Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » 30 év felettiek, akik nem tudnak/akarnak felnőni fórum

30 év felettiek, akik nem tudnak/akarnak felnőni (beszélgetős fórum)


29. 400d5a1cec (válaszként erre: 1. - Albérletetkeresek)
2013. szept. 14. 23:18
A saját szüleivel elvan az ember, a gond inkább az anyósokkal szokott lenni. Fő kérdés itt, hogy a párod is ilyen jól érzi-e magát nálatok?
28. moné2
2013. szept. 14. 23:12

A szüleimmel egy órányira lakunk egymástól, de már nem tudnák haza költözni. Jó mikor hazaérek a "saját kis birodalmamba", ahol a hugommal lakok együtt :)


Néha túl sok a hétvégi látogatás is: "Hová mész? Miért mész? Mért nem megyünk együtt?..." Jó néha egy kis szabadság.

27. 9d7efeb022 (válaszként erre: 1. - Albérletetkeresek)
2013. szept. 14. 15:43

Legalább felismerted,hogy nem tudsz felnőni,és így egy csomó későbbi kellemetlenségtől megvéded magadat,azzal,hogy nem akarsz gyereket.


De mit szóljak én? 36 éves vagyok,családom van,munkahelyem amit magamnak teremtettem,és folyamatosan mesében élek..

2013. szept. 14. 14:41

Amig otthon van az ember, tud felretenni.

Nem meztelen fenekkel koltoztem be a sajat lakasomba kesobb, nem is nyogtem evtizedekig a hitelt... valamit valamiert.

25. selena78 (válaszként erre: 24. - A0c1361e44)
2013. szept. 14. 14:30

Embere válogatja.

Én például szeretek egyedül élni.

Nekem jó az, hogy hazamegyek az üres lakásomba, ami csak az enyém, és olyan, ahogy én szeretem. Imádok egyedül kóborolni éjszaka benne, egyedül kiülni a teraszra esténként. Én ilyen vagyok.

A gyerekem nem érti. Nem érti miért nem költözöm hozzájuk. Nem érti, hogy miért jó nekem egyedül. Neki nem volna jó. Ő nem szeret egyedül lenni. Én igen.

Mondom, embere válogatja.

2013. szept. 14. 14:01

Szerintem ez nem ciki és nem gyerekesség, és nem felnőni nem akarás.

Én sosem laktam egyedül. A szüleimmel laktam, majd a férjemmel a szüleimnél, majd a férjem szüleinél. Később külön lakásunk lett. A fiam 25 éves itthon lakik. Persze ez az ő lakása:) Tehát mi lakunk nála. Nem zavarjuk egymást és teljesen felesleges lenne fenntartani egy másik lakást azért, hogy egyedül legyen ő. Mi abban a jó? Hazamenni egy üres lakásba, senki nem vár, senki nem jön haza... Így pedig, ha arra van igénye a fiamnak pl., hogy beszélgessünk, akkor ezt személyesen tesszük és nem telefonon, fb-n és társain. Én is önálló voltam attól függetlenül, hogy otthon laktam. Senki nem szólt bele az életembe, csak bizonyos keretek között, ahogy én is teszem a fiammal...

2013. szept. 14. 13:43
Ha ugy nezzuk, hogy ott vannak a nagy hazak, lakasok, es nem tudjak telen befuteni...
22. 3b1a5ec920 (válaszként erre: 21. - Andesz75)
2013. szept. 14. 13:41
Mi is voltunk 3-an egy szobaban - foleg telen.
21. Andesz75 (válaszként erre: 18. - Loch ness)
2013. szept. 14. 13:17
Anyu is sokszor meséli, hogy négyen laktak egy szobában. Azért ezt én sem tudnám elképzelni. Így hogy anyu lent, én meg fent, így ok.
20. Napsugár.. (válaszként erre: 1. - Albérletetkeresek)
2013. szept. 14. 12:06
En is itthon lakom, anyum lent, mi fent ket gyerekkel. Ne aggodj, no para. :)))
19. loch ness (válaszként erre: 17. - 3b1a5ec920)
2013. szept. 14. 12:05

Ez lenne az ideális.


"Nem tobb, nem kevesebb, csak mas..."


