Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
A hülyeség nem pók, mégis behálózza a világot !
Graffiti
Vigyázz a magánnyal, mert van az a szelíd és igaz magány, mely magatartás az emberek felé; s ez jó.
S van a tragikus, mikor jegesedni kezd körülötted a világ, az utakat, melyek az emberekhez és az emberihez vezetnek, belepi a jég. Akkor eltévedsz, és meg kell fagyni.
Márai Sándor
"Csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől zöldülnek a fák,
Nélküled üres minden képkeret,
És világtalan az egész világ!"
/Weöres Sándor/
Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet. Együttérzés nem létezik szeretet nélkül.
Hioszi Tatiosz
˝Mi a türelem? Az emberiség osztályrésze. Gyarlóságokból és tévedésekből vagyunk összegyúrva valamennyien, bocsássuk meg hát kölcsönösen ostobaságainkat: ez a természet legfőbb törvénye.˝
/Voltaire/
Minden csodáért tenni kell. Ha többet nem is tehetsz, legalább annyit, hogy várod. Kitartóan, hittel. Nem elég "valamire" vágyni, tudnod kell pontosan, mire vágysz. És így történhet meg a csoda. Az év bármely napján. Akár az utolsón is. Ezt a csodát kívánom neked a következő évre.
(Csitáry-Hock Tamás)
"Hagyd a lelkemnek meg
ezt a pillanatnyi csendet,
amire vágyik,
mert a fa sem terem szüntelenül,
és a virág sem állandóan virágzik.
Szüksége van mindennek
és mindenkinek a csendre,
megnyugvásra...
Hogy csak önmagába figyeljen...
belülre...
és semmi, semmi másra."
(Lénárth Mária: Kell a csend)
Lennék dalod és táncod
vagy csak síró hegedűmuzsikád.
De csak csönd vagyok
és a csöndedben telis-teli kétség.
Boda Magdolna
˝A földi lét önmagában lenyűgöző élmény, ha mégoly természetesnek fogadjuk is el, aligha tudunk betelni a csodával. Talán ezért igyekszünk újra és újra megörökíteni a megélt mozzanatokat, megállítani a pillanatokat.˝
/G. Fábri Zsuzsa/
Mert az élet repül velünk,
ha szárnyalunk vagy csak megyünk,
andalogva, kézen fogva,
emlékeket felkarolva,
sóhajokba kapaszkodva...
Ritkán előfordul, hogy egyszer az életben rábukkansz arra, akiért mindent hátrahagynál, aki mindenki előtt van, aki a józanságot elviszi a fejed felöl, aki szétszed, szétszakít, beléd mar és átölel, akivel a poklot és a mennyországot egyszerre járod meg.
Néha elég pár óra vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem, csak van valami. Találkozol valakivel akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül, és félsz, halálra rémülsz, mit keres valaki pár órán belül a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz amit utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot, amit senki más szemében nem láttál meg. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a saját arcképedet a szemében. Boldog vagy és félsz, együtt. Nem tudod, hogy mit hoz a holnap, de nem is érdekel, mert tudod, hogy Ő ott lesz melletted, nem vagy benne biztos, de érzed,hisz olyan mint Te.....
Minden nap el kell mondanom magamnak, hogy érdemes élni.
Hogy a szenvedés, a könnyek, amelyeket hullajtok, mind olyan ár,
amiket megéri megfizetni.
Hogy képes vagyok felépíteni egy olyan világot magam köré, amelyből nem akarok menekülni.
Hogy teszek valamit, valami jót és érdemeset, minden egyes nap. Másokért és önmagamért egyaránt.
Hogy a szeretteim ne csak sejtsék azt, hogy szeretem őket, hanem érezzék is.
Hogy megkaphatok mindent, amire vágyom, és lesz erőm hozzá, hogy elérjek odáig.
Minden nap el kell ismételnem magamnak, hogy nem érdemlek kevesebbet, csak olyat, ami igazi.
Hogy a legszomorúbb napot is túlragyoghatja valami szépséges.
Hogy a szívemet nem adhatom másnak, csak olyannak, aki tudja értékelni, és vigyáz rá.
Éreznem kell, hogy célja van a létezésemnek, az álmaimnak, és mindennek, ami velem történik. És az emberek, akik az én kis világom részei mind-mind tanulságomul szolgálnak, okkal vannak benne.
És aki elment, okkal nem a része többé.
Mondogatnom kell, hogy nem vesztegethetem el az időmet, mert túl értékes ahhoz, és őszintének kell lennem önmagammal szemben, akár munkáról, kapcsolatról, vagy bármilyen élethelyzetről is legyen szó.
Mert az a kisgyerek, ott mélyen, aki rácsodálkozott a világra, és aki nagyon is jól tudta, mit akar az élettől, még mindig ott van.
A maga tisztaságával, megtéveszthetetlen tudatosságával, beleérző képességével most is mutatja nekem az utat.
Csak hallgatnom kell rá.
Ennyi az egész.
˝Aki a történelmen végignéz, nem lát semmi haladást. A civilizált ember semmivel sem kevésbé agresszív, mint barlanglakó őse, csak a formák változtak.˝
/Szerb Antal/
Az élet mindig a hétköznapokon múlik. Szépek az ünnepek, jó várni őket, jó a vakáció, a szabadidő, de az élet a hétköznapok szépen csinálásából áll. És ez a legnehezebb."
Für Anikó Pálné.
"Minden szabad nekem,de nem minden használ.
Minden szabad nekem,de ne váljak semminek a rabjává."
Van valami lelket simogatóan egyszerű és üdítő abban, ha a természetben lehetünk, ha kihasználjuk a szabad ég adta lehetőségeket, ha odafigyelünk Természetanya ajándékaira, és két kézzel ragadjuk meg a tavaszt, a nyarat és az ősz, a tél friss, derült napjait.
Sarah Ivens
"Föl kell építeni a békességet ezen a világon.
És békességet építeni csak jóindulatból lehet."
Wass Albert
"Ahogy a vándor, aki céljához ért, hátratekint, hogy végignézze az utat, amelyet, habár arcának verejtékével megtett, nekünk is úgy illik, hogy az év végén még egyszer visszanézzünk az óévbe. Némely nap bár eső és vihar nehezítette meg utunkat, egy év se volt olyan rossz, hogy ne hozott volna egy kevés napsugarat is."
/Cinkotai Nagy Ince/
"Szívedben őrizd az álmodat, csendes, biztos helyen. Tápláld, locsold, hol sose ront rá a gond, kétség és félelem. Törődj vele sokat, óvd, és majd gyümölcsöt ad."
Louise Driscoll
"Vigyázz a magánnyal, mert van az a szelíd és igaz magány, mely magatartás az emberek felé; s ez jó. S van a tragikus, mikor jegesedni kezd körülötted a világ, az utakat, melyek az emberekhez és az emberihez vezetnek, belepi a jég. Akkor eltévedsz, és meg kell fagyni."
Márai Sándor
Csákváry Zoltán: "Újévi imádság
Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén.
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Romokból építsz boldog holnapot,
Hozzád küldjük ma szívünk imádságát
Uram, ne hagyd el árva magyarod!
Ne hagyd el őket, akik téged hívnak
A mélységből kiáltva szent neved.
Megváltást váró rongyos rabjaidnak
Add meg, Uram, a napi kenyeret.
Segítsd őket, kik mindig másnak vetnek,
Kiknél az éhség elsőnek kopog,
Mert áldásodból csak akkor ehetnek,
Ha a zsarnok vérebje jóllakott.
Takard be őket tél hidege ellen!
Hozz sebeikre enyhe gyógyulást!
Adj, Uram, nekik áldó két kezeddel
Bő szüretet és gazdag aratást!
Légy velük, akik verejtékben ázva
Az új Bábelhez hordják a követ,
S mentse meg őket irgalmad csodája,
Amikor a torony mindent eltemet.
Minden áldásod, amit nékünk szántál
Oszd ki közöttünk az újév során,
Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán
Élőket köszöntsön a napsugár.
Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek,
Keresztre verték, adj hozzá erőt.
Adj nekik, Uram, száz kísértő fénynél
Fénylőbb csillagot, égi vezetőt.
Vezesd őket, hogy soha, soha többé
El ne tévelyedjen a mi nemzetünk.
Légy velük, Uram, most és mindörökké,
Akkor is, mikor mi már nem leszünk.
Akkor is, mikor jő a boldog holnap,
S parányi sorsunk emléke sem él,
Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad,
Szívünk porával messze szállt a szél.
Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén,
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Uram, ne hagyd el árva magyarod,
Hallgasd meg szívünk újévi imáját,
És legyen minden úgy, mint akarod."