Miért jobb a kocsmában? (beszélgetős fórum)

Elsősorban férfiak hozzászólását várnám a témában. A nők véleményét én is sejtem, én is az volnék.

Az sem baj, ha nem ír senki, a lényeg, hogy kiírtam magamból végre.

A történet: Van egy intelligens, jóképű, felelős beosztásban dolgozó, jól kereső férjem, aki nem mellékesen egy 120%-os APA. (És a nagybetűt tényleg megérdemli). Eddig nem is lenne semmi gond, sőt! Van viszont egy számomra nem elfogadható tulajdonsága: Munka után mindennap bemegy egy kocsmába egy sörre. 6 éve vagyunk együtt, de még most sem sikerült megoldanom magamban ezt a dolgot, ugyanis nálam ez napi problémát jelent. Férjem szerint nem a sörön van a lényeg, hanem a kikapcsolódáson. Ő kikapcsolódik, én meg abban a másfél órában olyan ideges leszek, hogy érezhető rajtam, amikor hazajön. Utána csak a fia létezik, imádják egymást. Aztán meg én… Ritkán iszik annyit, hogy látszódjon rajta, olyat csak akkor, ha a gyerkőc már alszik. (heti 1) Az utóbbi egy hétben viszont nagyon túlzásba viszi. Ráadásul ő az a fajta „nagyon megváltoztatja az alkohol” típusú, nem szeretem úgy. Kivéve, ha együtt mulatunk. Mintha két énje lenne: egy akit imádok, és egy akit nem szeretek. Bántani soha nem bántott, mindig azt mondja, hogy előbb vágná le a saját kezét, minthogy megüssön egy nőt. Nem egy sörözőbe, vagy egy igényesebb helyre jár, hanem egy utolsó, proli kocsmába. Ja és a csodaautójával, amit annyira félt, hogy nem meri otthagyni a 100 m-re lévő törzshelyétől, de a jogosítványára nem gondol. Szerinte teljesen kikapcsolja a napi hajtásból ez a közeg és sokkal nyugodtabb otthon. Nagyon tud udvarolni, haláli jópofa egyébként, nőről nincs szó és nagyon szeret és mindennap emailezünk, óránként telefonál, csak néha elfelejt hazajönni. És itt jön a kérdésem: Ha én valakit szeretek, akkor boldoggá akarom tenni nem? Ha tudom mi a másik problémája, akkor biztosan teszek ellene. Na, ő nem. Vagy ti férfiak így vagytok kódolva? Ráadásul vízöntők vagyunk mindketten, jó kis szabadságvággyal és akaratossággal. Én vallom, hogy a párkapcsolati problémáknál mindkét fél hibás, tehát magamat is okolom. Gondolom, hogy ő is szívesebben lenne otthon, ha egy boldog nőt látna, de a rohadt életbe és azért vagyok dilis, mert kocsmázik. Na most akkor mi van? És a 6-ra hazaérek, az miért mindig fél 8? Csinál olyanokat is, hogy 1 óra múlva jövök, lesz belőle 5 óra, én idegbeteg vagyok, ő meg hazajön szín józanul. Kocsmában volt, mert kocsmaszaga van, de nem ivott. Ha dolgozik, 200%-kal, ha nincs dolga, órákat is eltraccsol bárhol.

Minden apró problémánkat meg tudjuk beszélni, mindenféle vita nélkül, ha azonban a fent említett témát előhozom, akkor vagy álmos, vagy fáradt, vagy csak éppen rosszkor szóltam. Pedig a problémák ki nem beszélése csak nagyobbakat szül. Ő mindent a fejemhez vághat, a kritikát viszont nagyon nem tűri. Egyébként a „problémámat” eltekintve tökéletes házasságban élünk, 2 napig sem bírnánk ki egymás nélkül.

Legjobb trükkje: kimaradós időszak után jelzem neki, hogy este szeretnék beszélni vele, ő hazajön munka után egyből és szó nélkül elvégez minden munkát a házban, amit egyszer már megígért. És persze, hogy nincs pofám nekimenni.

Ne kíméljetek! Hülye, hisztis nő vagyok, vagy van némi alapja? Egy biztos, nekem ez így nagyon nem jó.