1 órája költözött el a férjem... hogyan élem/éljük a gyerekkel/ ezt túl...? (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Az elvitel megtörtént... bár azt mondta 6-7 között hozza, sikerült befutniuk 20:30 ra... na nem baj...
Tegnap volt egy beszélgetésünk... igen komoly... majd szeretett volna hazajönni...még nem lehet, de azt hiszem - vagy csak remélem? - átértékelt és megbánt 1-2 dolgot...
Folyt. köv. ... de hogy mi lesz? még nem tudom...
Tudjátok szerintem én mit szeretnék... de nem tudom helyes e...illetve jobb lesz e ... egy kis "Isteni sugallat" nem ártana...
úgy tudja Apa elment dolgozni több napra, majd taliznak
ebböl gondoltam.....
ezt felesleges bizonygatni hogy szereti egyértelmü hogy szereti,nem őt hagyta el hanem téged már ne haragudj.....nem kell győzködni a gyereket apával kapcsolatban semmilyen módon....
Nem mondtam neki semmit, sem hogy dolgozik, sem hogy elköltözött, semmit...
Egyszerűen ha kérdezte egy kicsit "tereltem", majd hozzáfűztem, hogy de mert mostanában nem alszik itthon, még nagyon szeret...
Most hívott...jön reggel 10 re a gyerekért... kérdeztem hova mennek van e terv, azt mondta van, de majd a gyerek elmeséli utána...
A furi az, hogy már '98 ban is "Anya" voltam neki, nekem pedig ő "Apa"... nem hívtuk egymást másképp soha...
Hát csajok, le a kalappal előttetek/előttünk. Hogy mi mennyire össze tudunk tartani...
Jó érzés, hogy van egy olyan "hely", hogyha gondom van, számíthatok támogatásra.
Igen, tudom, ezért vannak a barátok. De lehet, hogy nincs valakinek, vagy nem olyan jó barát, mint azt gondolja.
Elhagyott, én csak annyit tudok tanácsolni, hogy próbáld meg magadat kényeztetni most egy kicsit. Fodrász, hosszú fürdő, egy új ruha, sok játék a kicsivel... stb.
Őszintén szólva itthon borzalmas, vidéken ahol voltunk tegnap a Lányommal - ott laktunk ezelőtt, márciusig- alig tudtam maradni 2 órát is, szegény Anyukám ugy kapkodta a holmia, hogy tudjunk indulni...
Hullámokban jön az érzés...
Szerencsére itt van velem még holnapig a Tesóm, ez erőt ad, de a továbbiaktól nagyon félek... a hétköznapok, munka után itthon...
Furcsa ez... kettős érzés, néha azt gondolom, hogy semmi remény, hogy visszajön, néha meg szinte tudom, hogy nem lesz ez így 1 hónapig sem...
Arra azért kíváncsi leszek, hogy a 4 póló és 1 nadrág meddig lesz neki elég, mert csak annyit itt el...
Reggel írt egy sms-t, hogy tv2!... felhívtam, hogy mi ez, mert nem vagyunk otthon... a gyerek kedvenc meséje ment...
Nem tudok rajta eligazodni...
Szia!
Jól látod, vagyok olyan bolond, hogy szeretem még... Eddig "önző" módon nem tudtam másképp reagálni, csak hogy "Jajj kérlek ne hagyj el..." de tegnap előtt eljutottam oda, hogy "szeretem annyira", hogy elengedem, ha menni akar hagyni kell...
Na meg persze lehet, hogy beláttam egyedül is megy, mert egy nagy adag félsz is volt bennem, hogy mi lesz "egyedül"...
Már nem lakunk vidéken, Pestre költöztünk... jó lehetne minden..., gyönyörű gyerek, lakás, kocsi, biztos m.hely, újra normális feleség... de nem.
Nem tudom én sem "dátumositani a saját határidőmet", de azt gondolom ha karácsonyra nem jön vissza (nem jön meg az esze) akkor ennek végleg vége...
Most így látom.
újra itt...
De, kérdeztem, hogy meddig tart ez az állapot, 1 hónap vagy 2 vagy mondjon már mit... azt mondta nem tudja, mi lesz, hogy szeretné e folytatni vagy vmi teljesen más kell.Attól függetlenl, még "Anya" vagyok neki, így hív, nem a nevemen, mosoly hegyek, de a kellő táv.tartás megvan a rszéről.
Sziasztok!
Bocsi, de elutaztunk a Lányommal a szüleimhez, mert itthon nem találtam a helyem...
Találkoztunk, megkérdeztem van e vkije, azt mondta nincs...
Ennyi.
Én inkább úgy mondanám, hogy tegnap fél6 óta nem volt itt...
Talán a másik nevén...
Hahó Elhagyott!
Itt aggódnak érted! Jelentkezz!