Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Szellemi leépülés a GYES-GYED alatt fórum

Szellemi leépülés a GYES-GYED alatt (beszélgetős fórum)


1 2
19. tini07
2007. máj. 17. 08:24
Szerintem nem lehet leépülni amíg otthon vagy a kicsikéddel!!!!!Annyi mindent lehet már csinálni a mai világban,de unatkozni azt biztosan nem!!!!!!!!Én egy percig sem érzem úgy hogy ,azért mert itthon vagyok a kisfiammal ,ez leépüléhez vezetne!!!Milyen hülyeség ez???????Most komolyan??? :-((
18. Cinka
2007. máj. 13. 09:56
Én tiszta debil leszek itthon a 3. év végére, az tuti, 34 évesen azért már nem olyan a babázgatás, mint huszonévesen volt. A kismama-klubba meg a lábam be nem teszem, nem elég a saját kölykeim ezer problémája egy nap, akkor még hallgassam a másokét is :ppppppp A neten elbeszélget erről az ember, annyit-amennyit, az épp elég. :pppp nekem a munkahelyem hiányzik, jó volt a társaság és a meló is, igaz, meg nem fizették, de legalább volt valami értelme, több szórakozás jutott.Na mindegy, ezt osztották, ez van, aztán kész. :pppp
17. gota
2007. márc. 20. 14:57
Tudjátok, a barátnőm mit csinált? Minden nap legalább negyed órát vagy rejtvényt fejtett, vagy tanult, vagy ilyesmi. Pedig mondta, h sokszor nem volt kedve hozzá, de tudatosan kényszerítette magát arra, h az agya a gyereken kívül mással is foglalkozzon. Ő így kerülte el. Ettől függetlenül persze csodálatos anya és egész nap a kicsivel foglalkozik. De minden nap legalább negyed óráig tornáztatja ilyen módon az agyát. Lehet, h másnak is beválik.
2007. márc. 20. 14:43
Éppen épülgetek le, 11 hónapja vagyok itthon.
2007. márc. 20. 14:38

Számomra érdekes, hogy mindenki azt írja, hogy babajátszóház, meg kismamákkal, anyukákkal ismerkedni.Nekem pont az a problémám így 5 év után, hogy végre szeretnék nem a gyerekekről beszélgetni, a szoptatásról, a hisztiről, stb.Elmegyünk a hétvégén a nagyszülőkhöz állandóan ez a téma, meg hogy kire hasonlít, jaj de aranyos, hogy mosolyog.Szeretem őket, mármint a gyerekeimet, de kellene egy kis szünet néha.Csak sajnos a páromnak muszáj állandóan dolgozni, szerintem ez a legtöbb családban így van.Nekem már az egy nagy kirándulás, ha a két nagyobbat leadjuk a mamáéknál és elmegyünk a kicsivel és a párommal egy bevásárlóközpotba.De ez is a kellemes összekötése a hasznossal.

Jó lesz ha kijön a jó idő és esetleg mégis lesz alkalmunk elmenni kirándulni persze oda már együtt az egész család.

2007. márc. 20. 09:41
Én nem nevezném leépülésnek. Csak más érdekli az embert, ez természetes. Amíg nem voltak gyerekeim fújtam a telefonmárkákat, melyik zenét ki játsza, hol mi történik. Most ez nem is érdekel és ha valaki ilyen dolgokról beszél, hozzá sem tudok szólni. De nem érzem magam butábbnak ettől. Ők valószínűleg nem mondják csuklóból, hogy melyik gyerekbetegség milyen tüneteket produkál, miért jobb az egyik pelenka a másiknál és hova érdemes menni babaruhákat, babakaját , stb. vásárolni. :-))) Most ez van, ezzel van tele a kismamák feje. Ha visszamegy valaki dolgozni, pillanatok alatt visszazökken a régi kerékvágásba. Én 6 évig voltam itthon. Az utolsó 4 hónapban már 4 órában dolgoztam. Nem volt nehéz visszamenni az emberek közé. Én is féltem egy kicsit, de már vágytam vissza és ez megkönnyítette a dolgomat. Pedig teljesen új területen dolgoztam, 300 emberrel. De jó volt végre valami mást csinálni.
13. B.Tina
2007. márc. 20. 08:56

Én még a gyerekek születése előtt egy bababoltban dolgoztam,mindennek tudtam fejből az árát.

6.5 éve vagyok itthon,sajna elég feledékeny lettem.Pedig ez idő alatt tettem le a jogsit,és olvasok,rejtvényt fejtek,stb...

Remélem,hogy ez csak időszakos és mikor ősszel dolgozni megyek a memóriám is visszatér.

Egyébként én is tartok a közösségbe való visszatéréstől,sajna az ember nagyon el tud szokni az (idegen)emberektől.

Ja és én a homeós dokinkat megkérdeztem erről a feledékenységről.Azt mondta ez normális,mert hozzászoktam ahhoz,hogy csak a gyerekekkel vagyok és,hogy a gyerekkel kapcsolatos dolgokat biztos nem felejtem el.Ez igy van.

