2012 február - indul a babaprojekt :) (beszélgetős fórum)

Azt el is felejtettem írni, hogy a babucink úgy fickándozik bennem, mintha sellő uszonyai lennének. Van, hogy egy félórán keresztül is érzem, hogy nyomogatja a hasamat belülről, meg bokszol a belső szerveimmel :)

Ha simogatom, akkor abba hagyja :) De ha abba hagyom, tovább piszkál :)

Tegnap az akupunktúrán olyan információk birtokába jutottam, aminek következtében kb kiugrottam a bőrömből: NEM VAGYOK AUTOIMMUN BETEG!!!

És ennek szimppla orvosi magyarázata van, és nem kineziológiai, meg mondvacsinált, meg nem hihető.

A "doki" azt mondta, hogy mivel nem jelentkeztek gócok, duzzanatok a lábon a nyirokcsomóknál, valamint mivel elindult a javulás, ezért nem vagyok. Továbbá azt is mondta, hogy a streptococcus baci egy toxint termel, ha nem kezelik le időben antibiotikummal, ami a testben a leggyengébb részt támadja meg.

Viszont amint elkezdett fájni a derekam, én mentem az orvoshoz, aki nem habozott felírni a bogyót. Aha, viszont a baci valószínűleg már korábban is benne volt, és aktívkodott. Ezt az erősíti meg, hogy az antibiotikum előtt kb másfél héttel a párommal együtt mind a ketten lázasak lettünk. Én csak egy napot, sőt egy felet, ő pedig többet is feküdt az ágyban lázasan.

És itt van a kutya elásva.

A baci termelte azóta azt a toxint, ami a lábaimat támadta meg, mint leggyengébb láncszemet.

És ennyi.

A magyarázat után el voltunk képedve a párommal. Több dolog miatt is. Főként azért, mert erről a dologról úgy gondoltuk, hogy ez általános orvos tudomány. És több orvos is látott. Kellett volna tudniuk, hogy ilyen létezik, hiszen a házi orvosom még a streptococcus tényét is megállapította!!!

Hihetetlen igaz??? Hogy talán mégis jó útra kerül az életem!!! És mi van, ha nem megyünk el hozzá??? Ha magától nem tudott volna kitisztulni a szervezetem? És esetleg még szteroidokkal kezelnek is???

Ezekbe a kérdésekbe jobb bele sem gondolni.

Ami biztos, hogy javulnak a lábaim, érzőbbek, kevésbe fájnak, kezdem újra a sajátomnak érezni őket. Hihetetlen!!!

Én tudtam hogy fiú lesz :D

nekem bátyám van, és így jobban bírom a strapát :) úgy hogy szerintem ez a szerencsésebb eset. de persze ha kiderül, hogy lány, annak is fogunk örülni ugyanígy :)

Laura ez szupi! Mit szerettetek volna jobban?

Bnicc mizu?

:) Én is voltam ma UHun, 18. hetin. És azt mondták hogy valószínűleg kisfiú lesz :)))

Olyan izgiiii!!

Bnicc Neked mi volt???

Laura én is remélem lesz mielőbb hasznos gyógymód a bajodra!

Bnicc, deee jó, szurkolok! Láthatod a picidet! :)

Köszi Lányok a vigasztaló szavakat.

Amikor ez a betegségem megmutatkozott, egy fél évig szenvedtem vele. Lebénultak a lábizmaim, és a légzőizmok is sorvadtak, alig kaptam levegőt, mire megtalálták a diagnózist. Aztán 2 hét kezelés, és rá egy hétre lassan javulni kezdtem. Talán 1 évig tartott mire összeszedtem magam, és újra a régi lettem.

Csak most itt van a babuci, és a kezelési módszerek nem éppen baba-barátak. Mint ahogy nem is annyira ember barátak. A babó nem örökli szerencsére, de nekem már ez is elég nagy sorscsapás. A dokim nem is akar kezelni egyelőre. Halogatja, hátha meg tudja úszni.

Én meg itt vagyok, annyira fáj a lábam, hogy bele őrülök, mintha elevenen leégett volna a hús a lábamról, vagy még most is ég, szúr, és lüktet.

Sziasztok.

Sajnos nekem nem túl rózsásak a napjaim. Volt ez a bakteriális megbetegedésem, és úgy tűnik, hogy kiújult a betegségem, ami egy autoimmun betegség. Izombénulással jár: végtagok, és rosszabb esetben a légzőizmok is.

Sokat bőgök miatta, szinte naponta járok orvoshoz, és kész vagyok. Most is megyek mindjárt...

Sziasztok csajok.

Nálunk is beindult a babaprojekt.

Én hőmérőzök,írom,vezetem az ovulációs naptárt.A párom dolgozik,ma hajnaltól csütörtök estig haza sem jön.Úgyhogy erre a pár napra árván maradunk.:(

Sziasztok!

Mi is jól vagyunk szerencsére. Szombaton volt az esküvőnk, és annyira jó babák voltak, hogy még táncolhattam is 3*20 percet, és nem keményedett vagy fájdúlt meg a hasam. :-) :-)

Csütörtökön megyek a terheléses cukor vizsgálatra. amiatt azért aggódom egy kicsit...

Sziasztok!

Én is vagyok ritkán.

Megcsináltam újra a tesztet nagyon erős pozitív.

Ma vagyok 5+2 hetes.

Júni 4-én megyek dokihoz.

Mindenkinek megy a drukk ezerrel hogy minél hamarabb jöjjön a gólya. :)))

Sziasztok.Én jól vagyok próbálunk jól időzíteni párommal amikor csak leeht de sajna ez nem mindig jön most már össze:(

Közben nézegetem valamit tanfolyamot még el kellene végeznem mert mert amit most elvégeztem nem tudok vele elhelyezkedni:((

szió!

Én a 3-as fehérre szavazok. :-) Szép a ruha, meg jók a kontúrok is.

Viszont azt bele kalkuláltad a ruhákba, hogy addigra már igencsak pocid lesz?... Nekem 85-ről 125 a haskörfogatom, bár ketten vannak az is számít.

Nekünk most szombaton lesz az esküvőnk, és amit először kinéztem ruha(2 hónapja) már csak viccnek tűnik. Az egy A szabású ruci volt(azokban általában van "halcsont",ami már akkor sem volt a leg konfortosabb ha leültem)gondoltam toldással jó lesz pocisan is,és hát már 1 hónapja se jött volna rám...Mindenképp próbáld ki ülve!!!

Én végül varrattam kismama rucit ami mell alatt szabott, majd teszek fel képet a nagy napról, és akkor meg tudod nézni. Elölről normálisan nézek ki, oldalról viszont elég komikus a bazi nagy pocim :))

Hát a neurológusom szerint nem a baba volt, mert még túl kicsi hozzá.

Viszont szerencsére azt sem állítja, hogy az autoimmun betegségem jött volna vissza. Egyelőre azt mondta, hogy várjunk, a véreredmények mutattak ugyan javulást, de nincsenek a jó értékek között, így még egy hét antibiotikumot kell szednem.

Bizakodom. Nincs más esélyem.

Egyébként mostanában sokan influenzásak. Mi van, ha én is az vagyok? Volt, hogy reszkettem, mintha lázas lennék, úgy is éreztem magam, de nem volt még csak hőemelkedésem sem. Lehet ez mondjuk belső láz? A csont, ízület, izom fájdalom az megvolt/megvan...

Velem minden sz*rság megtörténik...

Kedden felmentem a Balcsihoz melózni. Egész nap ültem bent az irodában, eléggé megviselt, estére már mindenem fájt a lábaim, derekam, tényleg mindenem. 7 óra volt, hogy el tudtunk jönni az irodából. Rémes egy nap volt. Este hamar lefeküdtem aludni, nagyon késznek éreztem magam.

De sajnos hamar fel is ébredtem, hogy nem bírok, hogy feküdni, mindenem fáj... Pedig az elmúlt két este már sokkal jobb volt. Most nagy visszaesés...

Egész este mászkáltam, kínlódtam, és aludni próbáltam. Első este 2 órát sikerült aludnom, szóval nem sokat. Reggel is már alig éltem. Viszont az aktualizálást csak én tudom megcsinálni, és 10. a leadás határideje, és aznap már 9. volt... :S Ráadásul ez az egész eltart egy napig lazán. Szóval választásom nem nagyon volt, amúgy sem volt jó a sok fekvés sem. Bementünk az irodába. Amit kellett, szépen meg tudtam csinálni, csak hát megint túlóráztunk, és a végén már megint elég szarul voltam. Az estém annyival jobban telt, hogy kétszer is tudtam aludni. Felébredtem éjfél előtt, és 2 körül még tudtam húzni vagy 2 órát.

Az éltetett, hogy végre haza mehetek este. A délelőtt eltelt valahogy, és szerencsére úgy alakult, hogy délben el is tudtam indulni haza. Délután pihentem, mert alig éltem.

Estére elkezdett lezsibbadni a lábam. Nem akartam vele foglalkozni, mert féltem tőle. Próbáltam tudomást sem venni róla, de egész estére már olyan volt, mint ha egy ágyúgolyó lenne a térdem helyett. Pont úgy, mint a féléves kínszenvedésem alatt, ez volt az egyik legjellemzőbb tünet.

Azzal próbáltam tartani magamban a lelket, hogy terhesség alatt az autoimmun beteg kismama állapota szinte mindig javul, nem hogy romlik. De időnként elkapott a pánik, és akkor zokogás. Elmondtam a páromnak is, próbálta bennem tartani a lelket, nem azt mondta mindjárt, hogy azonnal orvos, hanem igyekezett nyugtatni. És pont erre volt szükségem. Ha azt mondja, hogy azonnal orvos, akkor minimum úgy bepánikolok, hogy egész este nem alszok semmit.

Azért később megbeszéltük, hogy orvos reggel, de azt már higgadtabban tettük.

Az este nehezen indult, de végül is többet tudtam aludni, mint az elmúlt 2 napban. Reggelre az ágyúgolyó nehezebb lett, és a másik lábamon is éreztem a zsibbadást. Folyton az járt a fejemben, hogy miért velem történik ez meg...

Átmentem reggel a háziorvosomhoz, amikor megjött elsőként hívott be, azt mondta, megérezte, hogy valami gond van. Beültem, és már el is kezdtem nála a picsogást, csak annyit tudtam kinyögni, hogy zsibbad a lábam. Elszomorodott az arca, és már hívta is a férjét, aki a neurológus orvosom tök véletlenül, hogy nézzen ma meg. Délutánra kaptam időpontot tőle. Illetve beküldött mindjárt vérvételre. A vért vevő hölgy kissé szétszurkálta az ereimet. Mindkét karomban. Aztán átmentem a nőgyógyászati klinikára is, mert ma lett volna esedékes a 16. heti vérvételem. Ott még egyszer bele szúrtak a karomba, élmény volt. És ezután felkerestem a dokimat, hogy elmondtam neki ezt az egészet.

Annyit mondott, hogy szerinte ez csak azért van, mert a babó nyomja az idegeket, és ne aggódjak, nem a GBS akar visszajönni. De ezt azért furcsállom kicsit, mert nem a teljes lábam van lezsibbadva, hanem a térdem nagyon, és a sípcsontom kicsit. A lábfejem szinte rendben van.

Most itthon vagyok. Délután fél 2-re kell orvoshoz visszamennem. És mit-tagadás, nagyon félek. Hogy a végén ferezis lesz belőle. Vagy, hogy kiderül, beteg vagyok, újra. Nem tudom, mit csinálok, ha beigazolódik.