Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Krécsó-Demeter Viktor: Veled álmodom
Veled álmodom, Veled ébredem,
Az élet egy Veled, életed egy velem,
Fogom két kezed, fogod két kezem,
Az öröklét csak Veled szép,
Akarom, örökké így legyen,
Veled álmodom, Veled ébredem.
"Mindenkit szeress, ne sokban bízz, ne bánts senkit, ellenséged inkább féljen, mint hogy legyőzd, barátodat szívedbe rejtsd, szidjanak hallgatásért, ne beszédért."
(Shakespeare)
"Aki másokat ismer, okos
Aki magát ismeri bölcs,
Aki másokat legyőz erős,
Aki önmagát legyőzi, hős."
(Lao-ce)
"Nem vagy itt mégis látlak,
Ahogy csillogó szemed rám nevet,
Nem kívánok én más egyebet, csak
Ez a pillanat emlékezetemben meglegyen.
Ahogy szeretsz, s én is szeretlek!"
,,Van aki könnyen kapja meg azt, akit szeret, van aki sír és szenved. Van aki
könnyek nélkül tud feledni, és van aki meghal, mert igazán tud szeretni."
,,A lány szerette, A fiú nem.
A lány felnézett rá, A fiú nem.
A lány szerelmet vallott, A fiú megalázta.
A lány sírt végette, A fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett."
emlékeim tiedben élnek
mindened húsom része
itt forrsz, ha megérintlek
még itt a földön, velődben
elhúzom homály függönyét
előtűnik a test, az imádotté
hiába csukod be előttem
csókom rá kulcs, szerelem
minden mozdulatunk...
Bújócska
Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette
Ha út leszel,
Én a szekér rajta
Ha te a szekér,
Én majd a pajta
Ha mese leszel,
Én gyermek, ki hallgat,
Ha gyermek leszel,
Én dal ki elaltat.
Ha irka leszel,
Én majd a lapja
Ha te az irkalap,
Én a vers rajta.
Ha vers leszel,
Én toll, mi leírja,
Ha te a toll,
Én sötétkék tinta.
Ha telihold leszel,
Én egy kis csillag,
Ha csillaggá leszel,
Kiválasztalak.
Kányádi Sándor - Tudod...
Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.
Lehoznám néked a csillagokat is az égről,
tündér vagy te a legtündéribb tündérmesékből.
Te vagy az álmom, te vagy a csókos éjszakám,
várom, hogy karomba dőlj, majd egy forró csók után.
De szép is lenne!
Zafír felhők között vinnélek fel a mennyekbe,
daloló madarak kísérnének csicseregve.
Kezed a kezembe, fejed a keblemre hajtanád,
és a füledbe súgnám az örök szerelem dalát.
Szép Itáliában,
ringó gondolában,
énekelt a gondolás
úgy, ahogy az ott szokás.
Egyszerű dalában,
mennyi kínzó vágy van,
mert kinek a nóta száll,
más babája rég már.
Lehoznám néked a csillagokat is az égről,...
...De szép is lenne!
Zafir felhők között vinnélek fel a mennyekbe,...
...és a füledbe súgnám az örök szerelem dalát:
Ó, légy enyém!