3. osztályos lett a gyerekem (beszélgetős fórum)

Sziasztok!Örülök,hogy találtam egy ilyen fórumot,ahol a harmadikos gyerekekről van szó.

Hátha tudtok a mi gondunkon segíteni!

Az én lányom is harmadikos,nyáron múlt 9 éves.Ma elkezdte fájlalni a fogát hátul,és be is lázasodott.A torka nincs begyulladva megnéztem neki,úgyhogy nem az miatt lázas.Két hete voltunk fogorvosnál,aki azt mondta nincs rossz foga.

Ilyen idős korban jön ki még rágófog,az miatt lehet?

Na azért, én sem nyúztam :D

Megcsináltuk a leckét és minden nap olvastunk együtt

és egyik nap számoltunk...feladatlapon, de szoktunk számolós játékokat játszani közösen :)

ezt nagyon szereti és játszva tanul:D

Mi ilyenkor ismétlünk egy kicsit...

Visszanézzük a dolgokat és a tavalyi könyvekből gyakorlunk

Rengeteget számolunk fejben... írni és olvasni is szoktunk, de most keveset, mert fáradtak voltunk mindketten...

Nálunk nyugisan és kreatívan...

Készülünk az iskolai hellowen bulira

nekem dolgozással telik sajnos... :(((

a párom van otthon Vanival, az élményeikről olvashatsz a naplómban :)))

és nálatok?:)

;)

Hogy telik a szünet?

Már meg is rendeltem, mert nagyon szimpatikus a leírása is és nem is drága. :)

Köszi...

[link]

:)))

matek: összeadás, kivonás 1000-ig kerek tízesekkel, százasokkal; szünet után már lesz az írásban történő számolás

nyelvtan: a mondatfajtákból most írtak témazárót, viszont elkezdték már a mondatfajták hanglejtését.

fogalmazás: milyen a jó cím, mit fejez ki a cím, mire utal a cím stb... és van egy munkafüzetük, amibe képek vannak csak és a történeteket nekik kell megfogalmazniuk, kitalálniuk, tök jó és a kislányom napok óta saját képregényt is ír.. :D

Olvasás: vázlatkészítés ugyanaz mint nálatok

miből mit tanultok mostanság?

Matekból a kerekítéseket,

Nyelvtanból a mondatfajtákat,

Fogalmazásból: hát az egy érdekes tárgy...

Olvasásból a vázlatkészítést, persze a szövegértésen és a tartalom megjegyzésen felül...

:)

én is emberek közt dolgozom, csak kisemberek ők :)

tanulás, hát most hadiláb, de valahogy csak lesz.

Nagyon-nagyon kedves vagy, de szerintem inkább egymástól tanulunk... :) Merthogy én is csak tanulom az életet, a gyereknevelést.

Ha tudnád, honnan indultunk... :S Te jó ég, sokszor el sem hiszem, hogy idáig jutottunk az életben a férjemmel. A gyereknevelés a legnehezebb "feladat", amit felvállalhatunk, szerintem. Nekem van egy nagyon jó -nálam bevált- technika, mostanában alkalmazom a munkahelyemen is (ott pszichiátriai betegekkel foglalkozom). Én csak úgy hívom, hogy "tudatosan kinyitom a szívem". Rohan a világ mellettünk, kevés az idő, sok a munka és olykor a nagy siettségben elsiklunk egymás mellett vagy a gyerekeink mellett...esetleg megbántunk másokat... sokminden előfordul. Én mostanában tudatosan "megállok" és bármi is történt, szinte kényszerítem magam (nem túl jó szó, de most nem találtam mást), hogy pozitívan nézzem a dolgokat, az embereket. Átlépek a dühömön, a haragomon is, lecsendesítem magam, közel engedem magamhoz a gyerekeim, a betegeket a munkahelyemen. Azt mondhatom, hogy nincsen negatív tapasztalatom, erre velem szemben eddig még mindenki pozitívan reagált. De nem mondom, hogy mindig könnyű ...

