Ti is gondoltok erre? (beszélgetős fórum)

Alapvetően az ember tiszta lehet és képes lehet a boldogságra. Legalábbis gyerekként mindenki innen indul.

De a társadalom az, amely megváltoztatja a világnézetünket. Amikor járok az utcán látom az emberek arcán az élet iránti teljes tisztelethiányt. A mi világunk utálja az életet. Azt sem tudjuk hogyan kell élni és ezért utáljuk az életet, mert azt gondoljuk ilyen kell legyen, holott mi vagyunk rossz úton.

Régen anyám nagyon sokszor mondta, hogy az emberek a mélybe hajlamosak menni és ha nem vigyázol, a te észjárásodra is ez lesz a jellemző. Ekkor nem tudtam pontosan mire érti, de később megértettem : az emberek valóban förtelmesek.

De komolyan, gondolkozzatok csak el : a társadalom beteg. Nem akarok senkit sem megbántani, de aránylag beteg társadalom vagyunk. Rohanunk össze-vissza, idegesek vagyunk, fogat-fogért elv szerint élünk, gyógyszereket szedünk, iszunk, zabálunk, stb. – Az emberek többsége valójában nem tud élni. Szánalmasak vagyunk és ha valaki felnyitni akarja a szemünket, akkor azt megmarrjuk.

Az életünket mi saját magunk komplikáljuk el. A reggelek nem rosszak, a hétfőek nem borzalmasak, az éjszakák nem túl rövidek, a dolgok nem nehezek, a problémák nem kibírhatatlanok – mindez a mi téves képzeteinkre alapszik és észre sem vesszük, de mi saját magunk utáltatjuk meg saját magunkkal az életet.

Én is csak mostanában kezdek rájönni arra, hogy miért is nyomasztó az élet ? Nem így kell lennie. Az életnek nem így kellene lennie. . . . valami nagyon elromlott bennünk és annyira, hogy legtöbbször nem is szerzünk tudomást róla.