3- 7 év közötti gyerkőcök klubja (beszélgetős fórum)

Csúnya beszéd az oviból

Amikor a gyerek bekerül az óvodába, gyorsan összebarátkozik a többi gyerekkel, és új kifejezéseket is tanul. És akkor otthon egyszer csak elhangzik a gyerekszájból néhány szó, amelyről azt hittük, a mi négy falunk között ez lehetetlen. Vajon miért érdeklődnek a gyerekek úgy a csúnya szavak iránt, és hogyan befolyásolhatjuk ezt?

1. Az emberiség ott hordoz magában egy káromkodás-gént

Miért tartják magukat makacsul egyes szavak, amelyekről egész nyugodtan lemondhatnánk? Talán létezik valamiféle gén az emberekben, amely eltárolja az összes olyan szót, amit ismerünk, de nem használjuk? A szlengekkel, káromkodásokkal foglalkozó nyelvészek valami ilyesmit feltételeznek. Megvizsgálták a káromkodás mibenlétét, és megállapították, hogy egy társadalom legdurvább káromkodásai a közösségben lévő erős tabukra vezethetők vissza.

De mégis miért káromkodunk mi egyáltalán? Hát mert muszáj kicsit kiengednünk a gőzt, amikor dühösek vagyunk. Aki mindig mindent magába fojt, előbb vagy utóbb ezt testileg és lelkileg is megszenvedi - efelől az orvosok és a pszichológusok is meg vannak győződve. Ez persze nem azt jelenti, hogy aki közönségesen viselkedik, az mindenképpen egészséges marad. Végülis az emberek igyekeznek azért egymással jól kijönni. A felnőttek az elégedetlenségüket fogalmakban fejezik ki, például amikor nem találnak parkolóhelyet, lefagy a számítógépük vagy odaég a születésnapi süti. Ha valami nem jól működik, átkozottul nehéz megőrizni a nyugalmunkat.

És éppen ezekben a helyzetekben csúszik ki a szánkon a gyerek előtt egy-két durva kifejezés, amit a legkevésbé sem nevezhetünk ártalmatlannak. És még ha a szülők maguk földre szállt angyalok, ami egy család mindennapjaiban egyszerűen elképzelhetetlen, a gyerekek megismerik a káromkodások sorát, amit hallhatnak az óvodában is, és ont magából a rádió és tévé. A legtöbb szülő igazából nem szeretné tudni, mit szednek fel ebből a gyerekeik. Minél kevesebb a káromkodás, annál jobb, gondolják ők. Ez azonban egyáltalán nem így van.

2. A káromkodás egy bizalomépítő dolog

Néha vannak félreértések a szülők és a gyerekek között. Először is ott a dackorszak. Amikor a kicsi elkezdi felfedezni a világot, és kétségbeesik az ismeretlentől, mi azt gondoljuk, és bizony helytelenül, hogy minket akar bosszantani. Később megtapasztalhatjuk, amikor a négyéves a bevásárlásnál az arcunkba ordítja, hogy "seggfej", mert nem kapott gumimacit. Ilyenkor elég rosszul érezzük magunkat a többi vásárló előtt, úgy érezzük, lelepleződtünk, hiszen úgy gondolhatják, hogy "ezek a szülők láthatólag egyáltalán nem tudják kezelni a gyereket."

Milyen szívesen megmondanánk ilyenkor a véleményünket, de hát hogyan? Például elmondhatjuk, hogy ebben a korban a csúnya szavak használata teljesen normális. A pszichológusok pedig egyenesen azt állítják, hogy ha a gyerek nem káromkodik, akkor fejlődési problémái vannak

mikor a gyerek bekerül az óvodába, gyorsan összebarátkozik a többi gyerekkel, és új kifejezéseket is tanul. És akkor otthon egyszercsak elhangzik a gyerekszájból néhány szó, amelyről azt hittük, a mi négy falunk között ez lehetetlen. Vajon miért érdeklődnek a gyerekek úgy a csúnya szavak iránt, és hogyan befolyásolhatjuk ezt?

Az az igazság, hogy a négyéves, aki lehülyézi az apukáját, nagyon jól tudja, hogy az apukája ezt aranyosnak tartja. Éppen ezért mérlegelni kell, hogyan reagáljon az ember erre a dologra. És egyáltalán, miért teszi ezt egy gyerek? Azért, mert próbálgatja a határait és azt, hogy a szavaknak milyen súlyuk van. Ez hozzátartozik a gyerek mindennapjaihoz és fontos a fejlődéséhez.

3. A csúnya szavak kiprovokálják az udvariasságot és az együttérzést

Ez a gondolat csak első hallásra tűnik furcsának. Végülis a káromkodással a szociális szabályainkat erősítjük. Afelől pedig nincs kétség, hogy a gyerekek káromkodását elviselhető mederbe kell terelni. Ilyenkor tehetjük azt is, hogy nem veszünk tudomást az egészről, vagy keményen rendre utasítjuk. A gyerek életkora ebben döntő jelentőségű: minél fiatalabb egy gyerek, annál valószínűbb, hogy nem tudja, mit jelent az adott szitokszó. Egy hároméves azért használ bizonyos szavakat, mert tetszik neki, ahogyan a környezete reagál rá.

Egy odavágott "Te tökfej!", és mindenki felfigyel: az óvónő szigorúan néz, a szomszéd nagyfiúnak elkerekedik a szeme a meglepetéstől, apa egy mély sóhajjal reagál, a nagyi elhúzza a száját. A szavak nélküli reakcióváltozatok sokfélék, amíg a csúnya szavak csak ritkán hangzanak el. De sajnos, főleg a nagyobb gyerekek, nagy "ismétlés-bajnokok". Nem csak színesíteni szeretnék a kommunikációt, hanem provokációnak is szánják.

Ilyenkor meg kell magyaráznunk a gyereknek, hogy a csúnya szavak sértőek az emberek számára. Hogy ezáltal elveszíthetjük a legjobb barátunkat, mert megbántjuk, és hogy minden embernek kijár a tisztelet, még akkor is, ha egyébként nem kedveljük. És ekkor már nem csupán a csúnya szavakról van szó, hanem udvariasságról és empátiáról. Hiszen csak a legkisebbeknek nézzük el, ha odaállnak a nagyi elé, és közlik vele, hogy "Nagyfejű!"

4. A káromkodás eltitkolt érzéseket hoz felszínre

A kis Marelie magánkívül van a dühtől: a kisszékén ül, tapsol a kezével és visít két vadidegen emberre, akik pedig barátságosan szólnak hozzá. Erre a kislány válasza: "Ti hülyék, ide ugyan nem ültök!"

Ön sejti, mi lehet a háttérben? A kislány szülei a széket akarnák eladni, Marelie pedig ezzel egyáltalán nem ért egyet. Szeretné legalább erre az egy estére elzavarni az érdeklődőket. A szülők számára ez nem volt egyértelmű ahhoz, hogy ne hagyják ki a hároméves kislányt a döntésükből, pedig ő úgy érzi, hogy ez az ő széke is.

A gyerekek rákényszerítenek minket, hogy olvassunk azokból a jelekből, ami a káromkodás mögött megbújik. Gyakran a sok csúnya szó a gyermek szájából valójában segélykérés. Lehetséges reakciónk: "Hékás, azt se tudod, mit beszélsz. Szerintem most túl dühös vagy. Mi a baj?" Fontos, hogy megvárjuk a választ és türelmesen rákérdezzünk: "Ha elárulod, mi bánt, megpróbálok segíteni." Tehát ne fegyelmezzünk, hanem figyeljünk oda!

Gondoltál már rá, hogyan tehetnél többet azért,

hogy óvodás gyermeked érthetően, okosan tanuljon meg beszélni,

bátran tudjon kérdezni, élményeit szavakba önteni?

