Harmadik baba utáni vágy! (beszélgetős fórum)

Én ezt nem tudom megérteni,így segíteni sem tudok.Nekem kettő van,és nem is szeretnék többet.

Azon viszont gondolkozz el,hogy a férjed már így is éjt nappallá téve dolgozik,hogy kijöjjetek.Szerinted mennyire örülne megint az éjszakai sírásnak,a kipihenetlenségnek?Mennyire örülne annak,hogy még nagyobb családot kell eltartania,mikor már így is hatalmas felelősség nyomja a vállát.Örülj a két kis szöszidnek,és neveld fel őket tisztességesen,és ne terheld a férjed tovább,ha már nem akarja!

Köszönöm a válaszokat.

Nálunk egyik lány, másik fiú, úgyhogy még ez sem motivál, hogy mert egyneműek és szeretnék egy fiút vagy egy lányt.

Férjem azt mondta, hogy két esetben vállalna harmadikat, vagy ha nagyon jól keresne, vagy ha egyneműek lennének, de így nem. Így kerek neki az életünk. Én megértem az érveit és valahol igaza is van. Leszámítva, hogy nekem NEM ÍGY KEREK, nekem akkor lenne kerek, ha lenne HARMADIK is. Nem tudom, hogy miért:(

Igen, felnőtt ember vagyok, el kell fogadnom, hogy ez van, de félek, hogy telik az idő és egyszer csak késő lesz és örök űr marad bennem. Akkor mi lesz?

Mi is folyton az anyagiakra hivatkozva nem akartunk 3. gyereket. Majd normálisan és rendesen utána számolva rájöttünk hogy ez egyáltalán nem akadály csak kifogás.

Már nem 3 hanem 4 gyerekünk van. :)

Nézd át rendesen milyen az anyagi helyzetetek és hogy mennyibe is kerülne a 3. és tudnátok-e vállalni, majd ülj le a pároddal és beszéld meg vele de nyugodtan mond el mire jutottál. Talán így megtudod győzni, vagy legalább kérd meg gondolja át ő is.

Én is nagyon vágytam harmadik gyerekre, minden kismamára irigykedtem, hiába volt már két kislányom. Szerencsére a férjem is szerette volna, de én szerintem jobban. Aztán a munkahelyen is úgy alakultak a dolgok, hogy jobb volt lépni, és ekkor jött el az idő. Nagyon örülök neki hogy vállalkoztunk rá. A két, nyugodt kislány után született egy kis ördögfióka fiam, eléggé megváltozott az életünk, de így van jól.

Egyik kolléganőm, szintén két lánya van, sokszor mondta, hogy nagyon bánja hogy nem vállaltak még egy gyereket, addig amíg a kora megengedte volna. Én is biztosan nagyon bántam volna később ha nem vállalkozunk rá.

Szóval a helyzet a következő:

Van egy 3 éves és van egy 14 hónapos gyermekünk. Nem élünk rosszul, de nem is dúskálunk. 4 szobás lakásunk van hitelmentesen+hitelmentes autónk. Kiadásunk van azért bőven, szóval sok pénzünk nem marad a hónap végére. Férjem sokat dolgozik is ezért, munkahely+ pluszmunka. Eléggé le van terhelve, sokat nincs itthon, de ha itthon vagy segít.

Segítségünk egyáltalán nincs, se nagyszülő se más. Magam vagyok ha úgy vesszük a két gyerekkel egész nap, a nagy is csak majd 1 év múlva megy óvodába.

De nekem minden vágyam egy harmadik gyerek. Egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni ettől, Ha feledésbe is merül egy kicsit a dolog, újra fellángol bennem a vágy és oly nyughatatlanul, hogy már néha elgondolkodom azon, hogy épp elméjű vagyok-e:)

Férjem nem akar harmadikat. Vagyis hát azt mondja, ha nagyon jól keresne, akkor jöhetne a harmadik, de így nem. Nagyon jól keresni (annyit amennyit ő szeretne) nem fog az biztos... Én meg csak tipródom. Nem akarom őt belekényszeríteni sem egy olyan dologba amit nem akar. De mindig úgy érzem van egy kis remény, hogy talán meggyőzhetem őt. Mert volt már néha egy-egy elszólása: pl. de jó volna még egy kislány, vagy na majd a 3. barna lesz (merthogy a meglévő kettőnk szőke kék szemű). De amint komolya felhozom neki a témát, hárít és feszült lesz vagy elkezdi sorolni az ellnérveit és nem lehet jobb belátásra bízni.

Nem tudom mit tegyek. 35 éves vagyok, éveket már nem tudok és nem is szeretnék várni. Max 1-2 évet. De úgy meg nem szeretnék szülni, hogy a férjem nem akarja:(

Viszont így egy űr marad bennem, nem tudom miért akarom, nem tudom miért viselkedek, érzek így. Már segítséget is kértem (kineziológia, lelki tréningek), hogy mit tévő legyek a háborgó lelkemmel. De sokat nem segített semmi.

Ti mit csinálnátok a helyemben?

Tudom, hogy más nem dönthet helyettünk és főleg más nem tudja meggyőzni a férjemet, de már az is jó ha beszélhetek erről valakivel:(