40-70 év közötti nagyik gyertek, beszélgessünk. (beszélgetés)

Szép hetet!

Ma megyek szúlőire a 2 fiamhoz..:lehet, hogy ez megalapozza a hetem..:)

Mindenkinek szép, békés készülődést kívánok az ünnepek előtt!

<center><a href="http://www.pic-upload.de/view-12124300/Mzes-adventi-koszor-2-2009.jpg.html" target="_blank"><img src="http://www8.pic-upload.de/27.11.11/5mccfdlb24zp.jpg" alt="Bilder oder Fotos hochladen"></a>

Na csak, hogy én se maradjak le..:) Szép vasárnapot!

Advent első vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,

tudhatjátok, hogy közel van a nyár.

Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg

korcs ágaimon más, mint a halál?

Amikor jelek lepik el a mennyet,

álmunkból kelni itt az óra már.

De ha hozzám jössz, pedig megüzented,

angyalod mégis álomban talál.

Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;

Nem voltál rest naponta jönni hozzám.

Ajtóm bezártam. Ágam levetett.

Éjszakámból feléd fordítom orcám:

boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!

Szüless meg a szívemben, Szeretet!

>

> Két nyugdíjas találkozik tavasz táján egymással. Azt mondja az egyik:

> - Szervusz komám ugye Te is alig várod már a nyarat? Akkor

> legalább az életszínvonalunk 50 %-al jobb lesz!

> -Hogyhogy!?!? - Úgy, hogy télen fáztunk is és éheztünk is, de

> nyáron csak éhezünk!!

“Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.

Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.

Ez az otthon.

Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.

Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.

A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.

Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.”

(Wass Albert: Otthon)

Kedves István Papi és minden "Nagyi". Nagyon régen nem jártam felétek, és azóta látom

- visszanézve a kommenteket,- hogy milyen szép dolgokat töltöttetek fel. Jobbára el is vittem őket. Én is békés szép adventet kívánok mindenkinek. A szeretet előestjének ünnep napjain, ezért ezzel kapcsolatosan hoztam én is nektek, ugyan nem magyar vonátkozású, de nagyon aranyos kis történetet.

Egy csodálatos kis történet, hogy emlékezzünk arra, az élet valóban szép.

Nem tudni, ki válaszolt, de az, biztos, hogy van egy csodálatos lélek az amerikai levélposta hivatalnál.

Abbey, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt.

A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Meredith zokogott és csak arról beszélt,

hogy mennyire hiányzik neki Abbey.

Megkérdezte, írhatnánk-e egy levelet Istennek,

hogy amikor Abbey a Mennyországba érkezik, Isten felismerhesse.

Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene, tegyünk,

és a lányom elkezdte diktálni a levelet:

Kedves Isten!

Megkérlek, vigyáznál a kutyámra? Tegnap halt meg és most ott van veled a Mennyországban.

Nagyon hiányzik. Boldog vagyok, hogy nekem adtad őt, akkor is, ha végül nagyon megbetegedett.

Remélem, hogy fogsz vele játszani. Abbey szeret a labdázni és úszni.

Küldök róla egy képet, így amikor meglátod, tudni fogod, hogy Ő az én kutyám. Tényleg nagyon hiányzik...

Szeretettel, Meredith.

Bele tettük a levelet a képpel együtt egy borítékba és megcímeztük:

Istennek, a Mennyországba.

Feladónak ráírtuk a nevünket és a címünket.

Ez után Meredith jó pár bélyeget rárakott a borítékra mondván, hogy sok bélyeg kell ahhoz, hogy egy levelet a Mennyországba elvigyenek.

Aznap délután a lányom be is dobta a levelet a postai levélgyűjtő ládába.

Pár nappal később megkérdezte, hogy vajon Isten megkapta-e már a levelet?

Azt válaszoltam, hogy minden bizonnyal.

Tegnap az ajtó előtt a verandán találtunk egy aranyszínű papírba csomagolt dobozt, ismeretlen kézírással Meredithnek címezve.

Meredith kinyitotta a csomagot.

Volt benne egy könyv: Mr. Rogers - Amikor egy háziállat elpusztul.

A belső oldalára oda volt ragasztva a felbontott boríték, benne a levéllel, amit Istennek írtunk.

A másik oldalon pedig a kép Meredithről és a kutyáról, és egy üzenet:

Kedves Meredith,

Abbey rendben megérkezett a Mennyországba.

Igazán nagy segítség volt a kép, amit küldtél, rögtön felismertem őt!

Abbey már nem beteg. A lelke itt van velem, mint ahogyan a te szívedben is mindig ott lesz. Abbey nagyon szeretett a kutyád lenni.

Mióta nincs szükségünk a testünkre itt a Mennyországban,nekem sincs zsebem, ahova a képet, amit küldtél, eltehetném, így hát visszaküldöm neked, ebben a kis könyvben, hogy neked is legyen valami, ami mindig emlékeztet rá.

Köszönöm a csodálatos levelet és köszönöm anyukádnak, hogy segített megírni és elküldeni nekem.

Csodálatos anyukád van! Személyesen választottam ki neked!

Minden nap küldöm áldásaimat és emlékezz rá, hogy nagyon szeretlek!

Egyébiránt nagyon könnyen megtalálható vagyok. Ott vagyok, ahol szeretet van.

Szeretettel,Isten.

egy történet mára innen

"Volt egyszer egy fiú, akinek rossz jelleme volt. Az apja adott neki egy zsákot tele szögekkel és azt mondta neki, hogy minden alkalommal, ha valakivel szemben elveszíti a türelmét, verjen bele egy szöget a házuk kerítésébe.

Az első nap 37 szöget vert a kerítésbe a fiú. A következő hetekben megtanult magán uralkodni, és a bevert szögek száma egyre kevesebb lett. Úgy találta, hogy egy szöget beverni sokkal fáradságosabb, mint uralkodni magán. Végre elérkezett az a nap is, amikor egyszer sem veszítette el a türelmét. Amikor a zsákból elfogytak a szögek, a fiú odament az apjához és elmondta neki.

Az apja ekkor azt a feladatot adta neki, hogy ezután mindig húzzon ki egy szöget a kerítésből, ha sikerült magán uralkodnia.

Végül a fiú azzal is eldicsekedhetett az apjának, hogy az összes szöget kihúzta a kerítésből.

Az apa ekkor odavitte a kerítéshez a fiát: "Fiam, jól viselkedtél, de nézd meg, milyen most a kerítés: tele van lyukakkal. Ez a kerítés már soha sem lesz olyan, mint korábban. Hogyha valakivel veszekszel és valami gonoszat, rosszat mondasz neki, akkor ugyanilyen sebet ejtesz rajta, mint ezek a lyukak itt. Ha beleszúrsz egy kést az emberbe, utána kihúzhatod, de a seb ott marad. Bocsánatot kérhetsz tőle, megbánhatod, amit tettél, de ha már megbántottad - megsebesítetted. Jól jegyezd meg: egy kimondott szó éppen olyan fájó sebet ejt, mint egy éles tőr...."

Sziasztok!

Szeretettel köszöntök mindenkit Advent első vasárnapján. Meghitt, örömteli várakozást kívánok!

<a href="http://www.pic-upload.de/view-12116331/adven1-nap.jpg.html" target="_blank"><img src="http://www8.pic-upload.de/27.11.11/s35pueo18q2y.jpg" alt="Bilder oder Fotos hochladen"></a>

Mindenkiek!

<center><a href="http://www.pic-upload.de/view-12115804/o0dm4z4kqad.gif.html" target="_blank"><img src="http://www8.pic-upload.de/27.11.11/pcxyw6seym6m.gif" alt="Bilder oder Fotos hochladen"></a>

<a href="http://www.pic-upload.de/view-12115812/199957.jpg.html" target="_blank"><img src="http://www8.pic-upload.de/27.11.11/xi1lc2vdkuhi.jpg" alt="Bilder oder Fotos hochladen"></a>

<a href="http://www.pic-upload.de/view-12115815/199869.jpg.html" target="_blank"><img src="http://www8.pic-upload.de/27.11.11/cwqnkp3fio28.jpg" alt="Bilder oder Fotos hochladen"></a>

<a href="http://www.pic-upload.de/view-12115818/7547.gif.html" target="_blank"><img src="http://www8.pic-upload.de/27.11.11/7paev2wp2by6.gif" alt="Bilder oder Fotos hochladen"></a>

<a href="http://www.pic-upload.de/view-12115823/100877a5d6d6.gif.html" target="_blank"><img src="http://www8.pic-upload.de/27.11.11/gtshp8e97gjc.gif" alt="Bilder oder Fotos hochladen"></a>

A megtartott gyermek

A kereskedő felesége reggeli áhítatra indult a templomba. Ahogy kilépett a kapun, megbotlott egy kőben és teljes hosszában elvágódott. Várandós volt, terhességének harmadik hónapjában. Sikoltására kiszaladtak a cselédek, felemelték az úrnőt, bevitték és lefektették. -Hívjátok az uramat- suttogta az asszony, de alig mozdultak a szolgálók, már sietve jött a házigazda is. Leült az ágyra, megsimogatta az asszony lecsüngő kezét.

-Doktort! parancsolta a tétován ott ácsorgó cselédeknek, aztán a feleségére tekintve ezt mondta:

-Nincs semmi baj, kedves.

Amikor az öreg doktor megérkezett, a kereskedő kiment a szobából és a kapu előtt megkereste azt a vétkes követ. Nekigyürkőzött, kicibálta a helyéről, aztán teljes erejéből az utca kövezetéhez vágta. Szikrázva pattant apró darabokra.

-Átkozott!- lihegte a kereskedő-és éppen az én kapum előtt!Kit okoljak érte?! Kit?!

Erőtlennek érezte magát, idegesnek, alig várta, hogy az orvos befejezze a mustrát. Legszívesebben berohant volna a házba, hogy minél előbb megtudjon mindent. Óráknak tűnő percek vánszorogtak ezalatt.

-Minden lehetséges- jelentette ki a doktor a vizsgálat után. Világra hozhat egészséges gyermeket is, de éppen úgy esendően nyomorultat. Vagy akár halottat. Bízzunk Istenben, uram.

-Nem akarok nyomorékot!- kiáltotta a kereskedő. Bizonyosságot szeretnék, tudni kívánom a valót!

-Istentől kérdezze!- tárta szét a kezét az orvos.

Tőle, aki látja a nem láthatót is.

Egy hétig feküdt a kereskedő felesége és amikor felkelt a betegágyból, igyekezett nem gondolni az esetre. De az ura szótlan volt, komor, csüggeteg. Többször elment otthonról, a barátok társaságát kereste. Aztán egyszer maga mellé ültette asszonyát és ezt mondta neki:

-Meglátogattam a menhelyt és szörnyű látványban volt részem. Megannyi torzszülött nyújtogatta felém a kezét, bambán rám meredve, idétlen, makogó hangon kéregettek. Aprópénzt szórtam szét közöttük, de a kezem remegett és megszédültem attól a töménytelen nyomorúságtól.

Az asszony sírt. A kereskedő nem vigasztalta. Keményen, makacsul hallgatott.

Az ember, gondolta, tudjon úrrá lenni még a legreménytelenebb helyzeteken is.

A sírás a gyengék menedéke.

-Lakik a városban egy nő -mondta- Reginának hívják… Sok szerencsétlen asszony, megesett lány kereste már fel. Úgy hírlik, jól dolgozik és segít a bajbajutottakon. Hallgass rám és ne ellenkezz.

Amit kérek, annak az ártatlannak az érdekében is teszem.

-Négy gyermeket temettünk már el- nézett rá kétségbeesetten az asszony-, és most ezzel meg az angyalcsinálóhoz küldenél? Átkozott legyen a gondolat, mely az agyadban megfogant!

-Akkor hát megszülöd nyomoréknak?

-És ha nem lesz az?

-Honnan tudod?

-Ki mondta ezt neked? A doktor? Ő sem tudja!Egyedül Isten a tudója!

-Mi vagy te? Isten?

-A fájdalom szól most belőled!- csóválta fejét a kereskedő -,de könyörögve kérlek, gondolkozz. Ha világ csúfjára nyomorultat szülsz, ítélet alá kerülünk egész életünkre.

Napokig kerülték egymást. Csak a pillantásukban megbújó néma vádaskodás ingerelte a lelküket. Az asszony gyűlölte az urát, de aztán egyre inkább bekerítette a kétségbeesés. A bizonytalanság. Hátha a másiknak van igaza. És a magzat, akit oly féltőn vigyáz a testében, nyomorék. Lefogyott, belesápadt ebbe a gyötrődésbe, míg aztán egy este felkereste azt az asszonyt.

Már vártalak, lelkem fogadta Regina és mosolygott rá bátorítóan. A kereskedő felesége nem ilyenre számított az álmokban fösvény éjszakákon. Csúfnak, boszorkánynak képzelte és mindenképpen öregnek. Ez meg csaknem egyidős vele, a háza mint bármely polgáré, a ruhája drága kelméből, ékszerekkel díszítve.

-Megértelek mondta Regina-, hiszen magam is átok alatt voltam és nyomorékot szültem. Vízfejűt, torzat, ott van a menhelyen, megnézheted. Az uram elhagyott, egyedül maradtam, akkor határoztam el, hogy akinek tudok, segítek.

Átvezette a kereskedő feleségét a másik szobába. Szerszámok, fogók, kenőcsök, gyolcsok mindenfelé. Középen dézsa állt. Regina forró vizet töltött bele, meg egy tömlőből valami sárga folyadékot. Az így elkészített lébe füveket, gyökereket, magokat szórt, fehér vászonlepedőt kerített elő. A gríz megizzasztotta a kereskedőné arcát, a növények fanyar, kesernyés szagától öklendezett.

-Vetkőzz le- mondta Regina-, és ülj bele a dézsába!

Mindig mondani fogom, mit kell tenned.

Ne félj, nem lesz semmi baj.

A kereskedőné szinte önkívületben bontotta ki a felső két gombot a magas nyakú zárt réklin, de a harmadikhoz érve elsötétedett előtte minden. A friss levegőn tért magához.

-Múló gyengeség!- nyugtatta Regina-, mindenkivel megeshet ilyesmi.

Bent majd pihensz egy keveset, aztán elkezdjük.

-Nem!

A kereskedő felesége úgy szorította a hasára a kezét, mintha máris a gyermeket ölelné.

-Ez az enyém! Ha nyomorék, ha torz lesz, akkor is az én testemből, az én véremből való!

Nincs olyan hatalom se égen se földön, aki őt tőlem elszakíthatná!

Megfordult és csaknem rohanva tette meg az utat hazáig.

Öt hónap múlva egészséges fiúgyermeknek adott életet.

1564 áprilisát írták ekkor az angliai Stradfordban.

A gyermek a keresztségben a Vilmos nevet kapta.

Családi neve: Shakespeare

erre is itt akadtam rá olvassuk közösen....

na az már baj..

ide sántikáltam..már unom, hogy nem javul a lábam..:(

Sziasztok! Reggel hívott a nővérem, hogy az éjszaka betörtek hozzá, és a melléképületet kiürítették. Vigyázzatok, mert ilyenkor, karácsony előtt sok a betörés.

Kellemes időtöltést, sok pihenést kívánok a hétvégére!

szóval ma én főzök valami jót azt hiszem csirkecomb krumpli püré kompot valami kis édesség fagyi vagy még nem tudom lehet hogy gesztenye püré a kávé viszont már most készen van kávézzatok velünk..adventi koszorút idén megcsinálta a legfiatalabb kislányunk így hát már csak a sok jóság kell és ...

persze napközben átnézzük az elsős unoka sulis dolgait is minden oldalról játszva tanítunk majd s közben a kezünk is jár

Már meg itt vagy lúdanyó....nem fog meggyógyulni a lábad ha össze-vissza mászkálsz....!

PIHENÉS:Juditmama.

Kellemes délutánt mindenkinek. Mindjárt megérkeznek az unokáim, most csengettek ki az iskolában.

Ha van köztünk Katalin akkor köszöntöm névnapja alkalmából.

Az idő ma is olyan,mint volt,semmi javulás.

ma már a mese is másképpen van itt leltem nézzétek csak Volt egyszer messzi földön egy önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn, a kristálytiszta tó partján, környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott egy ronda, zöld békát. A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: "Ó, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám, összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt. Ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél!"

Aznap este, miközben a hercegnő könnyű vacsoraként, enyhén fehérboros hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt: én ezt kurvára másképp gondolom...

gratulálunk de az igazi gratuláció mit itt olvastunk

és kicsit irigykedünk

Tudod az ugy volt,hogy 2002 dec.01 től lettem nyugdíjas.A lányom 2000 márciusban szült.A gyerekekkel 2 évig volt otthon.Aztán én 2003 tól voltam NAGYMAMA GYESEN a lányom visszament dolgozni.Az iker gyerekeknek iskolás korukig lehetett igénybe venni a GYEST.7 éves korukban mentek iskolába.A kislány Helga kitünő tanuló,a fiu Vencel jeles.

Köszönöm türelemedet ezért a kis kitérőért.

Minden szépet és jót Kívánok Mindnyájatoknak:Juditmama.