Dolgoztam tegnap egésznap, azért nem voltam. Ma lesz egy kis tanulás, gyakorlás, nem túl sok, szeretnék egy kicsit a fiúkkal lenni... csak úgy, csendben. Ezért szeretem az őszt, a telet... azt érzem, hogy ilyenkor közelebb vagyunk egymáshoz, összehúzódunk, egymásra több időnk jut.

Na, megyek, vár a rumli és a vasárnapi ebédfőzés! Majd írj, ha van időd, hogy vagytok!

Szívesen tanulnék tőled az életben is...

Nem csak így a neten át...

Nagyon jó így beszélni....

Mi van veletek?

Erősítés... ez a legnehezebb nekem. Az én fiam olyan beállítottságú, hogy -azt azért nem mondanám, hogy abszolút negativisztikus-, a negatív dolgokat azonnal felveszi, a pozitívakat pedig csak akkor, ha abszolút kibököd vele a szemét. Nyár közepe óta tudatosan odafigyelünk a dolgaira még jobban, mint addig (ha lehet fokozni egyáltalán), a legapróbb történésekre is.

Én a "meleg családi háttér" híve vagyok... ez a kotlós típus, aki várja, szeretgeti, körülugrálja a gyerekét... nem mindig és mindenkinek jó ez, de a nagyobbik fiamnak nagyon. Kell neki a simizés, dédelgetés (pedig már 9 éves), kell, hogy elmondjam neki, hogy ő jó, elégedett vagyok vele, büszke rá és nem kell szorongania, ha becsúszik egy rosszabb nap vagy osztályzat.

A csúfolódásról... én megoldottam egyszerűen. A gyerekem nem árulkodik, hát teszem én. Amikor előfordul, felhívom az igazgatónőt és mondok neki egy nevet, ő megköszöni és tesz róla, hogy ne forduljon elő többet vagy legalábbis próbálkozik. Mióta így teszek, kevesebb a gyerekemmel szembeni csúfolódás, bár nem tudják, hogy honnan mennek vissza az infók... Nem vagyok elragadtatva, de nem tudok jobbat.

igen ez így van...

Ez napi szinten megy...azért kíváncsi lennék ezek a gyerekek, mit élnek meg otthon...

Hogy erősíted? Mi mindent csináltok otthon?

Mondjuk sajnos sokszor nem is tudnak szerintem hirtelen mit mondani, és ezzel a legegyszerűbben lezárni...

Ez jó, hogy mondom, megkérdem a sulipszichológust erről...

mi a véleménye...

Kezd beérni az energia-befektetés... :) Úgy néz ki, hogy mind magatartás, mind tanulás szinten sokat léptünk előre. Gyerekemnek némi világosság gyúlt a fejében... ráérzett a siker ízére... vagyis tetszik neki, hogy dícsérik. Jönnek az ötösök (is, de persze nem ez a nagy többség), a pirospontok, a pluszok, matricák és a szóbeli dícséret arra vonatkozóan, hogy milyen szépen viselkedik. Csak tudjuk megtartani!

Nagyon sok munkánk van benne és nem mindig tetszik, amit az iskolában látok, de nem tudok mit tenni... csak annyit, hogy itthon tovább erősíten őt és próbálom én befolyásolni a legjobban, hogy emlékezzen rá, mit beszéltünk meg, amikor itthon volt. Az a baj, hogy amikor csúfolják valamiért (vagy a családját, mert ez most a divat a suliban, hogy "anyukád egy disznó, apukád patkány, a tesód idióta, a nagymamád egy vén dög"), azt nem jól tolerálja. Tanárnénije szerint "az egyik füleden be, a másikon ki", de ez nem túl jó megoldás, esetleg akkor, ha ezzel a hallás is megszűnik... :S

Hát mi még csak németből remekeltünk 100% ra...

a bemeneti mérések 3-4-esek lettek...

De én már ennek is tudok örülni...Azok után amiken átmentünk mostanság...

én is így gondolom, de az is biztos, hogy jó lenne ha itthon nem kéne még tanulnia...inkább csak elmesélni akarná, hogy mit tanultak...

és esténként olvasni délután játszani...