Voltál már büszke oviskorú gyermekedre barátok, rokonok, ismerősök előtt, mikor megkérdezték tőle a sztereotíp felnőtt kérdéseket? ,,Jaj, de nagy vagy! Hogy hívnak? Jársz oviba? Verset tudsz-e már?"

Vagy kerültél már kellemetlen helyzetbe, ha gyermeked ,,ellenállt" ennek a furcsa, nem mindig őszinte érdeklődésnek?

Szeretnél büszke szülővé válni, csak még azt nem tudod hogyan?

Mi a titok?

,,Jót, s jól-ebben áll a nagy titok"

Ezt a klasszikus idézetet folytatni sem kell, hisz ebben van a lényeg.

Ami tulajdonképp nem is az, hisz minden édesanya képes arra, hogy 3-7 éves gyermekének minden téren ,,jót és jól"adjon.

Mi a legszebb szó, amit egy kisgyerek kimond? ,,Mama",,anya"!

,,A környező világ iránti érdeklődésünk velünk születik. Születésünk pillanatától egy bonyolult és elkápráztató világ felfedezői vagyunk." /Gerald Durrel/

Ahogyan születésüktől fogva gondozzuk, ápoljuk, etetjük gyermekünket, úgy tanítjuk folyamatosan beszélni, verselni és mesét hallgatni.

A mese, vers olyan egy gyermeknek, mint a friss kifli vagy a bögre kakaó, napi szellemi szükséglet!

Bizony szüksége van a kicsiknek a mindennapi ,,adagra" ahhoz, hogy értelmes, érző, egészséges lelkű emberekké váljanak.

,,Minden ember egy megmérhetetlen csoda, és a hozzá vezető útnak is csodának kell lennie." /Erich Fromm/

,,Lehet a gyermeket könyvből nevelni, de minden gyermekhez más könyv kell." /Thomas Gordon/

ltalános éretlenség

Írta: Borsos-Szabó Ágnes

2010. május 14. péntek, 12:25

Ön hány évesen ment először iskolába? Én betöltöttem egy nyári napon a hatodik életévemet – réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban – szeptemberben pedig bepakoltuk a kis hátitáskámba a radírt, vonalas füzetet, ceruzát, postairónt, s irány az általános iskola első cé osztálya. Nem emlékszem különösebb megrázkódtatásokra, olyan emlékek villannak be, hogy megvettük az első BKV bérletemet, vagy ülünk az első iskolai nap után egy étteremben, s örülünk a nagy eseménynek: tanköteles korú lettem. Az iskolában pedig számolni, írni és olvasni tanultam: ez utóbbi tevékenység okozta a legnagyobb örömet, fáradhatatlanul gyakoroltam otthon először a könyvcímek kibetűzését, majd később, immár haladóként, rávetettem magam a mesekönyvekre, s olvastam, olvastam, míg lámpaoltáskor ki nem vették a kezemből.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, az iskolaválasztás ebben az évben még nem aktuális, de már el- elgondolkodom rajta, hogy milyen szempontok szerint nézzünk körül egy év múlva. Egy év múlva? – kérdezik sokan. Hiszen a te gyereked akkor még csak hat éves lesz! Igen, mire iskolába menne, már bőven betölti a hat és felet is. Olyan korán menne iskolába? – hangzik az újabb kérdés. Még nem döntöttem, de ha nincs más akadálya, akkor miért ne?

S tényleg: miért ne? Vagy mégsem olyan természetes? Ismerősökön keresztül szembesültem először ezzel a problémával: íratná a hat, hat és fél éves korú gyermekét iskolába, de a leendő első osztályosok a hét-nyolc évesek körül kerülnek ki nagy részben. S a lelkiismeretes szülő ilyenkor a következő dilemmát éli át: igazából iskolában lenne a helye a gyereknek, mert életkorának, testi, szellemi fejlettségének, érdeklődésének, már megszerzett ismereteinek megfelelne. De esetleg rosszat tesz neki mégis, mert az osztálytársai átlagosan egy évvel idősebbek lesznek, s ennek megfelelően fejlettebbek, nagyobb teherbírásúak – egy év olyan sokat számít még ebben a korban!

S a reakciókon meglepődve, én is megkérdezek minden hasonló cipőben járó szülőt, itt, az Óhegyen: hogy álltok az iskolával? A válaszok tükrözik a fent leírtakat: nem adom be, mert szeptemberben csak hat és fél éves lesz, hadd játsszon még! (Meglehetősen sokan vélekednek így.) Én beírattam, de nagyon félek, hogy ő lesz a legkisebb az osztályban, s nagyon hamar el fog fáradni, de az óvodát már nem éreztem elégnek. (Magas növésű, okos, érdeklődő, kifejezetten ügyes hat és fél éves kisfiúról van szó.) Én beírattam volna, de nem mertem, mert egy hasonló korú sem megy el az óvodából, mind marad még egy évet. (Ez is nagyon általános válasz volt). Beírattam, tudom, hogy ő lesz a legfiatalabb, de elég érett ahhoz, hogy megbirkózzon a helyzettel. (Alig egy-két ember válaszolt így.) S így tovább, mindegyik megoldásban felsejlik a fent leírt kettősség, csak mások az egyéni megoldások.

S most még csak kívülállóként, de egy év múlva már élesben is érzem a döntés súlyát: mikor teszek jót? Mert nem kétséges, a különböző választ adó szülők mindegyike a legjobbat akarja a saját gyermekének. Csak másként. Annak idején úgy gondoltam, hogy – mivel a legnagyobb fiam februári – hat és fél évesen menne iskolába. Kivéve, ha – óvónőkkel. fejlesztőpedagógussal, esetleg nevelési tanácsadóval folytatott konzultáció után – úgy látom, hogy jót tenne neki, ha egy évvel később íratnám be, mert bizonyos területeken nem ártana, ha érettebb lenne. De soha nem gondoltam, hogy ezt a kérdést akkor is fel kell tennem magamnak, ha gyerek ugyan iskolaérett, csak éppen fiatalabb lenne az átlagnál, azaz még nem lenne hét éves!

Úgy érzem, hogy az iskola valami „szükséges rossz”-ként van feltüntetve ebben a helyzetben: igaz, hogy kötelező, meg hát mégis ott tanítják meg sok mindenre a gyereket, cserébe azonban életkorának nem megfelelően le lesz terhelve, fáradt lesz a nap végére, s iskolás életformája nagyon távol esik majd az óvoda játékos, kakaóillatú, gyerekekre szabott légkörétől.

Amiben van is talán igazság. Mégis, az lenne a megoldás, ha szinte teljes korosztályokat tartunk vissza az óvodában – tovább növelve ezzel az óvodák zsúfoltságát; vagy ha szülőként megfogalmazzuk azt az igényünket, hogy az általános iskola első osztálya még ne álljon olyan távol az óvodától, könnyebb legyen az átmenet? Egyelőre az látszik, hogy mindenki a saját, egyéni megoldását keresi: visszatartom még egy évig a gyereket, hogy nagyobbként már helyzeti előnye legyen, jobban megfeleljen az iskolai kihívásoknak. Beugrik hirtelen egy, dr. Kopp Máriával, a SOTE Magatartástudományi Intézetének igazgatójával készített interjú részlete is, mely szerint a magyar individualista nép, tehát mindenben az egyéni célok és vágyak elérése áll a középpontban. (Dr. Kaszai Anita, a boldogság gazdaggá tesz, interjú Kopp Mária professzorral, forrás: [link] a saját helyzetünket tehát megoldani véljük egy-egy döntéssel, de hosszú távon vajon nekünk kedvez-e, ha nem nézzük meg, hogy milyen félelmek, elvárások húzódnak meg egy-egy tendencia mögött: jelen esetben esetleg az, hogy nem vagyunk elégedettek az iskolarendszerrel, túlzónak érezzük a hatéves – tehát elvileg tanköteles! – korosztállyal szemben támasztott követelményeket, ezért tartjuk vissza a gyerekeket?

Nincsenek kész válaszaim. Kérdések vannak bennem a témával kapcsolatban, melyeket azonban egy-két éven belül nekem is meg kell válaszolnom.

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,

milyen voltam,

amikor még kicsi voltam?

Az öledbe hogyan bújtam,

és tehozzád hogyan szóltam

amikor nem volt beszédem?

Honnan tudtad mit kívánok?

Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam,

Hogy szerettél?

Engem is karodba vettél?

Meleg tejeddel etettél,

akárcsak a testvéremet?

Gyönyörködtél akkor bennem,

úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor

még nem voltam,

a hasadban rugdalóztam,

tudtad-e, hogy milyen leszek,

milyen szépen énekelek?

Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?

Mesélj anya!

Mesélj rólam.

milyen lettem, amikor már

megszülettem?

Sokat sírtam, vagy nevettem?

Tényleg nem volt egy fogam sem?

- Ha én nem lettem volna,

akkor is szerettél volna?

Zalaba Zsuzsa

Fakó Berci

Fakó Berci csuda egy ló,

halványkék, akár az ég,

ilyen táltost nem látsz máshol,

csak nálam, na még szép.

Fakó Berci, bölcsek bölcse,

imádott kis paripám

cukrot sem kér, zabon sem él,

kemény fából faragták ám.

Nyihaha, nyihaha, fakó Berci, drága jó lovam,

nyihaha, nyihaha, gyi paripám, száguldj és rohanj.

Nyihaha, nyihaha, fakó Berci, drága jó lovam,

nyihaha, nyihaha, gyi paripám, száguldj és rohanj.

...

Mi egész nyáron megyünk oviba, kivéve, amikor szabin leszünk.

Az ovink még 1 hónapig van, igaz holnaptól összevont csoportok lesznek már.

Jövő hónaptól meg megy a másik oviba, míg a miénkbe szünet lesz.

sziasztok!

Viktor is itthon van már velem,azóta nem unatkozok.Persze ő nagyon,mindig a játszótéren lógna,de nekem főzni is kell és boltba menni.

sziasztok!

végre jó idő van,Viktorék mentek ma túrázni a Mátrába.Még 1 nap és vakáció van neki szeptemberig itthon lesz.

Az öt és fél éves gyermek

Magánélet

Mikor gyermeked ragaszkodik a magánéletéhez, vagy megkérdezi, hogy egyedül átmehet-e a barátjához, tudod, hogy már egy nagy gyerek felségterületére érkeztél. Jobb hozzászoknod gyermeked ezen függetlenségéhez – idővel még nagyobbá fog válni.

Még mindig te vagy gyermeked életének központi figurája, ám néha félre kell állnod. Ebben a korban ugyanis kezd rügyezni a „legjobb barát” fogalma. Ennyi idős korukig a gyerekek nem igazán ragaszkodnak egyetlen társukhoz se. Boldogan eljátszottak szinte bárkivel. Ám ötévesen már észrevehető, hogy a haverok egyikét sokkal jobban kedvelik a többieknél. Ennek a hirtelen jött barátra találásnak a hátterében általában az áll, hogy egy csoportba jár a másik gyerekkel, vagy éppen tetszik neki a másik lófarka. Azonban semmi ok az aggodalomra, a szíve mélyén te vagy a No.1 gyermekednél.

Miért van az, hogy gyermeked elhúzódik tőled, mikor meg akarod ölelni, puszilni, pedig nem is olyan régen még ez volt minden vágya? Számos oka lehet, hogy az ovisok elkezdenek távolságot tartani a szüleiktől.