Igazad van! Csak én nem tudtam ilyen jól megfogalmazni.

2013. szept. 14. 12:04

Szerintem ez a felektől is függ. Aki normális kapcsolatot tud kialakítani a szüleivel, hagyják, hogy önálló, felnőtt életet éljen otthon is (ami persze nem jelenti azt, hogy nem veszi ki a részét az otthoni munkákból), akkor az egészségesen tud élni a szüleivel is, akárhány éves legyen. És nem ciki, ha jól érzi magát.


Régebben is voltak generációs konfliktusok, de nem ekkorák, és nem változott ilyen gyorsan a világ. Nekem a család is mesél a régi falusi együttlakásokról, és ott is emberfüggő volt: ha mindenki normális volt, akkor bizony nagyon is szép és hasznos lehetett több generáció együttélése: a nagyszülők nemegyszer milyen jóban voltak az unokákkal, ők meséltek nekik, vigyáztak rájuk, amit még bírtak, ellátták, és ők sem voltak egyedül, róluk is gondoskodtak. Régi novellákban is sokszor megjeleni ez a nagycsalád-kép. És nyilván, ha valaki irigy, szeretetlen, áskálódó volt, megmérgezte az egész család életét.

2013. szept. 14. 11:56

Eltem igy is-ugy is...

Amikor csalad vedelmere volt szuksegem, bekere, segitsegre, oltalomra talaltam.

Amikor szabadsagra, onallosagra, segitettek.

Akik tudnak egyuttelni, tegyek.

Nem tobb, nem kevesebb, csak mas...

2013. szept. 14. 11:39

Figyelj, én nagyon sok ilyet ismerek aki 30 fölött is otthon lakik. Pasinál cikibb szerintem, ha otthon lakik(nem tudom miért, de így érzem. :)

Miért lenne jobb, ha magadra erőltetnél egy olyan életformát ami "normális", elvárt, ha Te nem érzed magad jó benne?

Minden úgy jó, ahogy Neked a legjobb. Nem ártasz vele senkinek!

2013. szept. 14. 11:22
Csak kényszerből tudnék szüleimmel együttélni, pedig soha nem voltak otthon balhék.
14. asha
2013. szept. 14. 11:11
ez így ilyen formában nagyon gáz kérdező.
2013. szept. 14. 11:01
Amíg együtt éltem anyuval öltük egymást, megőrjítettük a másikat. Elköltöztem. Ennek 10 éve. Azóta a legjobb barátnők vagyunk.
12. albérletetkeresek (válaszként erre: 10. - Andi6020)
2013. szept. 14. 09:31
Ez tényleg vicces. :-) Még akkor regisztráltam, mikor albérletet kerestem, munka miatt végül is. Kipróbáltam, nem jött be, így visszaköltöztünk haza.
2013. szept. 14. 09:26
Én is itthon élek anyuval és már közeledek a 40-hez. Gyerek nincs, a ház nagy amit anyuék két kezükkel építettek fel, nem akarja eladni anyu mert abba belehalna. Egyedül nem tudja fizetni a rezsit, így maradtam. Éltem már egyedül külföldön évekig, én is függetlennek tartom magam. Most ez a helyzet és nekem így jó úgyhogy kedves kérdező nem vagy egyedül. :)
10. andi6020 (válaszként erre: 1. - Albérletetkeresek)
2013. szept. 14. 09:25

Nem baj, ha neked így jó.

Én megőrölnék, ha anyummal kellene élnem, pedig imádom.

Érdekes egyébként a nickneved. Mármint, hogy szöges ellentétben áll a gondolkodásoddal. :D

9. 17aadc1082 (válaszként erre: 6. - 3b1a5ec920)
2013. szept. 14. 09:17
Nem, tényleg nem az. A világ sem az. Hitelek régebben is voltak, csak a világ változott. De a generációs különbségek régen is, most is meg voltak, és meg is vannak, sőt, a jövőben is meglesznek. Aki vágyik a függetlenedésre, az úgyis megkeresi a lehetőséget, hogy elmenjen otthonról, és élje a saját életét.
2013. szept. 14. 09:13

Bocs a hibákért,siettem.

Viszont más szemszögből nézve, a mi fiunk is 23 éves ,és velünk lakik,még.Hogy meddig? Ki tudja?Kirakni nem fogjuk, az biztos:)

2013. szept. 14. 09:10

Én is pont azt akartam írni,hogy lehet,hogy régen megszokott volt az együttlekás, de nem volt az sem habostorta.

Pl. anyósomék együtt laktak az anyósáékkal.Nem volt zökkenőmentes.Sőt,anyósom gyerekire nem vigyázott a nagyi,ezért maradt htb,pedig lett volna munkája.A nagyi viszont állami gondozott gyerekeket nevelt ,pénzért,anno.

Mikor én bekerültem a családba, mind a ketten nekem panaszkodtak egymásra....


szerintem nem egészséges együtt lakni, jobb külön.Kipróbáltam ezt is,azt is.

Mi anyuval laktunk 1 évig.De amíg otthon laksz, mindig gyerekstátuszban maradsz, jiába élsz a pároddal.

Igazi,önálló "gazdasszony" akkor leszel, ha saját háztartást vezetsz, a saját erődből.

2013. szept. 14. 09:10
Az sem egeszseges, hogy a nemzedekek nyogik evtizedeken keresztul a hiteleket... vagy eppen az utodok mar oroklik :(
2013. szept. 14. 09:02

Egyéni igény kérdése, hogy ki mit szeret. Speciel én szerettem külön élni, teljesen függetlenül, önállóan. Sosem költöznék vissza a szüleimhez, és sosem költöznék olyan emberhez sem, aki a szüleivel él. De ízlések és pofonok, számomra ez nem egészséges, akárhogyan is volt régen. Régen sem volt az, csak nem volt más lehetősége az embereknek. Mert vagy szegények voltak, és kénytelenek voltak együtt lakni, vagy nagyon gazdagok, és akkora volt a kégli, hogy akár hetekig nem látták egymást. Régen sem azért laktak együtt, mert olyan isteni volt a dolog, hanem kényszerből.

Számomra az ilyen ember manapság nem felnőtt igazán, nem akar függetlenedni, és lusta is, mert még az lehet, hogy igénye talán lenne, de a kényelemszeretete, lustasága(?) miatt fenntartja ezt az állapotot.

Most itt ne arról beszéljünk, amikor nincs lehetősége, az más tészta. (mondjuk sztem az is a lustaság miatt nincs)

2013. szept. 14. 08:57
sajnos, az örökké az nem tart örökké, és erre jobb felkészülni.
3. albérletetkeresek (válaszként erre: 2. - Noozimanoo)
2013. szept. 14. 08:41
Én is erre gondoltam, hogy régen is így éltek az emberek, több generáció együtt. Szerintem ennek nagyon sok előnye van, főleg, ha az embernek nincsenek gyerekei, mégis nagy családra vágyik, a szerettei közelségére.
2. noozimanoo (válaszként erre: 1. - Albérletetkeresek)
2013. szept. 14. 08:35

Nálunk is hasonló a szitu, annyi, hogy nekem van egy kismanóm, viszont az apja lelépett. Köszönjük, nagyon jól megvagyunk mi is.


Egyébként régen pont az volt a normális, nem a szétköltözés.

2013. szept. 14. 08:33
30 elmúltam és még a szüleimmel lakom. Van párom már több éve, ő is velünk él. Jó így nekem, nem akarok gyereket sem. Felelősségteljes, érett személy vagyok, aki képes önálló döntéseket hozni, mégsem szeretnék elköltözni otthonról és gyereket sem. Nem azért, mert elkényeztetett vagyok és szeretem, ha kiszolgálnak, mert egyáltalán nem szolgál ki senki. Sőt, én végzem a házimunkák nagy részét otthon, én intézkedem, ha bármi probléma van. Egyszerűen szeretek otthon élni, ezt szoktam meg, így érzem jól magam. Próbálkoztam már máshol lakni, de mindig hazavágyódtam. Otthon van a családom, a macskáim, akik a legtöbbet jelentik nekem. Baj, ha így van? Egyáltalán felnőttnek tekinthető, ha valaki így gondolkozik? Baj, ha örökké a szülőkkel élünk egy fedél alatt?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook