19 éves gyerektől mi illeti meg a szülőt? (beszélgetés)

És nem is láttad rajta, hogy van ilyen gondja?

Én pl. mindig észre veszem, hogy a gyerekemet nyomasztja valami, ilyenkor rákérdezek, hogy mi a gondja. Ha olyan, akkor elmondja, ha nem akkor annyit mond, hogy majd elmondja, ha úgy érzi.

19 évesen választópolgár és teljes értékű, felelősségű felnőtt ember.

Azt mond el az életéről, amit akar. Az anyjának is.

Szerintem tudnotok kell/kéne arról, hogy kik a barátai, hova járnak szórakozni, szokott-e alkoholt inni. Ha jó a kapcsolat ezekről magától is fog beszélni.

Mai világban (az éjszakában) sajnos a fiatalok nem mindig számíthatnak a "barátokra".

Hát, az a normális, amit ti kialakítotok és belefér a kapcsolatba, nincs erre egy általános standard.

Mert te mit várnál tőle?

Arra irányult volna a kérdésem, hogy mi az, ami normális elvárás, hogy elmondja?

Persze nem kell minden percét megosztani. Nincs vallatás, inkvizíció, semmi.

Van olyan téma, ami viszont elvárható?

Szerintem ez nem illik, nem illik. Bizalom kérdése.

Ha egy gyermek érzi a családban a biztonságot, bizalmat, akkor felnőtt korában is megfogja osztani az életét, a gondolatait a szüleivel.

Ha jó a kapcsolat és már kis korától nem elszámoltatásként éli meg az olyan kérdéseket, hogy "mi volt ma az oviban/iskolában?", ha az iskolaválasztások, a bizonyítványok is egy őszinte, de nem számonkérő beszélgetések voltak akkor meg fogja továbbra is a bizalmával tisztelni a szüleit.

Hát egy kapcsolat jó, ha nem elvárásokra, meg követelésekre épül, hanem arra, amit a másik adni tud.

Ha zárkózottabb a fiatal, és/vagy nem bensőséges a kapcsolat, kevesebbet fog megosztani, de ezeken empatikus odafordulással lehet változtatni...

Ami az eltartás részt illeti, ott is jó, ha kölcsönösen állapodtok meg, hogy kinek mi a felelőssége, elvárása, meddig segítitek stb.

Nagyban függ attól, hogy azidáig milyen volt a kapcsolat.

Vannak zárkózottabb gyerekek és vannak akik szinte minden gondolatukat megosztják a szüleikkel.

19 éves már az a kor, amikor természetes, hogy nem mindenben a szülő az első.

Én nem teljesen értem a kérdést.

Illeti?

Na, a lényeg szerintem: ez szokás kérdése, mármint eddig, hogy volt nálatok.

Az én fiam szinte mindent elmondott/mond nekem. Van, ami kifejezetten a magánügye és nem is érdekelne, de minden egyebet megbeszélünk.

Suli, munka, szórakozás, barátok, stb.

Ja, a szennyese, táplálása, takarítás, 19 évesen már teljesen az ő dolga volt, azaz ha azt akarta, hogy kimossam a ruháit, akkor a szennyestartóba tette, egyéb esetben, ő is elindított mosást, ahogy vasalt is.

Táplálás: akár ő is ötletelt, hogy mit egyen, meg is főzte, stb.

Takarítás: már sokkal korábban ő takarította a szobáját, majd a lakását. Ha megkért segítettem neki, de ez az ő dolga volt.