Lehet, hogy csupán arról van szó, hogy rossz napja volt és inkább egyedül szeretne lenni. Néha a gyerekek így „büntetik” a szülőket, amiért azok elutaztak, vagy egy ideig kevesebb figyelmet szenteltek nekik – például azért, mert a munkájuk miatt el kellett utazniuk, vagy mert az egyik családtag egészségi állapota válságos volt. Nem tudják másképp, csak elhúzódással kifejezni magukat, mikor elárasztja őket a szomorúság.

Ebben a korban a gyerekek kezdenek tisztába jönni az elutasítás fogalmával, és már megtapasztalták, milyen érzés, mikor a barátaik kutyába se veszik őket. Tudja, mennyire fáj neked, ha elhúzódik tőled. Bizonyos esetekben pedig arról van szó, hogy ötéves gyermeked szégyenlős a többiek előtt. Még mindig nagyon vágyik azokra az ölelésekre, de nem a barátai előtt, hiszen „nagynak” akar tűnni a szemükben.

Hiszti

A hiszti szépen eltűnik az életetekből, ahogy gyermeked egyre jobban megtanulja kontrollálni magát, fizikai és érzelmi szempontból egyaránt, aminek köszönhetően már hosszabb ideig képes egyvalamire figyelni valamint követni az utasításokat.

Ám, mint arra valószínűleg minden nap emlékeztet, ez egy folyamat. Ha bepukkad a testvérére valószínűleg még mindig odacsap neki. Emlékeztesd, hogy háborgó lelkét máshogy is meg lehet nyugtatni. Mély levegővétellel, mozgással, és ki is beszélheti magából – mellesleg ezeket a módszereket te is használhatod, ha úgy érzed mindjárt felrobbansz.

Szülői taktikák

A szülőség igazi öröm, mikor az egész család jól érzi magát, vagy amikor gyermeked valami csodálatra méltót mond vagy tesz. De mi van akkor, ha fel kell emelned a hangod, le kell állítanod rosszalkodó gyermeked? Tulajdonképpen semmi. Talán a hátad mögött álló öt évben kissé belefáradtál, hogy állandóan azt szajkózod: „Nem”? Valószínűleg már gyereked is unja – és már oda se figyel rá. Próbálkozz a következőkkel:

* Ahelyett, hogy „Ne futkározz!”, mondd azt „Csak lépésben."

* Használj a „nem” helyett egy sokkal jobban a helyzethez illő szót – például: „Állj!”

* Pontosítsd, mikor, miből, mennyit. „Nincs süti vacsi előtt.” Helyett mondd azt „Vacsora után ehetsz egy sütit.”

Ne legyen lelkiismeret-furdalásod, mikor szigorú fellépésre kényszerülsz. Még akkor se, ha gyermeked zokogni kezd vagy a fejedhez vágja, hogy „Olyan irigy vagy!”. A szülői munkakör leírásában sehol sincs rögzítve, hogy mindig mindenkinek boldognak kell lenni. A te feladatod az, hogy kedves, boldog, egészséges felnőttet nevelj gyermekedből. Ehhez pedig néha – tulajdonképpen elég sűrűn – korlátokat kell szabnod.

Mit tegyél, ha nem igazán érdekel gyermeked mondanivalója? Hagyd, hogy elmondja, amit akar, utána pedig folytasd, amit éppen csináltál. Gyermeked megérdemli, az osztatlan figyelmet, különösen akkor, ha azt akarja elmondani, hogy valami nagyon jó, vagy nagyon bosszantó történt vele.

Tarts szünetet, hogy teljes mértékben odafigyelhess gyermekedre, miközben hozzád beszél. Nézz a szemébe és testbeszéded is azt jelezze, hogy teljes mértékben odafigyelsz rá. Ne vágj közbe és ne siettesd.

