2008 júliusára babát várók (beszélgetés)
Pici, majd a frászt hoztad rám, először a naplódban nem olvastam a bejegyzés címét, csak az első mondatot.
Éljenek a körülbelül egy évvel ezelőtti gólyáink!
Azt nagyon nem bírom elképzelni, hogy nem kap elég szeretetet...;)
Bence is csinálta anno, Bazsa is elkezdte, én mindig kivettem a szájából az ujját, aztán egy idő utáb feladták. Bazsával könnyebb volt mert szereti a cumit.
Gondolom Ti is próbáltátok már.. nem "bejövős" neki??
Na végre sikerült szopiznia 8 órás szünet után. Ez az eddigi rekord. Szépen evett, mondjuk nem sokáig, nem volt 10 perc az egész, de a cici megkönnyebbült. (A másikat viszont le kell fejnem, mert majd szétdurran.) Ahogy letettem magam mellé, hatalmas ordítás, vörös fej egy pillanat alatt. Még jó, hogy nem tudtam elég gyorsan felpattanni és felvenni, mert aztán már a cicin volt, mintha semmi sem történt volna.
Igen, attól félek, hogy az ujjszopás mellett sok levegőt nyel. Meg egyszerűen rossz látnom, hogy ennyire rá van kattanva az ujjára. Nem kap elég szeretetet, gondoskodást? Most is a gyors szopi után, míg én visszacsomagoltam a cicit már újra a szájában volt az ujja. S most is. :( Remélem, csak az újdonság varázsa mindez és elmúlik. Mondjuk én is szoptam az ujjamat egész ovis koromban. Nem túl jó örökség lenne... Bár nálunk nagyon zűrös volt a család.
Tökéletesen igazad van! Jól fogalmaztad meg.
Én csak azt tudom leírni amit Zsóval szemben "követnék" el a fáradtság miatt. Illetve már ki is próbáltam.. ha tudom, hogy csak a kimerültség okozza, hogy megenném vacsira, bemegyek a fürdőbe és jól megmosakszom hűs vízzel.. mire kijövök rendben vagyok..;) ez egy 30mp-es folyamat, addig egy babának is jó helye van az ágyában...
Ami tilos szerintem, egy pillanatig is rá haragudni.. jól írtad.. nekik csak mi vagyunk...
Szerintem ezt a helyzetet az elkeseredés és elsősorban a tehetetlenség hozhatta. Persze akkor sem lehet ilyet csinálni, mert tényleg csak mi vagyunk ezeknek a kis manóknak. Mi nem hagyhatjuk cserben őket!
Azért akinek van ötlete, hogy lehet ezeket a helyzeteket átvészelni, az írja meg. Nekem eddig csak a sírás jött mint feszültségoldó. No meg aludni kell, amennyit csak lehet. Például én már ezektől a 3 óránkénti éjszakai evésektől vagyok nagyon fáradt és érzem, hogy ezáltal csökken a tűrőképességem is.
Írok még egy kis magyarázatot az éjjeli hsz-om mellé, hogy igazán érthető legyen, mert több privit is kaptam ezzel kapcsolatban, amit ezúton is köszönök.
Nem azért írtam amit írtam, hogy az jöjjön le, hogy én mit tennék egy ilyen helyzetben.
Az mindenki szíve joga.
Én azért írtam mert belőlem ez jött ki. Lehet, hogy bántó Móki, de hidd el, hogy őszinte.
Biztosan nem ezt szeretted volna hallani, de szerintem már ismersz, tudod milyen típus vagyok.
Cash, az édeséhség vajon a szoptatással jár? Mert már apa karamellás pudingját is befaltam kínomban, pedig nem is szeretem. Ha nincs csoki, megáll az élet! Nem győzök sütni is, csak hogy legyen édesség itthon.
Még jó, hogy a szopi leszívja a kilókat, amúgy már biztos hordó lennék! Így viszont nincs gond.:-)
Hát Csajok, nekem bizony beleremegett a gyomrom ahogyan elképzeltem a szituációt... Előbb verném a fejemet a falba, minthogy ezt tegyem Bazsával..De akár Bencével sem!!!-pedig Ő már 9 éves... Szüksége van rám, én meg beteszem a sötét szobába sírni, magára hagyni a saját bajával...agyrém.
"Szerintem ebben az esetben ez a legjobb amit tehettél"... hát szerintem meg nem. Lenne egy pár ötletem, de feleslegesnek tartom leírni.. a lényeg, hogy szerintem is az Anya is ember... egy olyan ember akinek a gyermeke áll mindenek felett.
Tudom itt nem szokás a "szívemen a számon", de ez vagyok én, meg lehet kövezni.. belőlem egy számomra ilyen súlyos szituban kijönnek a dolgok.
Nincs ezzel gond, mások vagyunk.
Olyan sokszor volt már "kényes" téma itt, és tudom, hogy azért vagyunk itt, hogy "segítsük" egymást, de én ehhez most nem tudtam jól hozzáállni ahogy látom..
Móki, ez legkevésbé sem rólad szól részemről...
Sziasztok,
Mókica ne aggódj, mindenkivel előfordul, én is csináltam már hasonlót.:( Nem akarta abbahagyni a sírást, úgyhogy hagytam, hadd tomboljon a kiságyában, aztán persze nem bírtam sokáig, könnyeimmel küzdve megpróbáltam szoptatni kicsit. Erre egy nagy mosolyt kaptam tőle köszönetül, hú, durva volt, nem tudtam mit tenni, csak mosolyogtam a könnyeimen át. Persze Apa akkor épp nem volt itthon, mert legvégső esetben ő szokta vígasztalni.
Szóval fel a fejjel. szeretgesd csak Gergőbabát, nem lesz semmi baj!
Tutira elfelejti az egészet, te meg úgyis olyan lelkiismeretfurdalással küzdesz, hogy soha nem fogod megismételni.
Fel a fejjel, mindenkinél szakadhat néha a cérna. Sose legyen nagyobb baj!
Szijjasztok!
Most napokig nem voltam, sok féle dolog volt, de tegnap.... lécci olvasátok el a naplómat!!! Ugye meg fog bocsátani???? Nagyon kivagyok....
Csillu!
Mostanában mindig így járok hogy elkerülgetjük egymást itt a fórumon. Mikor én vagyok, általában nincs itt senki... sebaj azért így is beszélünk néha ha kis csúszással is.
Nekünk oviszünet volt a múlt héten, most kezdtünk igazán. Talán jövő héten már ottalvós lesz ha jól viseli....
jó éjt mindenkinek!
Sziasztok!
Martone, a múlt hetet kihagytátok? Anna nálunk ment, nagyon szereti az összevont csoportot ilyenkor, bár engem megszólnak érte, elviszem.
A hétvége nálunk is jól sikerült, itt voltak a barátaink két gyerekkel péntektől vasárnap délig. Egész jól szórakoztunk, sokat beszélgettünk a gyerekek is rendesek voltak egymással. A másik család pici lánya pont egy hónappal idősebb Áginál, méretileg kb. egyformák, de szembetűnő, mennyivel ügyesebb már. Majd teszek fel róluk is képeket.
Nálunk sem probléma az utazás, mindig szopi után indulunk, egy darabig elnézeget Ági, aztán elalszik. Ha felébred és nem teszik neki a rendszer, megállunk, a nagyobbak is szeretnek kiszállni, aztán szopi után megyünk tovább. Kirándulni is így megyünk, meg rokonlátogatóba is. Viszont Lacinál ez nem vált be, de ő képtelen volt háton elaludni, sajnos hagyni kellett, amíg álomba sírta magát.:-(((
A "nagyésokosbátyó" ma ment megint az óvodába...
Reggel volt egy kis pittyegés, de okosan ott maradt. Mikor mentem érte mondták hogy sírt utánam a drága, de szerintem inkább csak hiszti lehetett valamiért mert még szokatlan neki a többi gyerek.
Amikor mentem érte szaladt oda hozzám és azt mondta: "De jó hogy megjöttél, úgy hiányoztál!"
Drága kincsem... nem csoda hogy imádom :)
Sziasztok!
Sajna csak tegnap jutottunk el a temetőbe, bár nem így terveztük... mi nem hosszú útra mentünk csak Tapolcára kb. jó 1 óra innen. aztán a délelőtti temetőlátogatás után meglátogattuk az apósomat Győrben a kórházban. Úgyhogy estére jó fáradtak voltunk. Olyan volt, mintha egész nap csak utaztunk volna, Csenge baba mégis olyan tündérke volt... egy hangját nem hallottuk.
Lili! Hát nem lesz semmi ha hazautaztok... nagyon hosszú lesz az út, de ezek a manók még olyan picikék hogy út közben leginkább szunyókálnak. Biztosan nem lesz gond!;)
Hat elvileg a 4. honap utan nem nonek mar olyan gyorsan a babak, a kislany masfel kiloval nehezebb, es mar szepen ul is, csak hasra tettuk a gyerkocoket a kep kedveert...
A repulout ha lenne a malev (megszuntettek a kozvetlen jaratot penzhiany miatt) 10 ora lenne, de haztol hazig olyan 15... igy atszallassal meg 9+2 az ut, haztol hazig olyan 19-20 ora atto, fuggoen mennyit kell varni ket repcsi kozott...