Falusi Rómeó

Rómeó koraszülöttként látta meg a napvilágot egy szabolcsi kis faluban. Idegrendszere magzati korban nem fejlődött ki teljesen. Értelmi képességei némileg elmaradtak az átlagoshoz képest. Egy pszichiátriai intézetben ismerkedett meg az ő szépséges Júliájával. Egyiküket sem zavarta, hogy a lány 7 évvel volt idősebb nála.

A fiú anyja befogadta a szerelmes párt.

Az egyik borongós nyári estén Julcsit gyógyszermérgezéssel kórházba szállították. Kimosták a gyomrát és faggatóra fogták, miért akart öngyilkos lenni. „Akart a fene” – válaszolta a lány. Határozottan állította, Rómeó erőltette belé az altatót.

Itt lépett színre Rómeó mamája, aki tíz körömmel védte az ő kisfiát:

- "Idős özvegyként nehezen tudtam ellátni a felnőtt, beteg gyerekemet, és akkor egyik napról a másikra nem egy, hanem két fogyatékosról kellett gondoskodnom. Az a dilinyós nő nem ért semmihez, naphosszat fekszik és tévézik. Most pedig hazugságokat hord össze a gyerekemről. Az a kelekótya elfelejti, hogy a fiam hívott hozzá mentőt."

Júlia már jól van, de most a lovagja van kórházban, pengét nyelt.

A mama átkozódik, mert a lány nem szólt, holott látta, mire készül Rómeó. A fiú nem először tett kárt magában. Korábban permetszert ivott és nem rajta múlt, hogy nem lett komolyabb baja. Júlia továbbra is makacsul állítja, kedvese szétfeszítette a száját és teletömte tablettákkal. Szívében azonban már nincs harag. Alig várja, hogy szívszerelme hazajöjjön a kórházból, és végre magához ölelhesse. Tudja, nem akart neki ártani, csak reménytelennek látta a helyzetüket és inkább vele együtt menekült volna a mennybe. Abban tartja hibásnak, hogy kettejük sorsáról egyedül akart dönteni.