérdezett valamit. Azt sosem értettem, egy fórumban miért kell egymásnak esni, meg kiforgatni a másik szavát.
dec. 6. 11:32
Köszönöm a tanácsokat!
dec. 6. 11:21
Annyit tennék hozzá a többiekhez,,hogy anyukád azért ne legyen vele "túlvezérelt" ezt beszéljétek meg.Néha előfordul hogy a nagyi kicsit "jobbantud" mindent.Annyit kérjen /várjon el tőle amennyit tőled szokott meg.
25. Ghost👻 (válaszként erre: 24. - Fórumnyitó (anonim))
dec. 6. 11:20

Ovi egész más mint az iskola.

Az én lányom pl mesénél felállt és otthagyta a csoportot, suliban pedig egy szó nincs rá.

Itthon viszont kitombolja magát.

Egy év alatt pedig rengeteget változik.

dec. 6. 11:14
Az oviban, ha csoportos feladat van abszolut együttműködő, ha egyénileg kell valamit csinálni, azt jól csinálja, de pl. múltkor 2 feladat után azt mondta, hogy az utolsót már nem fejezi be, mert elfáradt. Ez nem baj? Az oviban azt mondták még maradjon egy évet, amit egyébként nem bánok.
23. andi6020 (válaszként erre: 12. - Napsugár8)
dec. 6. 11:13
Mi jogon vonod felelősségre a költözés miatt?
22. Ghost👻 (válaszként erre: 21. - Fórumnyitó (anonim))
dec. 6. 11:05
Hidd el, hogy a suliban teljesen másképp viselkednek!
dec. 6. 11:02
Nekem se egyszerű hozzászokni az új helyzethez, nem csodálom, ha a gyereknek sem, de segíteni akarok neki. A suliban nem mondhatja majd, hogy még egy kicsit később, stb.
20. libikóka (válaszként erre: 17. - Napsugár8)
dec. 6. 10:55
Tényleg leírta én sem vettem észre,,,néha a saját lakást sem egyszerű fenntartani egyedül.Szomorú ez.
19. Napsugár8 (válaszként erre: 14. - Fórumnyitó (anonim))
dec. 6. 10:52
Értem, és teljesen megértem. Sajnos ez is zavarhatja a kicsit. Ezt így már egy felnőttnek is időbe telik, míg belerázódik az új környezetbe, körülményekbe.
18. Ghost👻 (válaszként erre: 17. - Napsugár8)
dec. 6. 10:50
Leírta . Albérlet volt ráadásul most keresete sincs.
17. Napsugár8 (válaszként erre: 16. - Libikóka)
dec. 6. 10:49

De mert ha azt mondja, hogy az albérlet volt, akkor teljesen logikus, mert egy keresetből 2 főnek + albérlet, szinte megoldhatatlan.


De ha saját lakás volt, akkor mi oka volt a költözésnek????

16. libikóka (válaszként erre: 12. - Napsugár8)
dec. 6. 10:44
Nyilván nem örömében.
15. Yvor (válaszként erre: 13. - Sziszi69)
dec. 6. 10:38
Ugyanez a véleményem. Aki jo anya vagy apa tudja mit kell tegyen :))
dec. 6. 10:31
Sziszi69, esetleg egy-két dolog a jövőre nézve, amire figyeljek? Ha van ami eszedbe jut szívesen meghallgatom. Költöznöm kellett, mert albérletbe laktunk és megszűnt a munkám, januártól kezdek egy másik helyen.
13. Sziszi69 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
dec. 6. 10:06

Szerintem nincs itt semmi gond a kislányoddal. Gondolj bele,hogy nekünk felnőtteknek is milyen nehéz megbirkóznunk az elvesztéssel,a halállal pedig mi "okosabbak" vagyunk.

Türelem, szeretet,odafigyelés kell neki. Ne haragudj rá,ha most mindent egy kicsit máshogy csinál,idővel helyre kerülnek a dolgok. Türelem....

Pont ennyi idős volt a lányom,amikor elvesztette az apukáját. Nem volt könnyű időszak,de most 17 évesen egy nagyon szuper csaj.

12. Napsugár8 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
dec. 6. 10:00

Miért is kellett költözni???

Az a lakás, amiben a férjed életében együtt laktatok, azzal mi lett. Miért kellett még a költözés is, ami ráadásul párosult egy óvoda váltással is. Elszakadt a régi barátnőitől, a megszokott óvónőtől... Miért nem maradhattatok a régi helyen, ami számára megszokott volt?

11. Dolog (válaszként erre: 9. - Fórumnyitó (anonim))
dec. 6. 09:52

Te írtad, hogy a gyerek nem szereti. Csúnyán néz rá. Ezt ne tőlem kérdezd, te vagy ott, neked kell látnod, hogy mennyire kedveli.

Próbáld megbeszélni anyáddal, hogy legyen elnézőbb kicsit. A fontos dolgokban ne, csak a kiseeb problémáknál.

10. Napsugár8 (válaszként erre: 6. - Fórumnyitó (anonim))
dec. 6. 09:48

Évekkel ezelőtt mesélte ugyanezeket a tüneteket a saját gyermekéről egy anyuka. Pedig ott sem volt semmi változás az életükben.

Bármit mondott neki, előszöris, mintha meg sem hallotta volna, ha ismét mondta neki, akkor a felet: majd, most nem, most nincs kedvem, most hagyjál...

Ezek után ő is elkezdte a kicsivel szemben ugyanezt. Ha a kicsi odament hozzá, hogy éhes vagyok, szomjas vagyok... először ő is elengedte a füle mellett, másodszor szólt a kicsi, az ő válasza: majd, várj, most nincs kedvem... ezt megcsinálta a kicsivel néhányszor, és amikor az sírva fakadt, emlékeztette arra, hogy ő ugyanezt csinálja.

Attól kezdve ritkultak nála, de ahányszor ezt csinálta, a kicsi legközelebbi "kérek ezt-azt" esetnél ezt a reagálást kapta vissza.

dec. 6. 09:48
Szerinted mi lehet a gond a nagyival?
dec. 6. 09:44

Értem, hogy meghalt az apja. De az 5 éveseket ez még annyira nem viseli meg, mert kevés időt is töltöttek együtt. De ezt te látod.

A gond szerintem a nagymama. Én elvinném a helyedben onnan a gyerekedet.

7. semleges (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
dec. 6. 09:28
Nagy és szomorú változás következett be az ő életében is. Türelem.
dec. 6. 09:24
Tudom, hogy életkori sajátosság, és sok a változás, csak tanácstalan vagyok, mit csináljunk másképp vagy jobban. Nem várom el, hogy a jóság minta szobra legyen, de nem hagyhatok rá mindent, van elég baja jelmondattal. A mama a szigorúbb, abszolút szabály betartató, néha úgy néz rá a gyerek, mint aki ölni tudna a szemeivel. A gyereknek stabil felnőttre van szüksége, tehát a szabályokat be kell tartani, a feladatokat meg kell csinálni. Nem akarom, hogy megutáljon minket, próbálok a kedvében járni, de nem elkényeztetni. Nem szeretném elrontani, jó anya akarok maradni!
dec. 6. 08:24
A változásoktól, a gyásztól eltelintve, ez abszolút életkori sajátosság (is)
dec. 6. 07:31

Az én gyerekem életében ebben a korban nem voltak ekkora törések mégis mintha az akkori 5 éves lányomról olvastam volna.

Szerintem életkori dolog.

Azóta pubertáskorú.

Sokkal rosszabb mint a "de én csak" korszak volt.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2022, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook