3. osztályos lett a gyerekem (beszélgetős fórum)

Ezt a levelet Vanesszának írtam privibe, de aztán nem küldtem el, hanem ide bemásoltam.

Ne haragudj, de szeretném, ha többet nem kóstolgatnál. Lehet, hogy Te nem érted, mi az én problémám, de vannak, akik igen. Nem voltak ellentmondások, csak egyre több infót mondtam el az életemről, amit Te nem értettél, nem tudom, hogy miért.

Először leírtam a nyers tényeket, aztán ahogy kérdeztetek, mindig többet mondtam el, lehet, hogy nem könnyű összerakni, de ezek nem ellentmondások, hanem az életünk.

Zala-megyében élünk, egy aprófaluban. 15 km-re van az iskola, de egy órát kell utazni, mert közben 4 falun megy keresztül és gyűjti a gyerkőcöket. 5 falu gyermeke jár az iskolába, akiknek a 80 százaléka a társadalom perifériáján él. Vannak, akik csak az iskolában esznek és még felszerelésük sincs... a gyerekek egy része ellopja a társai ruháját, cipőjét, ételét, pénzét. A szülőknek alig van munkájuk, gyakran azért születnek a gyerekek, hogy legyen gyed, gyes... Az iskolából menekülnek el a tanárok, vannak olyan gyerekek, akik kurvázzák a pedagógust, de nincs szankció, ami ezt tiltaná nekik. Ha a tanár a sarkára áll, a szülők megfenyegetik, a testi épségét veszélyeztetik. Nincsen buszjárat, amivel máshová járathatnám a fiamat. Nincsen lehetőség rá.

Nekem van munkám, a férjemnek is. Sőt. Mindkettőnknek két állásunk van, én nővér vagyok (egyenlőre nem teljes műszakban) és mellette családban élő pszichiátriai betegeket gondozok. A férjem egy vállalkozás bdrigádját vezeti és közben a saját vállalkozásunkat építi. Neki is muszáj időben a munkahelyén kezdeni, különben nem is kell többet mennie. Ebbe csöppent bele a fiam reumája 6 évesen, amit innen Zalából Pesten, az ORFI-ban kezeltetünk...

Igenis szar az iskola, ezt itt mindenki tudja. Késleltetett tanmenet szerint oktatnak, mert erre adnak kiemelt támogatást. Vagyis 4. osztály végére kell elméletileg olvasni...

És nem voltam elég szigorú és következetes sem... mert a fiam beteg és ez életem legnagyobb tragédiája, amit valószínűleg -szerencsére-Te nem érthetsz meg. Kéthavonta csapolják ambulánsan az izületeit, 3 hetente van vérvétele, más vizsgálatai 3 havonta, két heteket fekszik a kórházban, kötelezően kell tornáznia naponta és gyógyszert szed. És én két éven keresztül nem tudtam elszakadni a "sajnálattól" és hagytam játszani (talán tanulás helyett is), csak azért, hogy nevetni lássam. De mostmár a sarkamra kell, hogy álljak, ezért is örültem a fórumnak, ahol Te megrugdostál. Csak azért, mert arctalan vagyok és nem ismersz. Pedig én is csak egy édesanya vagyok, egy kisfiúval (pontosabban kettővel, de a fórum az egyiket érinti csak), akit az életemnél is jobban szeretek, mégha olykor nem is cselekszem okosan, szigorúan vagy következetesen. Ezért bántott mindaz, ahogy írtál. Nem is mindig az, hogy mit írtál, hanem inkább az, hogy hogyan... cinikusan, gúnyosan. És én nem értem, miért bántottál, ha állítólag nem akartál.

....

többszörös ellentmondásokra lettem figyelmes, innentől fogva nincs miről beszélni, én nem támadtam őt, pusztán feltettem pár kérdést... egyszer az iskola a hibás, aztán az időbeosztás, utána kiderül mégis, h ő olyan szigorú és következetes, a végén pedig kibukik, h a gyerek nem szeret tanulni és nem szorgalmas...ja és az iskola rossz, de máshova nem tudja vinni, mert drága a benzin :D:D:D ki érti ezt?:D

remélem azért segíteni fog neki az a könyv, amit ajánlottál. :))

Végre... :)

Nyárra én is olyan gyakorlókat választottam, amelyek "szépek, rajzosak, játékosak", a könyveket is így választom.

Én figyelem őt nagyon, leülök vele, beszélgetni és tanulni is. Heti egy alkalommal az osztályfőnökével és a napközis tanárával beszélek róla. Az osztályfőnöke egy nagyon régóta tanító, több kitüntetést is megélt, nagy megbecsülésnek örvendő (gyerekem szerint szigorú) tanítónő. Sokak szerint fehér holló a suliban, szerencsés, akit tanít...

Azt mondta utoljára, hogy jól olvas a fiam. Nem folyékonyan, de jól. A tartalmat el tudja mondani, de először mindig nagyvonalakban próbálkozik és kérdésekre adott válaszaiban részletezi ki a történetet. Emlékszik rá, de mégsem mindig jó, ahogy elmondja (nagyon röviden, tömörítve adja vissza).

A tanítónő nem tudja, miért görcsölök ennyire... szerinte nem kell mást tennünk, mint gyakorolni és kicsit szigorúbbnak lenni... Az az igazság, hogy az én fiam nagy ívben tesz a tanulásra. A gyakrolás kezdeti időszaka nyáron abból állt, hogy én akartam csinálni, odaültem, ő nem akarta...Bármilyen formában érdektelen a tanulás felé... :( És ezt ő komolyan elhatározta...

Megvásárolom a könyvet, amit ajánlottál, köszönöm.

te mindent jól csináltál...

nincs evvel semmi gond...

Az iskolának kellett volna észrevenni, dolgokat...

Pipöci

Nekem ajánlottak egy könyvet

iskola mellett nehezebb, de hiába uncsinak tűnő, meg ő ezt már tudja mégis nekünk bevált...

Két könyvből áll (kb2200Ft)

Én is tudok olvasni(narancs-lila könyvek)

elején csak betűk vannak

majd szótagok és így tovább

egyre nehezedő szövegekkel

Minden ismeretlen szót meg kell beszélni...

mondatokra vissza kell kérdezni...

történeteket el kell mondatni vele...esetleg ha nagyon nem megy újra elolvastatni...vagy kérdésekkel segíteni.

És az olvasmányhoz kapcsolódó feladatokat el kell végezni.

A szétvágós dolgokat borítékoltuk oldal szerint így bármikor újra elővehető és tud vele játszani...

Amit szívesen is tesz...

Nyár végén már újra könyvet olvastunk és ez nagy öröm nekem...

szerencsés vagy hogy ilyen a suli...nekünk is így volt, de a megmaradt leckék folyton hazajöttek

valahogy sosem volt elég az idő...stb...

tul vagyunk már több vizsgálaton

és csak figyelem koncentráció zavart vettek észre

Most tornával próbálkozunk...

ja igen, látom bocsánat :)

mi semmi mást nem csinálunk, csak az órai anyagot átvesszük mindenből, + szorgalmit csinálunk amit a tanító nén ad. Ennyi :)

Nem vagyok kiélezve, csak bántott. Nem kaptam rá eféle kritikát, mert mégegyszer mondom, ezek az "én gondjaim" voltak, én vettem őket komolyan. Ma nem volt matekjuk, belenéztem a könyvébe, mert itthon van... hát, elcsodálkoztam. Én olyan feladatokat oldottam meg vele, amelyeket majd ezután fognak tanulni. Pedig a nyári gyakorlón az állt, hogy 2. osztályosoknak szóló szöveges feladatokat tartalmaz. Viszont most minden iskola más könyvből tanít....

Az a gondom vele, hogy a hibái figyelmetlenségből adódnak. Nem akar tanulni. Kellett vinnem őt gyermekpszichológushoz a betegsége miatt, de nem kell hordanom rendszeresen, mivel nincs mit tenni vele... nem megviselt, nem depis, nincs vele semmi kóros, "csak" ő eldöntötte, hogy nem fog tanulni és kész. Ami hiányossága van, az ebből fakad... A férjem megkérdezte évvégén, hogy a szöveges értékelés tekintetében hogyan adna osztályzatot a gyerek egész évi tanulmányaira az osztályfőnök. Azt válaszolta rá, hogy jobb, mint a hármas, inkább a négyes felé hajlik, kell neki s szigorúság és az otthoni tanulás, mert nem tud élni a számára nyújtott szabadsággal...

Szóval, Neked is mondom, én lentebb kérdeztem párat, csak elsikkadtak a beszélgetésben....

Szóval, ez volt az első efféle reakció és nekem bántó volt, de azért túlélem... és lehet, hogy én akarok túl sokat. Kedden szülői, majd meglátom.

Kedves Pipőci!

Hidd el, hogy én nem az a fajta ember vagyok, aki azért néz be fórumokra, hogy azt keresse, a másikba hogyan lehet belekötni. Ismerem a gondodat, hiszen én is azzal szembesültem, hogy én akartam a jobb tudást a lányomnak, de ő nem igyekezett. Legalábbis felnőtt szemmel így láttam. Ha akkor tudom, hogy diszlexiás és diszgráfiás, akkor teljesen másképp foglalkoztam volna vele és nem erőltettem volna olyasmit, ami a hiányos képességei miatt a laikus szülő módszerével úgysem javítható. Épp ezért próbáltam megtudakolni, hogy mi is a gond, nem pedig azért, hogy bántsalak.

Bizonyára sok helyről kaptál már efféle reakciót és ki vagy élezve rá, meg akarod védeni a kisfiadat, ami abszolút egy anyához méltó viselkedés. De hidd el, hogy nem megbántani akartunk (szerintem Vanessza sem), hanem tisztába lenni a körülményekkel, mert anélkül hogy is tudnánk segíteni. Azért is írtam, hogy a helyedben mindenképp kierőltetnék egy disz-es vizsgálatot, mert ha kiderül, hogy olyan gondja van, akkor egyből könnyebb az egész gondodat kezelni.

Amúgy pedig manapság a gyerekeket igen nehéz motiválni - tisztelet azoknak a kivételeknek, akik valahogyan a kötelességtudattal születnek és azt tartják természetesnek, hogy amit feladtak, azt muszáj megcsinálniuk - és rábírni őket egy jobb teljesítményre.

A fiam sokkal jobb képességű, mint a lányom, minden negyed annyi időbe telik (telne) neki, csak épp úgy kell "elrugdosni" az íróasztalig, mert mindent kitalál, amivel az időt húzhatja. Pedig már 12 éves és ismer engem is, tudja jól, hogy nincs kibúvó.

Sajnálom, hogy így értelmezted a kérdéseinket, azért majd olvasd el párszor, amikor már nem érzed a megbántottságot és lehet,hogy tudsz vele kezdeni valamit.

Szép napot és gondtalanabb tanévet kívánok!

A lehető legkomolyabban!

??

és milyen jellegű tanácsot vártál attól, h írtál ebbe a fórumba? Nem nagyon tudom összekombinálni a mondandód lényegét...

Nem szükséges, köszönöm.

Nem vagyok felháborodva, megsértődve... stb. Egyszerűen bánt, ahogy írtatok. Én kérdeztem pár dolgot, arról szó sem esett általatok, pedig igazán számítottam jó ötletekre (nem vagyok túl kreatív általában).

Nem írtam le részletesen, milyen a gyerekem, dehát ahhoz kevés lenne egy fórum, nemhogy egy hsz. Teljesen átlagos, normális, nem kirívó (sem pozitív, sem negatív irányba). Persze azt nem írtam le, hogy ünnepségeken 5-6 verset mond, amit nem tudom, hol tanul meg, de nem itthon, nem az én segítségemmel. Azt sem írtam, hogy ezres számkörben számol teljes biztonsággal és a szorzótáblát egyedüliként az osztályban oda-vissza-sorban és keverve fújja, mint a dalt... a számítógépes ismeretei messze meghaladják a társaiét... a tájékozottsága az élővilág területén nagyon széleskörű. Csakhogy ezekkel nincs gondom, azért nem írta le.

