4, 5 éves fiam utál óvodába járni (beszélgetős fórum)
Ez nekem kicsit soknak tűnik.
Szerintem a gyerekek többsége tanulni nem szeret, nem az iskolába, mint közegbe járni.
Egyébként ha a gyerekem ennyire nem szeretné az ovit,én azért gyanakodnék, hogy nem csak arról van szó, hogy nélkülem nem akar lenni. Ha az óvoda szerető közeget nyújt a gyereknek, akkor ilyen mértékű tiltkozás nincs benne, azzal együtt, hogy nyilván jobban szeret velem itthon lenni...
Az meg, hogy tiltakozik a váltás ellen, szerintem nem sokat jelent. A kislányommal rengeteget kínlódtunk az előző oviban, sok baj volt, szenvedett ő is, én is, és hiába beszéltem bárkivel, nem tudtam megoldani a helyzetet. Amikor megkérdeztem, akar-e máshová menni, határozott nem volt a válasz. Így utólag tudom, hogy jobban félt az ismeretlentől, mint az ismert rossztól. Amikor beléptünk az új oviba, szintén azt mondta, hogy ő nem akarja, de amint megérezte, mennyire más a légkör, mekkora szeretettel fogadták, azonnal megváltozott a véleménye. Egy hét múlva azt mondta: "Anya, köszönöm hogy nem kell többet a régi oviba mennem..."
Én is csak azt tudom javasolni, amint tudod, hogy melyik oviba kerültök, vedd fel a kapcsolatot az óvónénikkel, menjetek be ismerkedni, pl. válasszatok új jelet neki, lássa hol lesz a helye stb. Érdemes olyan időpontban menni amikor a csoport az udvaron van, egyrészt kicsit többet tudsz az óvónénikkel beszélni, másrészt a gyerekek szabad játék közben nyitottabbak lesznek az új kisfiúra. (Nálunk is így zajlott, a lányom 5 perc alatt a társaság középpontjában volt...)
Én nem erről beszéltem, de ebbe a részébe nem is akarok belemenni, mert szerintem ez megintcsak nem az az út, ami a szeretetről szól, legalábbis a hozzászólásod alapján.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy katolikus vagy-e? Ill, hogy magadtól fedezted fel a Bibliát, vagy volt olyan vezető az életedben, aki vallástörténetet is tanított neked, vagy legalább az értelmezésben segített...
Ez is egy nézőpont, de fogadd el, hogy van másik is. Én nem adtam bölcsibe a gyerekemet, mert nem tehettem meg (magán van csak, horror áron). De voltunk ott megnézni, milyen lenne, és nekem leesett az állam. Nem attól, hogy milyen körülmények között vannak, az olyan volt, ami egy drága magánbölcsitől elvárható. Attól esett le az állam, hogy a gyerekek milyen frankón elvannak, egymással, vagy külön-külön vérmérséklettől, habitustól függően.
Vannak jó tapasztalatok, jó helyek, olyan gyerekek, akiknek igenis jót tesz, és van, ahol ezek közül egyik sem igaz.
Szerintem ezt kellene elfogadni, hogy azért, mert neked vagy a gyerekednek mi vált be, nem biztos, hogy ez másra is igaz lesz.
Az egyik gyerek gond nélkül beszokik 2 évesen a bölcsibe, és jól megvan, a másik meg 5 évesen se az oviba.
Kár, hogy a többire nem reagáltál.
De ha már eszmét cserélünk.
A "szeretet nem cselekszik rosszat" - egy gyerek megütése jó, szeretetteljes cselekedet??
Ki dönti el, mi az a határ, amikor már "megérdemli" egy gyerek, hogy megüssék? És milyen alapon dönt ez az illető???
Szerintem nincs baj azzal az anyával, aki úgy gondolja, hogy a gyerekének szeretne gyerektársaságot biztosítani.
Az én fiam a mai napig imád velem lenni, de messze nem vagyok ugyanaz a kategória, mint a kis barátai az oviban. Ez két külön dolog. Én inkább azt gondolom, hogy vannak gyerekek, akik hamarabb érettekké válnak más gyerekek társaságára, és vannak, akik a természetük vagy a neveltetésük okán később.
Olyan ez is valahol, mint a szobatisztaság - van, aki már másfél évesen azzá válik, van, aki csak később.
Nem hiszem, hogy a "JÓ ANYA" fokmérője pusztán az volna, hogy beadja-e intézményi keretek közé a gyerekét, és ha igen, mikor. Mint ahogy az sem, hogy 1-6-16-26 hónapig szoptatja-e.
Talán azért ebbe inkább ne menjünk bele, rossz partner leszek hozzá.
Szép dolog Istenről és a Bibliáról beszélni. Rengeteg szabály van benne, vajon mindet be is tartod?? Kezdeném azzal, hogy rengeteg olyan van benne, amit nem azért állítottak szabályként a kor embere elé, mert az közelebb visz Istenhez, hanem azért, mert alapvetően így fogalmaztak meg olyan higiéniás szabályokat pl. ami mára alapvető Istentől függetlenül is.
Azt is gondolom, hogy pusztán az, hogy mi van leírva a Bibilában (keresd meg, benne van az is, hogy "nincs Isten"), még önmagában kevés. Annyi szörnyűséget tettek sok-sok éven keresztül a "biblia nevében", hogy talán el kellene ettől rugaszkodni.
Hogyan egyezteted össze azt, amit eddig mondtál azzal, amit Jézud mond a Bibliában a gyerekekről?? Szerintem sehogy. Ahelyett, hogy csak azokat a mondatokat látnád, amik téged igazolnak, kicsit mélyedj el benne jobban...
Én még egy lelkésztől, paptól se hallottam, hogy a szeretet jegyében, nevelésből jól pofozd fel a gyerekedet...
További ajánlott fórumok:
- Kisfiam most 2 és fél évesen indul oviba, de a középsősökhöz akarják betenni az óvodában. Mi a véleményetek, tapasztalatotok?
- Te szerettél óvodába járni?Milyen emlékeitek vannak?
- Csúnyán beszél a 4 éves fiam mióta óvodába jár. Mit tegyek?
- Kérhetem-e a kisfiam felvételét az óvodába az alábbi alapján?
- Szeret a gyereketek óvodába járni?
- A kisfiam utál oviba járni.Mit tegyek?