10 év után vége? (beszélgetés)

Bocsi, hogy közbeszólok, de végül addig osztotok-szoroztok, hogy a félrelépő apa lesz a szent és sérthetetlen?

Nekem van 10 éves lányom, sőt egy 9 is és bizton állíthatom, hogy nem hülyék a 10 évesek, egy ilyen témát meg lehet és meg is kell vele beszélni.

Az Edesapa únt rá a családjára, szerintem is elmondhatná nyugodtan a kislánynak.

Hát persze:DDDDDDD

Ha elmondom a véleményemet-akkor itélkezek. Számodra ennyit jelent:DDDD

???

Felesleges ezt irnod, akkor amikor egy ember elmondja a véleményét. Arra bezzeg nem tudsz szólni, aki primitiv módón adja elő magát. Annak bőszen bólógatsz.No comm.

Amúgy: még mindig szólás és vélemény szabadság van-ha mond ez neked valamit.

Én is így gondolom.

Az eddig leírtakból semmi nem utal arra, hogy Édesvíz rossz színben szeretné az apát feltűntetni a gyerek előtt, és a gyereket sem akarja a kelleténél jobban bevonni a válásba ..... azt gondolom, hogy lehet intelligensen válni, de ehhez mindkét szülő intelligens, őszinte hozzáállása kell ....

Normális módón is lehet közölni a dolgokat a gyerekkel, úgy, hogy ne a 3-at okolja azért, mert a szülei között már nincs együttéléshez szükséges érzelem.

Azért ne a lóvé legyen az első, és a gyerek az utolsó.Véleményem szerint,. Főleg akkor, ha a topik elején a topikinditó leirta, hogy a férfi vállalta, hogy az életszinvonala nem fog sem a gyereknek, sem az asszonynak csökkeni-válás esetén.

A felség is felelős azért, hogy kultur embereknek megfelelően kezelje az uj helyzetet, a gyereknek az apjához fűződő kapcsolatát elősegitse, ne hátráltassa a saját érdeke miatt..

És mi ez az érdek: lóvé-lóvé. Ez a mocskos az egészben.

Ide figyelj-3 gyerek édesanyja vagyok, sosem tennék terhet a gyerekekl vállára, ha a topikinditó helyébe lennék. Sosem.

A gyerek nem tehet arról, hogy hová születik, és annak a két embernek milyen kapcsolata van egymással. Soha.

Szerinted mennyire lenne jó egy gyereknek a kis értelmével felfogni, hogy a szülők már nem szeretik egymást? miért kell egy gyereket igy terhelni? Kin csattanna az ostor: a gyereken és a harmadikon+ a férfin.

Szényen az a nő aki igy vélekedik, mint ti. A topikinditónak 10 éve volt arra, hogy boldoggá tegye a férjét. Tudta? nem tudta. Akkor?

miért nem lehet intellkigens emberek módjára kezelni a két felnőttnek a dolgát?

Egyszerű: engedd el azt az embert aki már nem hozzád tartozik. és segitsd-a gyereked érdekében, az apa-gyerek kapcsolatot maximálisan.

Sem sajnáltatni magad nem kell és abszolút felesleges. Hiszen 10 egész éved volt arra, hogy a férjedet boldoggá tedd-nem tudtad. Akkor joga van a boldogságra mással.

Miért lenne aljas az az ember, aki egy kisgyereknek a lelkét óvni akarja?

Sosem értettem, miéert kell két felnőtt problémáát egy gyerek válára helyezni-mint súlyt.

Attól mert ha a férfinak már nem nő a feleség, attól a gyermekének ugyan olyan apja marad, ha más családot alapit.Ez nem tartozik a gyerekre, és elég szemét húzásnak tartom azt, hogy eleve a srác és a gyerek uj helyzetét valaki megpróbálja ellehetetleniteni.

Most ezt nem mondod komolyan,hogy "még mindig jó vele lenni":O

Semmi értelme nem lenne veszekedni ezek után,próbálj beletörődni.

Az,hogy mennyit szenvedsz szerintem nagyban függ rajtad,hogy mennyire vagy képes elfogadni a helyzetet.Ha más nem legalább némi büszkeség tartás legyen benned,kellene a francnak az a pasi aki ezt teszi velem,ha térden állva könyörögne sem!

Mi a francért tesztek úgy mintha minden rendben lenne?Ebben hibás vagy Te is,becsapod magadat is és a lányodat is.Én nem tenném ezt egy percig sem ha kiderülne egy ilyen dolog...

Eléggé aljas egy pasi a férjed,hogy hazudni akar a gyereknek,hogy magát jobb fényben tüntesse fel.

Szerintem mondjátok el neki a teljes igazságot,vagyis ezt a részét mondja el az apja,hogy igen is ő beleszeretett egy másik nőbe,és vele akar élni nem veletek.Ennyi gerincesség legyen csak benne ezek után,hogy merjen a szemébe nézni és elmondani mit tett veletek.Jóhogy rád nem parancsol,hogy ne merjél szenvedni a gyerek előtt...Micsoda egy szemétláda,és ezért vagy Te úgy oda???!!!!.....

Nincs újabb fejlemény. Néha beszélgetünk és még itthon lakik.

Olyan szörnyű, hogy még mindig jó vele lenni, még így is. Az életem romokban és nem dönthetek a jövőmről. És a lányom jövőjéről sem!!! Tudom, hogy meg fog történni az a borzalom, amit szegénykém még nem is sejt és ez anyaként szinte elviselhetetlen. Továbbra sem értem, hogy mi mozgatja a férjemet. Körülöttem is mindenki csak értetlenkedik. De ő olyan eltökélt, hogy csak na.

Ráadásul elég megalázónak tartom, hogy tegnap is és ma is elment a nőjéhez. Itthon éljük a látszólagos családi életet a lányunk miatt, bevásárlás, ebéd, aztán fogja magát, lezuhanyzik és elmegy randizni. Én meg majd beledöglök. De nem akarok és nem is tudok összeveszni vele. :-(((((

Mit tegyek?????

Hát remélem, nem ugrik még valaki a hátamra, hogy újra összeessek!!!

Csak attól félek még nagyon, amikor majd kicuccol a lakásból, ott lesznek a nagy üres szekrények és én majd hazamegyek egy ilyen szétbombázott lakásba. Na, attól a pillanattól rettegek!

Olyan klasszak vagytok, nagyon sokat köszönhetek most nektek.

Mérhetetlenül szomorú vagyok, de kezdek feltápászkodni és új terveket szövögetni. Az már jót jelent, nem?