Az iskoláról és a nyüstölésről pedig csak ennyit: az osztályfőnöke tavaly azt mondta, nincsen olyan gyerek az osztályban, akinek ne kellene naponta suli után otthon tanulnia. Kell. Olvasni, számolni, szorzótáblát tanulni, helyesírtást gyakorolni. Az évzárón úgy búcsúzott el tőlünk, hogy a gyerekek a nyáron lehetőség szerint napi szinten (!) tanuljanak, mert szükségük van rá.

most hirtelen csak ennyit: ???

később írok, most dolgoznom kell

Nem tudom máshová vinni, mert nem engedi a munkaidőm, ugyanis gyed után, gyes mellett 3 műszakban dolgozom, igaz, még nem teljes munkaidőben. A férjem 7 órakor kezd a munkahelyén. És a pénz, amit keresünk, kell a gyógyíttatására.

Oda jár iskolába, ahol a munkahelyem van, említettem, hogy 5 községnek van egy iskolája... :(

Nem tudom, hogy így konkrétan említettem e, de a gondok nem az iskola részéről jelzett gondok, hanem az én észrevételeim. Az iskolának, tanárainak nincsenek gondjai vele, a hiányosságok az én észrevételeim voltak ezen a nyáron. Én nagyon tényszerűen írtam, Ti kisarkítottátok. Nem sértőek voltak a megjegyzések, hanem bántóak. Nem érdekel, ha másnak nem, mert én érzem őket bántónak és ez a lényeges. Kérdeztem több mindent, erre Ti nagyító alá tettétek a fiamat.

Nem mondtam, hogy csak az iskola a hibás a dolgokban, sőt...nem az vagyok, aki fűt-fát okol és önmagában nem látja a hibát. Nem tartom a fiamat kitűnőnek, a bizonyítványa a jó szintet ütötte meg. Az osztályfőnöke kérte, hogy álljak jobban mellé, szigorúbban, mert szerinte többre lenne képes... az az igazság, hogy nem szorgalmas. A másik dolog pedig, hogy a tény, hogy ő gyógyíthatatlan beteg, kicsit érdektelenné tették őt a tanulás iránt. Én többet szeretnék, ő nem...

Nem tudok mindent elmondani Nektek, így tovább nem próbálkozom. Még így is lyukas a történet, de szerintem már úgysem akarnátok pozitívan értékelni.

Köszönöm szépen a segítséget, mostmár nyugodtan ki lehet tárgyalni.

Én nem vettem ezt támadásnak Vanessza részéről,

ez csak egy egyszerű kérdés volt.

Nem gondolod, hogy az alapvető műveleteket sem ismeri, akkor értelmezési gondjai vannak?

Az én fiam még nem is volt iskolás, csak figyelt, ahogy tanultam a diszes lányommal és rengeteg mindent megtanult.

Nem magyaráztam, nem neki mondtam.

Szóval azt akarom mondani, hogy egy jó képességű gyerek két iskolában töltött év alatt nem érti meg azokat a dolgokat, amiket leírtál, akkor biztos, hogy nem vele van a gond?

Ahol a munkahelyed van, oda nem járhat iskolába?

Ha gyeden vagy és autód is van, akkor nem tudod máshova vinni?

Tudom hogy drága autózni minden nap, de mivel izületi beteg és gondolom nem végezhet majd fizikai munkát, ezért aggódsz, hogy jó oktatásban kellene részesülnie.

Így talán érdemes lenne rászánni az üzemanyag árát

És egyre nagyobb lesz, mire dolgozol már egyedül is boldogul az utazással (ha jól értettem most is egyedül utazik)

És ami a lényeg, ezek csak kérdések és nem piszkálódás vagy bántás....

sziasztok!

az én gyerkőcöm is most lett 3. osztályos. :)