Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
Ő írta ezt a könyvet?
Ő.
Aki könyvet ír, az mind meghal?
Meg.
És aki könyvet olvas?
Az is.
És aki nem ír és nem olvas?
Bizony az is.
Akkor nem a könyvekben van a halasztás.
Hát nem.
Csinálsz nekem egy hosszúlépést?
Az nem gyereknek való.
Mért, mi van benne?
Bor meg szóda.
És aki megissza, hosszabbat tud lépni?
Egy ideig igen.
_
Lackfi István
Öt feleségem lesz, mondja,
és ujjain számlálva már sorolja is,
nem ötéves a srác, hanem huszonöt,
övé az összes nő, és mind gyönyörű,
ha nem is mind az övé, de majdnem,
ha nem is mind gyönyörű, de majdnem.
És mind másért vonzó, hűtlenségnek nem
minősül, ha az egyiknek szeméért elhagyjuk
a másiknak ...
_
Lackfi István,
Ott benn buliznak, vidám társaság.
Rikkantva lábukat magasba rúgják,
Átkarolják egymás üres nyakát.
És kánkánoznak még kart-karba öltve,
Vagy a lábuk összekeveredik,
Felcsévélődik törzsük egy végtagra,
Hogy többet aztán le nem fejthetik.
Egyre vadabb a tengermélyi torna,
Körülöttük tajtékos levegő,
_
Lackfi István,
Nyomunkat rendre belepi
rőt lombjával az őszi szél.
S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja,
aki rólunk beszél.
Zölden remeg a nyírfa lombja,
a bajor erdőn szellő támad.
Lópor-szagú ködök lepik
a jövendőt és a hazámat.
Wass Albert.
Ne gyere hozzám,
ne közeledj!
Az ősz hulló levelein
megírom, amit akarok.
Egyet füttyentek,
keserű lesz minden édes,
édes minden keserű.
Ajakad se kell.
És ha jönnél,
úgyis csak szívem van már,
piros, hideg.
S azt is az oltárra teszem.
Dsida Jenő.
Mert törvénye van itt az életnek, a sorsnak,
mert a holdtalan éj majd megleli a holdat,
mert minden mély apály új hullámot dagaszt,
mert szélnek kell a fa, szellő a leveleknek,
mert annyi kín után mosolyod rám vetetted,
mert múlóban a tél meghozta a tavaszt!
.
Nemes Nagy Ágnes / Victor Hugo /
Letérdelek s úgy szánom-bánom óráid letörött virágát,
mint aki barbár talppal ment át egy drága réten:
óh ki gyógyítja meg az elrontott örömök rózsaágát?
ki mondja a tiprott percnek: „Kelj föl, kis százszorszépem!”
Babits Mihály.
Kezed többször kezembe fogni,
mosolygásodra mosolyogni.
Súlytalan szívvel útra kelni,
erdőn madarakat figyelni.
Patakos réteken derülni,
sárkányok útját kikerülni.
A vadméhekkel kóborolni,
s dalolni, mindig csak dalolni...
Áprily Lajos
Jöhetsz reám méreggel,tőrrel,ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
fölött alkonykor krúgató ludak,
S minden szavamban százszor látom orcád,
bús Magyarország.
Faludy György
Itt születtem én ezen a tájon
Az alföldi szép nagy rónaságon,
Ez a város születésem helye,
Mintha dajkám dalával vón tele,
Most is hallom e dalt, elhangzott bár:
„Cserebogár, sárga cserebogár!”
Petőfi Sándor
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
/részl. Radnóti Miklós - Nem tudhatom c. verséből/
Gyötrött a Ma, mint rút, testi kór
Vagy szöges hordó, amely büntet
S milliók buta révülete
Milliókért vérez bennünket
Gurulón és ártatlanul.
Ady Endre.
Gőgös város zajába ha
Beleuntam,
Akácszegett ösvényt járok
Csillapultan...
/Gyóni Géza/
Fut, fárad a sok idegen.
Miért? hogy tápja meglegyen,
S mi tőlük várjuk a csodát
Fölékesítni e hazát?
E jog nekünk
Szent örökünk.
És még neked virulnod kell, ó hon,
Vérünknek lángja ég oltárodon.
Vörösmarty Mihály /1847/
És csak áll fönt, áll a hegyen,
felleg jő és felleg megyen,
imádságát mondja, mondja,
benne sajog féltő gondja...
S meglátja az egész világ:
azt az imát addig mondja,
addig mondja, míg a fiát
mégis hazaimádkozza!
Wass Albert
Egy szép domb
Ide-kékül
Lágy hajnali fényben,
Hűsölni és
Jóllakni
Ottan lehet nékem.
Fényes kert
Almát terem,
Tarka, mint az élet,
Ott az apa
És anya
Hét gyerekkel élhet.
Domb-lejtőn
Kelet felől
Csupa szilva, szőlő,
Édes-piros
Szép gyümölcs
Napsütésben megnő.
-
Weöres Sándor
De most szívemnek még egy vágya volna.
S ha jó az Isten, meghallgatja azt:
Ne vágtassanak szegény rózsakerten
Az összes szelek, mind, egyszerre át,
Ne várjon rájok elfásulva lelkem,
Ne törjenek le minden rózsafát;
Tépjék szirmait egyenként le, lassan;
Mind külön fájjon, sajogjon nekem,
És mindegyiket nagyon megsirassam
És minden könnyem egy-egy dal legyen.
