45 évesen úgy néz ki terhes vagyok, hasonló korú anyukák tapasztalatait várom (beszélgetős fórum)

Egész más fiatalon a testvéreidről gondoskodni, mint éretten a saját gyerekedről.

Még soha nem gondoltam, hogy szívja a véremet a kisfiam. Jesszus...

FI tudja, mit vállalna. Van már neki gyereke.

Volt egy 80 feletti házaspár ismerősöm. Fantasztikus életük volt. Utazások, luxus, műtárgyakkal teli lakás, barátok az elitből, stb., stb., stb. Szerették és támogatták egymást. Aztán a férfi beteg lett. Azt mondta a felesége, hogy beszélgettek az életükről a férje halála előtt, hogy milyen volt. Egyetlen dolgot bántak csak meg, hogy nem akartak közös gyereket. (A férfinek volt egy lánya előző házasságból.)

Mindenki más. Te nem akarsz gyereket, más meg akar. Van aki szőke, van aki barna. Van aki magas, van aki alacsony.

Az, hogy neked az ilyen élet nem jön be, attól más még szeretheti. Attól, hogy neked "tróger" tesóid vannak (uhh, ezt rossz volt leírni, de te fogalmaztál így), másnak lehet jó testvére. De ha nem is annyira közeli a viszony, legtöbbször a bajban azért összetartanak.

Szia! Bár közel sem vagyok hasonló helyzetben, de szerintem, ha valóban terhes vagy, akkor nagyon jönni akar az a baba. :)

Lassan 33 vagyok és részlegesen meddő. Ha valamiért úgy alakulna, hogy 40+ évesen sikerülne csak a baba, akkor a férjem már 50 felett lenne. Simán bevállalnánk, még nem mondtunk le róla. Nagyon szeretnénk babát. :)

En mar felnottkent latom, miert szeretnek engem, minket a szuleim. Es vannak unokaik egy tesomtol.

Nekem tutira tettek, hogy lesz gyerekem, es en is azt gondoltam sokaig, mert annyira anyaskodo vagyok. De a "soha nem lesz gyerekem" tesomnak lett ketto. A tobi meg meg a jovo...

De en hatarozott vagyok ebben. Ha egyszer a servem meg kell muteni, akkor elkottetem magam, csak ezert nem vagatom fel magam. A parom hajlik ra, hogy elkotese magat. Egyszerubb a ferfiaknal. De most minden all az e.u.-ben.

Volt, van egy csomo a nyakaban, fel ev utan vizsgaltak meg. Akkor mondtak, hogy, ne fosson, ha rak lett volna,aminek jo esellyel tippeltek, mar meghalt volna. Kossz. Es e.u. dolgozo.

Attol, hogy testverek, nem lesznek egymasnak.

Es van arnyoldala is annak, amit leirtam. En gyerekkoromban istapoltam eleget, vittem a haztartast fialalon a troger tesoim helyett, en perlekedtem veluk,, hogy csinaljanak meg valamit.

En foleg ezert nem akarok gyereket. Nekem mar eleg volt. En mar nem fogok tobbet dirigalni es mas utan takaritani. Utalom, gyulolom ezt a szerepet.

Amig egy kicsi lamy voltam, azt gontam, nekem is lesz csaladom, de felnottem, es SOHA! soha, soha, SOHA!

En termeszetembol fakadoan anyaskodo vagyok, de az en verem soha tobbe nem szivja senki, egy poroty sem.

42 évesen szültem, egyedül nevelem. Semmi gondom nem volt a terhességgel. Volt, hogy nehéz volt kicsit az élet az elmúlt 3 évben, de most hogy 3 évesen már saját lábán közlekedik és megmondja azt is, mit akar, sokkal könnyebb. Egy testvért bevállalnék, ha lenne lehetőségem, simán. Nekik lenne jobb, hogy ketten vannak, amikor már nem leszek. FI-nál ez adott, szerencsére.

Én drukkolok a babának! 👶

Pedig nem árt szembe nézni a realitásokkal.

Egyáltalán megéred-e, hogy a gyereked leérettségizik, elindul az életben.

Még nem tudja biztosan, hogy terhes-e. A párja nem akar gyereket, de azért 45 +-an vállalja be.

A babuci, szerelmünk, stb. rózsaszín köd mellett szembe kellene nézni a realitásokkal.

Én ha terhes lennék, tutira elvezetnem ujra. Én nem akarok gyereket.

De az tök más eset, ha valaki örül, legyen akár 45.

Akkor örülj neki!

Az én "kicsi" tesóm sok orditozas, csapkodas, és válási szandek utan jött. Anyám kb 40 volt, és öten laktunk 60 nm-en, és csak anyám keresett tanárként. Aztán felnottunk, egy bazi nagy ház lett, és apám most is minden xart megvesz nekem, ha kell, még ma is.

A "kicsi" tesóm már 20+ éves, felnőtt, dogozik, tudott egyetemre járni szülői háttérrel.

Ha várjatok, nagy baj nem lehet.

Hát a "ki mit gondol" és az egyikük sem akart már gyereket között van különbség. Mondjuk én az egészet nem értem, a mai világban annak, aki nem akar nem is lesz, és ha nem akarnék, akkor meg is van a válasz a kérdésre.

Egyébként nekem 23 éves a fiam, és nálad idősebb is vagyok, és ha terhes lennék, szerintem megtartanám, de azért furán érezném magam, ha kiszámolnám, hogy hány éves leszek, mikor érettségizik majd a gyermek :D

Szerintem itt nem a megtartani, nem tartani a kérdés, csak olyanokkal szeretne beszélgetni akik szintén ilyen idősen vállaltak gyereket.

És már van gyereke, nem első.

Még nem tudja a párja, meg kell várni, hogy hogyan reagál. Ha rosszul, akkor is időt kell adni, amíg hozzászokik a gondolathoz.

FI szeretné ezt a babát, én úgy érzem. Te meg már most elvetetnéd, ezt érzem ki a szavaidból... 😡

41 vagyok, sosem voltam terhes.De, még egy darabig minden menstruáció előtt él bennem a remény, hátha most nem jön meg.

Ilyen-olyan problémáim voltak-vannak évek óta (inzulin rezisztencia pl), de az is igaz, hogy nem vizsgáltattam szana szét magam, nem feszültem rá, hogy mindenképp gyereket akarok.Lombik szóba nem jött volna nekem.(Megértem, aki végigcsinálja, de az én párom nem lenne támogató ebben, és én is sok kudarcos lombikot láttam a kolléganők közt.Az sem hiányzik, hogy gyermek helyett petefészekrákkal jöjjek ki a történetből...Egy rövid ideig szedtem peteérést serkentő szert, már attól rossul voltam.)

Viszont, az esélyt a természetes fogantatásnak megadjuk, és még, egy-két évig, nem zarom ki, hogy megtörténik.