2009 októberi babavárók (beszélgetés)
Azt olvastam valahol ha elmegy a nyákdugó még mindig lehetnek hetek a szülésig.
Nekünk még bent van a dugó :) de a baba már alig fér el a pocakban.
A környezetünkben már mindenki jósolgat vajon mikor jön Runcika. :)
...és senki nem tujda a választ!!! :))) SENKI! Számomra ez nagyon furi...
Nemrég gondolkoztam azon, hogy milyen jó ide jönni és dumcsizni, vagy csak figyelni ki mit ír éppen mi foglalkoztatja. :) Szóval ha megszületik Runcika én utána is jövök mert jó kis csapat jött itt össze, sőt igyekszem majd üzenni ha már bent leszünk a kórházban. Pár napra mindenki el fog tűnni az már biztos. :)
Jó volt anno olvasgatni pl. a júliusi babásoknál, hogy mindekiért mennyire izgultak.
Hamarosan nálunk sem lesz másként! :)
Ő már szívesen szülne, de talán még a pocakban a baba. :)
Én ebben a nyákdugó témában nagyon fogalmatlan vagyok, én nem láttam a sajátomat, így nem tudok mit mondani arról sem, mennyi idő ilyenkor még a szülésig.
Szindy itt volt tegnap, nem? Vagy az már tegnap előtt lett volna?
Bogiról nem tudok semmi újat.
Lehet, hogy nem járt el a vizsgálatokra? Sokan vannak, akik ellébecolják még a mai világban is.
Illetve nem láttam a riport elejét, nem tudom, mit mondtak erről, hogyhogy nem vették észre. Bár ha észreveszik is mit csinálnak?
Lányok, Szindy el van tűnve. Hahóóó Szindy, jelentkezz! Jelentkezz! Ez hihetetlen, Bogiról sem hallunk semmit...Bogi ha olvasod, remélem jól vagy:)
Szépen lassan majd mindenki eltűnik pár napra... ez olyan durva! Nem rég még a tesztjeinket nézegettük, meg a kis foltocskát az első ultrahangon:D
Láttam a végét, akkor meg a súlyát már pont nem mondták, de tényleg hatalmas volt. Azért érdekelne, mitől lett ekkora? Mert ez már nem hiszem, hogy genetika és normális. Mondták is, hogy légzési nehézségei vannak. Azt mondjuk nem tudom, miért, de nyilván nem jó, hogy ennyire hatalmasként született.
Nekem még a fele is bőven elég lenne. :))) Mármint egy 3.4 kilós baba.
Sajnálom, hogy ilyen kevés a szeretet és összetartás családokon belül...annyira hálát adok Istennek,hogy ilyen az Édesanyám (legjobb barátnőm) és Édesapám...mindig számíthattam rájuk és a legkisebb húgommal mi is ilyenek vagyunk... A többiektől sosem vártam semmit...nálunk is van a nagynéném anyai részről,akiknek sok a lóvé és van telkük is meg minden, de mikor panaszkodtam,hogy úgy lemennék valahová pár napra..egy szóval se mondta mennyünk le oda! Meg ugyanez apám unokatesói öszödön..e-mailben kértem segítséget,hogy megyünk nyaralni kéne szállás..náluk ott van plusz egy házrész, ilyen parasztház szerűben laknak....na neki se jutott eszébe,hogy na gyertek ide...majd valami pénzt adtok,azt jól van...mert ingyen nem várom el..
:(( De mondom,engem nem is érintett ez meg,mert úgy neveltek Anyuék,hogy mi kis családon belül számítsunk egymásra és támasszuk egymást :) most bővült a kör a férjemmel, Nekem ő van és a szüleim :D Szerencsére :D
Érdekesek ezek a családi dolgok...
Amikor én kicsi voltam, apu öccsééknek még nem volt gyerekük. Tök sokat ajnároztak, mindig jöttek, hogy kicsit elvihetnek-e, stb. Aztán megszületett a húgom, vele is így voltak, neki ők a keresztszülei is. Aztán egyszer csak nekik is megszületett végre a kislányunk. Azért végre, mert rég szerettek volna, de nem sikerült jó ideig. Anyu tök lelkesen minden kinőtt holminket nekik adott, ami nem volt gagyi és lepusztult, mert mindenre mindig nagyon vigyázott és úgy volt vele, inkább vesz jót és keveset, de az mégis minőség legyen. Aztán ők meg fordultak egyet, alig jöttek. Minden az ő kislányuk volt, ő mindent jobban és előbb tudott, mint mi, stb. :D Ezt is hülyeségnek tartom, minek kell a gyerekeket versenyeztetni? Aztán basszus az összes kis ruhát eladták pénzért, amikor az ő gyerekük kinőtte! Ok, nekünk már nem lett testvérünk, de nekem ez akkor is furi. Nem? Ha már nem használom, max. visszaadom, de nem eladom szerintem.
A másik, ami furi, de erről még nem tudok nagyon nyilatkozni, hátha csak képzelgünk... A Norbi testvérének van egy kisfia. Amikor mi "előkerültünk" Lenikémmel a Norbi életében, aranyosak voltak, jöttek hozzánk is, amikor a mamájukhoz jöttek látogatóba. Aztán amikor mondta a Norbi, hogy kisbabánk lesz, utána alig jöttek be, ha itt is voltak a mamájuknál. Nem biztos, hogy a baba a baj, de érdekes módon, azóta nem akkora a barátság mégsem.
Fogalmam sincs, miért van ez, miért lesznek ilyenek egyesek.
Mondjuk minket annyira nem érdekel, csak feltűnt. Én nem rég csöppentem a családba, nem tudok ilyesmiket mesélni, mint re is, hogy ide-oda vittük volna a testvére fiát. Mondjuk ott a feleség is érdekes, de inkább nem mondok semmit, mert képzeljétek, nem is találkoztam még vele sosem!
Remélem, a húgommal sosem jutunk ilyen hülye viszonyra. :)
Halihó!
Nem lehetne más téma??:(
Szerintem vidámabb dolgokról kellene beszélgessünk...elhiszem h bosszant benneteket,de valaki meg olyan szerencsés ,hogy egyik féllel sincs semmi problémája és rossz ezeket olvasni.
Tudjátok mi a durva?! Tőlünk a gyerekek (van nekik három) mindig mindent megkapnak! Télapóra olyan ajándékokat amit karácsonyra nem kapnak a szüleiktől. Visszük őket cirkuszba, ide-oda. Jönnek ki hozzánk grillezni. Nyomjuk nekik a pénzt gyereknapkor, majáliskor, hogy menjenek ringisezzenek (mi olyankor nem tudunk ott lenni mert dolgozunk). Ha itt vannak azt veszek nekik amit megkívánnak, nem nézem az árat, szóval ezek után mi kell még?!
Ráadásul ha mi nem megyünk hozzájuk ők nem jönnek. A nyár úgy telt el, hogy heti három alkalommal mi mentünk a gyerekekhez vagy hoztuk őket ki.
Ezek ilyen idióták és már nem is fognak megváltozni. Egyre nem számítottak, hogy a kislány beszélni fog.
Gábor totál ki van akadva egyébként pedig a felét nem tudja annak amit én hallottam itt egész délelőtt. Mindezt úgy a kislány ne érezze, hogy esetleg haragszom vagy ne lássa, hogy rosszul esik.