Gyógyítás

Távolról se korai megismertetni gyermeked a gyógyítás néhány egyszerű alapelvével. Ne lássa, amint gyógyszert veszel be, mert könnyen leutánozhatja a látottakat! A vitaminokat olyan helyen tartsd, ahol nem érheti el őket, gyerekzáras tárolókban! Soha ne engedd, hogy gyermeked „megkóstolja” testvére orvosságát (az a szép rózsaszín, és az édes íz nagyon csábító lehet). Magyarázd el neki, hogy sose szoktunk osztozni a gyógyszereken! „Csak annak szabad bevenni, akinek a doktor bácsi felírta, és ha valaki más veszi be, az nagyon-nagyon beteg lehet tőle, sőt meg is halhat.”

Milyen mértékben legyen ötéves gyermeked felelős szobája tisztán tartásáért? Sokkal nagyobban, mint gondolnád. Már elég nagy hozzá, hogy bevesse az ágyát, például. Könnyítsd meg a dolgát, hogy könnyen felteríthető, simítható ágytakarót adsz neki.

Ne legyen túl sok plüssállat az ágyon, mivel így sokkal nehezebb rendben tartani azt. Tároljátok egy kosárban a plüss kedvenceket! Gyermekednek emellett már a padlón is rendet kell tudni tartani, és a szennyest is tudnia kell belerakni a tartóba. (Akár legyen egy szennyes tartó a szobájában.) A rendrakás váljon az esti vagy reggeli rutin részévé.

A mi kis Picassónk

Fogalmad sincs róla, mihez kezdj termékeny gyermeked szaporodó műalkotásaival? Sehol sincs leírva, hogy mindent egyes papírlapot meg kell őrizned, amire gyermeked ejtett egy pacát. Egyes szülők be szokták scannelni a remekműveket, és digitális archívumot készítenek belőlük. Mások egy éven keresztül gyűjtik a rajzokat, festményeket egy mappában és év végén kiválasztják a kedvenceiket. Bármilyen módszert is választasz a művek tárolására, gondoskodj róla, hogy gyermeked ne lássa, ha egyik-másik darab a kukában köt ki. Gyermeked művei nagyszerű ajándékok a nagyszülőknek, valamint a lakást is feldobhatod velük, dekorációnak használva őket.

Úgy tűnik, mintha gyermeked minden hónapban kinőné a ruháit? Ha spórolni akarsz, akkor csak évszakváltáskor frissítsd a ruhatárát. Így megállapíthatod, mije van és mire van szüksége. Stílusra és színre összepasszoló, egymással kombinálható darabokat válassz, amiket gyermeked egyedül is fel tud venni. Könnyen begombolható, kapcsolható ruhákat keress!

sziasztok!

Csajok el sem hiszem süt a nap, végre sétálva mehetünk a boltba a gyerekekkel.

Délután meg csavargunk egy nagyot.

Örülök, hogy jobban vagy, a kisfiadnak viszont jobbulást megint! Remélem nem komoly!

Robika már csak holnap megy oviba, jövő héten már nem. Nem lesz az egyik óvónénije, így ők már jövő héttől összevonva lesznek egy másik óvónénivel. Így már őt nem viszem.

Köszi! :)

Már én is jobban vagyok.

sziasztok

Én már kicsit jobban vagyok, fáj még a torkom, de legalább már tudok rendesen beszélni , inni és lassan eszegetni. Végre tudtam volna éjszaka aludni, de Viktorral egész éjjel virrasztottunk, lázas volt és hányt:-( Állítólag

az oviba többen betegek lettek, de akkor miért nem szólnak, ha tudom nem viszem oviba?Délutánid diéta 2-től rendel a doki.

sziasztok!

Voltam dokinál írt fel gyógyszert,torok gyulladásra.

kiváltottam a gyógyszereket, a gyulladás csökkentő 1800 forint volt plusz a fájdalom csillapító, 2800 forintot hagytam a patikába, remélem ettől jobban leszek, mert már a kaja se megy le a torkomon.

Sziasztok!

Jobbulást kívánok neked! Remélem hamar meggyógyulsz.

Lehet, hogy nekem is el kell mennem a dokimhoz, mert nekem meg tegnap óta hasmenésem van. :S Elég szörnyű! Nem is merek enni semmit! Tiszta gáz! Csak a tejem el ne menjen emiatt.

Nálunk is már csak ezen a héten és a jövő héten van ovi, utána már én sem viszem Robikát. Utána már összevont csoportok lesznek, és csak az viszi, akinek muszáj.

Ráadásul tök sz@r az idő is. Egyfolytában esik! :(

sziasztok!

Az éjszaka alig aludtam évek óta nem voltam igazán beteg, most bepótolom. Alig bírok nyelni annyira fáj a torkom semmilyen fájdalom csillapító nem segít, ide sajna már gyulladás csökkentő kell. Megpróbálok délutánra időpontot kérni az orvoshoz, de lehet már csak másik napra lesz. remélem nem fertőzöm vissza a gyerekeket és Lacit:-(

Viktornak még 2hétig van ovi,utána itthon lesz velünk.Mivel a nyarat még Levivel itthon töltöm,így megkértek hogy nem vigyem Viktort se az oviba,sok lesz a gyerek és kevés az óvónéni nyáron.

Sziasztok!

Ilyen arcfestős, ugrálóváras izé-mizé nálunk is volt a múlt héten. Robika megint kalóznak festtette magát, mint tavaly. :) Róluk is készült fénykép. 400 Ft/darab :S

A gyermeknap meg majd jövő pénteken lesz nálunk az oviban, az meg olyasmi lesz, mint tinendóéknál. :) Nálunk is lesznek előadások, meg mindenféle program. Lesz pónilovaglás, állatsimogató, stb. Nekünk 600 Ft-ot kell vinni. :S Tavaly is nagyon jól sikerült!

sziasztok!

Akkor ma meg holnap nagyon jól fogja érezni magát a kislányod.

Viktor is meggyógyult már de a héten már nem viszem oviba,kivéve ma délelőtt.Megbeszéltem az óvónénivel,hogy beviszem reggeli után és ebéd előtt elhozom.Jön ma hozzájuk a kölyökidő és lesz arcfestés és ugrálóvár és le is fényképezik őket.Tavaly is lemaradtunk róla,pont akkor volt beteg,így legalább idén ott lesz.

Kislányomék ma mennek kirándulni Balatonedericsre.

Már alig várja. :)

Csodálom, hogy még nincs fent.

Szerencsére jó az idő is.

Azért van bennem egy kis félsz.

3 csoport megy, azaz 90 gyerek, 6 óvónővel és 3 dajkával.

Remélem bírnak velük. :)

Holnap meg gyereknap lesz az oviban.

Jön hozzájuk egy bohóc Pestről.

300 ft-ot kellett befizetni rá.

Ezen kívül lesznek még külön foglalkozások, vetélkedők. :)

sziasztok!

Most értünk haza a dokitól,a gyerekek már pihenek.

Levikének az allergia ráment a szemére,kötőhártya gyulladás és az orrmandulájára van be gyulladva..Viktornak pedig mandula gyulladása van,ezért is hányt .A héten már nem megy így oviba,remélem a gyógyszerektől jobban lesznek,ha nem pénteken vissza kell menünk.

sziasztok!

Levike szeme már szebb a kamilla jót tett neki, meg este a sógornőm áthozta a szemcseppet amit a kötőhártyára szokott írni a doki, már kétszer cseppentetünk, már jobb neki.

Viktor tegnap óta nem hányt, viszont folyamatosan lázas. Ma már adok neki egy kis krumplipürét, már nagyon üres a pocakja.

Holnap reggel 7-töl van doki, sietni kell mert első nap rengetegen lesznek.

Sziasztok!

Szegénykék!! Jobbulást kívánok nekik!

Nálatok nincs ügyelet, ahová el tudnád vinni Viktort?

sziasztok!

Lehet fokozni?

Levi bal szeme tiszta csipa, ez kötőhártya olyan mint Viktornak volt:-(