Dsida Jenő.
Csöndes esős, halk, szürke nap,
és mégis oly világos ott,
ahol a homályon a nap
fehéren, furcsán átragyog.
Csodálatos visszfény libeg
tűnődve hegy és völgy felett;
félig meleg, félig hideg
a természet, sír és nevet.
Gottfried Keller
Cudar felhők gomolyognak,
Elkormozzák az eget.
Jeges eső fenyeget.
Esztendeim komolyodnak.
Komolyodnak, feketednek,
Fogy a piros, fogy a kék,
Öreg legény, van-e még
Olajod a kerekeknek?
Sík Sándor.
Bújj ide hozzám és hunyd le a szemed.
Felejts el mindent, én fogom a kezed.
S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,
Feltárom előtted lelkem kapuját...
/Thalis Silvenier/
Áldott vagy, Uram, s kezed minden műve áldott,
legfőképpen öreg bátyánk, a Nap:
az égből néz ő le, és tőle világos a nappal,
és ékes, szépséges ő, tündökletes,
ó felséges Atyánk, mint te magad.
Dícsérjen téged nénénk, a Hold, meg a Csillagok,
te formáltad őket, s mind oly gyönyörűen ragyog.
Francesco d' Assisi
A hársfaágak
csendes árnyán,
ahol kettőnknek ágya volt,
ott láthatjátok
a gyeppárnán,
hogy fű és virág meghajolt.
Fölöttünk az ág bogán,
ejhajahujj!
dalolt ám a csalogány!
/Walther von der Vogelweide/
Zsolozsmák, bibliák, imák.
Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,
Bóduljunk tömjénnek szagán!...
Szép dolog ez!... Így kell csinálni
Minden karácsony-éjszakán...
Hejh, szép az istenes legenda,
A csillag, a jászol, az élet,
Ki lehetne még vele húzni
Talán még néhány ezer évet...
Békesség hát néktek, emberek,
Ady Endre.
Zöld föld felett, kék ég alatt
hangos pacsirta fütyörész;
dalával a Napot kicsalta,
a Nap rá gyönyörködve néz.
Mi kék
az ég!
Mi zöld
a föld!
Zöld a föld, kék az ég, tavasz van.
És én oly sült bolond vagyok,
hogy idebenn a szűk szobában
kádenciákat faragok!
Petőfi Sánor
Valahányszor szememet behúnyom,
azt mondom: "Hadd tomboljon szíved.
Csal az élet, mégis olykor-olykor
hazugságát édesíti meg...
/Szergej Jeszenyin/
Ünneplő ruháját a szív magára ölti,
ember a karácsonyt, megtisztulva tölti.
A hétköznapi lelkek megtelnek békével,
egymás iránt érzett szívszeretetével.
Kár, hogy csak ilyenkor mozdul meg a lélek,
csak ilyenkor zendül ajkunkon az ének.
Ilyenkor látjuk csak a nyomorúságot,
ilyenkor öleljük az egész világot.
Pedig a világnak a legszebb ajándék,
ha van bennünk részvét és jobbító szándék.
Aranyosi Ervin.
Új horizonok libegnek elébed,
Minden percben új, félelmes az Élet,
Röpülj, hajóm,
Új horizonok libegnek elébed.
Ady Endre
Uram, kérlek, sétálj át házamon!
Vidd el fájdalmam, oldd fel a bánatom!
Add hogy a létben boldogabb legyek!
Segíts tanulni, hogy kedvedre tegyek.
Ó, nem csak megfelelni vágyom én,
csak tenni dolgom, önként és könnyedén,
hogy a világ vidámabb hely legyen,
s ne uralkodjon ember, emberen.
Aranyosi Ervin
Tyúk az árkon átrepül.
Uccu, csípd meg, hóha, hó!
Ürgét fogott a Sajó.
Vércse vijjog délelőtt.
Zörgetik a vasfedőt.
Zsindelyezik a tetőt.
Móra Ferenc
A/ tavasz jötte mindig meglepett.
Kapuja nyílt, beáramlott a fény.
A kertben fellélegzett egy szobor,
s galamb búgott kinyújtott kézfején.
A tavasz jötte meglepett, de tán
táj és lélek fél, hogy a tél örök.
Fölém hajolt meggörnyedt ág-világ, -
de mégis vártak idő-térközök
valami szebbet. Szálltak halk neszek,
kis hang pihék a mozgó lég alatt,
s csöpp bogárként éledt fekete folt:
fényesedni készülő pillanat.
.
Tavasz? Ma már kinek is mondanám
mit rügy ígért, akkor, de fáj, nagyon,
egy volt idő, szíveket békítő, -
el nem hitten is elhitt tavaszom.
.
Az a volt tavasz nem fáj senkinek?
Szebbet, jobbat ma már senki se vár?
A látszat küld színlelő színeket.
Tavasz mögött maradt a téli táj.
.
A kerti szobron álarcos szemek,
s kézfején piros alkonysugarak.
Csillagok égő tűje szívbe szúr, -
élet, tavasz elvérző pillanat.
-
Lelkes Miklós