45 fölött felnőtt gyerekekkel válni (beszélgetős fórum)
Köszönöm! Azt hiszem ezért is vágok bele. Nincs mit átbeszélni már vele. Ugyan azokat a köröket futjuk, mint egy malomkerékben.
A gyerekek bármiről dönthetnek bár nem kérdéses a válaszuk. Nagyjából a nullára redukálódott a kapcsolatuk az apjukkal. Csak remélni tudom, hogy ha elmegy akkor velük is jobb kapcsolatba kerülhet.
Felnőtt gyerekként láttuk, naponta tapasztaltuk azt a családi légkört, amelynek fenntartása már semmire sem volt jó. Mi, gyerekek is azt mondtuk, jobb lesz külön, békességben, mint a napi cirkusz, a fagyos légkör, stb. stb.
Megkérdezték tőlünk, külön-külön, hogy melyik szülővel szeretnénk a továbbiakban együtt élni...
ezt a jogot adjátok meg a gyerekeknek!!! Ennyi kijár nekik!
Talán így lesz 🤔
Bár nem tudom merre botlik bele az ember lánya olyan fickóba ( ennyi idősen) , amilyenről írtál.
Egyelőre még együtt lesz a karácsony. Még hosszú út van addig, hogy külön lakásunk legyen. De eldöntöttem, meglépem.
Aztán gondolom az idő eldönti a hogyant.
Anyagi gondom nincs, nem is lesz.
De amiket az idősödő korunkra terveztünk....na azt újra kell gondolnom...és még nem látom.
De gondolom ezzel mindenki így van ebben a helyzetben.
Bocsánat ha élesnek éreztem a szavaidat....azt hiszem a túlérzékenység is a jelen állapot velejárója.
Eszem ágában sem volt bántani, még akkor sem, ha te bántónak érzed. Ez benne van, ha fórumot írsz ki.
Én is 40 fölött váltam, 2 aligfelnőtt lánygyerekkel. Hiába voltak felnőttek, attól még veszteségként élték meg, hogy nincs már Család.
A boldog karácsonyok pedig még itt vannak frissen élőn az emlékezetükben a te majdnem gyerek lányaidban is. Ezért lesz fájó enni azt a narancsos kacsát szerintem.
Nem véletlen az sem, hogy most vársz támogatást te magad is, éppen karácsony előtt. Az emberi lélek már csak ilyen.
Sok sikert, kitartást, vigyázz a gyerekeidre!
Igen, várta, hogy lépjek. Hogy mondjam ki végre, hogy vége.
Megkönnyebbült.
Nagyon érzékeny és csak örlődött, hogy tehetetlen.
Minden rezdülésén éreztem, hogy szenved a helyzwttől.
És igen, épp most. Igen, éppen karácsonykor.Nem hiszem, hogy ez gond lenne. Akkor sem lett volna jobb a karácsoby ha nem mondom ki csak újévkor.
Ha valaki inkább bántana, ne tegye! Van elég bajom és bánaton. Együtt érezni aem kell....segítő szándékkal, jóindulattal írt tan!csokat, tapasztalatokat várok...
Úgy is lehet, igen.
Én nem értem ugyanannak.
Várni általában a jót szoktuk.
Olyat nem olvastam.
Csak hogy felszabadult lett.
Az meg érthető, ha felszínre kerül egy nyomasztó családi titok, amit csak sejt a gyerek, de bizonytalanságban él.
Egészen idilli lesz :/
Pláne a gyerekeknek.
Még anyukám süti 😀
Én a narancsis kacsát és a töltött káposztát vállaltam.
Nem!
...és én nem változtatok.
A lehető legjobb időpontot választottad.
Bájglit sütsz azért?
Az szerintem már édes mindegy, hogy mi miatt kezdett inni....
Gondolom a feszültség a meló miatt...
Voltam már szar helyzetben és nem ittam, nem szedtem nyugtatókat.
Amikor előszőr éreztem rajta, azonnal szóvá tettemmm...
Semmi nem segített. A gyerekek -hiába felnőttek már- sem tudtak mit kezdeni a helyzettel.
Valahogy az ő hozzáállása kellett volna változzon, akkor lehet segíteni. Így csak elviselem....ezért döntöttwm.
Tegnap mondtam neki, hogy beadom a szükséges papírokat és a gyerekeknek iy tegnap jeleztem.
Asszem nincs tovább mire várnom. Még akkor sem ha voltak jó éveink.
Ez bátor elhatározás. Ha anyagilag, egzisztenciálisan nem függsz tőle, akkor valóban miért vártál eddig? Vannak, akik simán benne ragadnak egy kapcsolatban, mert elbizonytalanítja őket az eddig bevált megalkuvás hiánya. Az önállóságtól való tartás, a bizonytalanság.
Az ilyen döntést nagyban befolyásolja a hely is ahol él valaki. Nyilván egy kis településen is más és egy nagyvárosban is. De igazából a nőnek a hozzáállása a döntő. Nagyvárosban is lehet valaki magányos és kis településen is. De az ellenkezője is éppen így igaz lehet. Sokat jelenthet a barátok megléte és a mélyponton a segítségük.
Éppen ma hallgattam Csernus I. előadását a témában. Őt egyrészt bírom a szókimondásáért, ahogy szembesíti az embereket a tényleges belső gondjaikkal, viszont nagyon hiányolom tőle, hogy a szembesítésen kívül mást nem ad. Nem dob mentőövet, nem ad alternatív megoldásokat, amiből választhat ki-ki vérmérséklete szerint.
Iszogat...mondjuk úgy. Az elmúlt 2 évben kezdődött...és tudom, hogy ez jobb nem lesz.
Próbáltam egy ideig kiráncigálni a gödörből de elfáradtam...már nem akarom. Tudom, hogy könnyebb lesz nélküle.
Ők tök értik. A nagyobbik még felszabadult is lett tőle, hogy mondtam nekik. Azt nem értette leginkább, hogy miért vártam eddig.
Én hol megkönnyebbültnek, hol keserűnek érzem magam...
Persze nem a "mostani" ember miatt...hanem mert nem ilyen életet terveztem...
További ajánlott fórumok:
- Mennyi ideig maradtál otthon vagy maradt otthon párod a gyerekekkel?
- Közös időtöltés gyerekekkel, unokákkal! Gyűjtsük a maradandó emlékeket!
- Külföldön élőket kérdezem, hogy alakul a kétnyelvűség a gyerekekkel?
- Anyós,após nem tud leválni a felnőtt fiáról?
- Van köztetek olyan aki nehéz anyagi körülményekkel küzd, gyerekekkel?
- Elvált szülők gyereke is felnőtt korában el fog válni?