Lenne kedved beszélgetni, tanácsot adni egy szerelmi kérdésben, teljesen tanácstalan vagyok? (beszélgetős fórum)

Sziasztok ! Egy nagyon nehéz helyzetbe kerültem, ami elől próbálok menekülni, de iszonyat nehéz és nem hogy nem megy, egyre jobban belecsúszom. Kérlek, ne ítélkezzetek, nem vagyok magamra büszke és komoly lelki terhet jelent, amit leirt itt végső elkeseredettségemben.

A történet annyi, hogy boldog házasságban élek, gyermekem nincsen. Egy éve munkahelyet váltottam. Az új helyen megismertem egy férfit, aki szimpatikus, de nem érdekelt. Soha nem foglalkoztam senkivel, ha párom van, hűséges ember voltam mindig.

Most jött egy fordulat. Egyre inkább azt vettem észre, hogy oda- oda jön hozzám, beszélget velem, érdeklődik felőlem, de magáról soha nem mesélt. Kiderült van családja, nekem soha meg sem említette őket.

Egyre inkább nézegetett, észre vettem, külön figyelmet kapok tőle és törődik velem. Párszor rám kacsintott, de nem reagáltam, így abba hagyta, de minden más megvolt. Aztán éreztem, hogy lelkileg csúszok bele, egyre jobban érdekel. És sajnos mára a fejemben van, nem mondtam el neki. Próbálom leküzdhetetlen, de nehéz úgy, hogy ahányszor meglát boldog mosoly, próbál velem beszélgetni, mellém parkol bent állandóan, már akkor ér be , amikor én minden reggel stb. És ahányszor összefutunk a kis huncut összemosolygás megvan.

Rettegek attól, hogy ez a dolog szintet lép, bár nem tett semmit és én sem, de azt érzem van köztünk egy láthatatlan kapocs, érzelmek talán nála is.

Nem unom mit kellene gondolnom, tennem ebben a szituban, de kegyetlen sz.arul érzem magam a saját párom és az ő családja miatt is.

Gondoljátok, hogy jól érzem és kölcsönös? Ti mit tennétek?