12. supin
2007. márc. 20. 08:51
Nem kell leépülni.. Van babamasszázs, babatorna, jétszóház,,,csak nagyvonalakban emlitem... Sőt még a nagy bevásárkóközpontok gyerekmegőrzőjében is lehet kismamákkal ismerkedni,tapasztalatot cserélni.. A gyedet és gyest visszanemtérő alkalomnak kell felfogni..valószinű nem lesz több ilyen lehetőséged hogy a pici gyermekedre ennyit figyelhess !! MEGÉRI
2007. márc. 19. 16:59
Én az első gyereknél se, meg most se veszem ezt észre magamon. Lehet, másokat kéne megkérdeznem erről...??? :))
2007. márc. 19. 13:49
Én is lassan 5 éve lesz, hogy itthon vagyok és még mindig áll előttem legalább 1,5 év.Azért már várom, hogy újra dolgozhassak, de egy kis tartás is van bennem, hogy majd akkor hogyan sikerül összeszervezni az életünket.Dehát másnak is sikrült, szerintem nekem is menni fog!
2007. márc. 18. 09:43
Én 2 éve vagyok itthol, de ami a legfőbb probléma, hogy semmi nincs a környéken ami egy kis kikapcsolódást tudna nyújtani. Ez nem is nevezném szellemi leépülésnek inkább befásultságnak!
2007. márc. 18. 09:32

Ez nem szellemi leépülés ,hanem az hogy tényleg nem tudsz komunikálni, másokkal ,mert a nap egy

24-órája nem elég ,hogy gyermekedet ellásad.

Ma már soklehetöség van ugymond (a szellemi leépülésnek)annak megelözésére.

Babamama-torna,uszás stb-uj lehetőségek,uj barátok

és kapcsolatok.Illetve néha magadra is szánj 1-2

órát.

7. Asra
2007. márc. 18. 09:17

hm... szerintem nem szellemi leépülésről van szó. én már elég sok éve vagyok itthon, kisebb-nagyobb megszakításokkal. azt vettem észre, hogy nem az értelmi képességeim, hanem a kommunikáció az, ami beszűkül. egyszerűen nem tudok beszélgetni, beszélni. (ha az értelmi képességgel lenne gond, azt azért észrevenném, mert közben másoddiplomázom.)

ma reggel úgy ébredtem, hogy azt a mondatot hallottam "az életben nincs vargabetű". értelmezve erre a helyzetre: a gyes, gyed nem kitérő, hanem az út része. amit ad (elmélyültség, fontossági sorrendek átértelmezése, empatikus készség, stb.) azt be lehet, kellene építeni a továbbiakba. amit "elvesz", azt pedig meg kellene vizsgálni, h mennyire fontos...

persze, én sem tudom, hogy hogyan tudok majd visszailleszkedni a "munka világába"... de remélem, gondolom, azon kívül is van élet...

bocs, h ilyen hosszú lett.

6. maha
2007. márc. 18. 08:38
Sziasztok!Én most vagyok 5 éve itthon,és teljesen begyepesedtem.Imádom a gyerekeimet,de sokszor már terhes,hogy minden gondolatom körülöttük mozog.El is lustultam,és nem motivál semmi.Remélem,visszafordítható ez a folyamat,és ha a kisebbik gyermekem is elkezdi a bölcsit,visszatér belém az élet.
2007. márc. 18. 07:52

Én 5 hónapja vagyok itthon a kislányommal és meg kell, hogy mondjam, néha úgy érzem, hogy teljesen leépültem már agyilag. Szinte csak gügyögve tudok megszólalni, csak a mondókákon, versikéken jár az agyam, meg persze, hogy a gyerek hányszor kakilt, mit egyen, mibe öltöztessem, de szerintem ez természetes dolog. Legalábbis remélem, hogy nem csak én vagyok így ezzel.

A munka nem hiányzik annyira, de az, hogy emberek között lehessek, az igen, hogy beszélgessek másokkal, hogy elmenjek ide-oda gyerek nélkül. Ez persze nehéz, mert ha kicsit kimozdulok egyedül, egyfolytában azon agyalok, hogy mi van a kicsivel, nehezen tudok kikapcsolódni. Ha itthon vagyok, vágyok máshová, ha épp nem a gyerekkel vagyok, akkor alig várom, hogy hazaérjek, és babázhassak.

Van egy szakdogám, amit be kéne fejezni... de most ez egyáltalán nem érdekel. Lehet, majd rászedem magam, hogy megcsináljam, nemtudom.

Addig is próbálom magam itt a neten okosítani, hátha ragad rám valami. :)

Puszi:)

2007. márc. 18. 07:21
Igen ,sokszor alig vártam már hogy elmehessek valahova.Ráadásul nekem 3 év külömbséggel jött a két gyerek,ami ugy már rögtön 6 év,Sokszor agyilag már nagyon üresnek éreztem magamat,főleg amikor már mindketten nagyobbacskák voltak
2007. márc. 18. 07:00
Én nem rég kezdtem meg a GYED-emet, de nem érzem magam szellemileg leépültnek. Tervezem, hogy fogok még tanulni is. Szeretnék vmi itthon végezhető munkát is találni. Bár erről ne is beszéljünk, mert nagyon nehéz, és hivatalosan GYED mellett nem is lehetne.
2007. márc. 17. 23:16
Szerintem ez csak hozzáálás kérdése.Persze az embernek nehezek az első hónapok,de mindenki saját maga alakítja az életét,azt is hogy szellemileg mennyire maradjon friss.Mondjuk a heti 1 nap amikor csak magaddal foglalkozol ,azt teszed amit szeretnél.(pl:torna,könyvtár,mozi,pároddal egy görbe este,vagy a barátnőkkel dumcsi,úszás)és még sorolhatnám.Nem lesz semmi baja a babádnak ha vigyáznak egy kicsit rá a nagyik,vagy esetleg a párod amíg te feltőltődsz.Ez csak rajtunk múlik,nem szabad semmilyen szinten elhanyagolni magunkat.Se szellemileg,se lelkileg,se fizikailag.
2007. márc. 17. 22:10
Ti is leépültetek szellemileg a GYES-GYED alatt?
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook